Boris „haver”, nagy a tét

Most jön majd a neheze, mert majdnem 66 millió embernek nem volt beleszólása ebbe a választásba, így őket is meg kell majd győznie alkalmasságáról. Johnson mindenáron át akarja vinni a Brexitet, ami egyfelől találkozik a választók többségének akaratával, másfelől viszont a megállapodás nélküli kilépés nem biztos, hogy egyezik érdekeikkel. A győzelmét is valószínűleg annak köszönheti, hogy az óvatoskodó konzervatívok után azt ígérte, ha kell, az ajtót kirúgva angolosan távozik az Euró­pai Unióból. A Brexit hívei számára ez valószínűleg szimpatikus, de nagyon kockázatos stratégia is lehet.

A May-kabinet miniszterei közül többen már be is jelentették, hogy biztosan nem kívánják folytatni a munkát Johnsonnal, és mint már korábban is, sok konzervatív képviselő jelezte, ki van zárva, hogy az új miniszterelnök felfüggessze a parlament működését egy megállapodás nélküli Brexit végrehajtásához, amit Johnson elképzelhetőnek nevezett. Ez persze valószínűleg tipikusan olyan kijelentés, amit egy jelölt egy kampányban kimond, de a választás után azért átgondolja: a parlamentarizmusnak a Brit-szigeteken évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. Egy bizalmatlansági szavazást már többen be is lengettek, és sok tory képviselő is jelezte, hogy ha a miniszterelnök netán meg akarná kerülni a parlamentet, akkor megfontolnák a leváltását.

Boris Johnson karakteres, érdekes figura, aki londoni polgármesterként már megmutatta, hogy a politikát show-műsorrá tudja alakítani. Sokan nevezik Johnsont a „brit Trumpnak”, ami nem igazán állja meg a helyét, hiszen Trump milliárdos üzletember, aki a nyolcvanas évek óta keresi a médiafigyelmet, és a szórakoztatóipari szereplésen keresztül jutott el az elnökségig, míg Johnson elit iskolákban végzett, és korábban politikai újságíróként dolgozott. Volodimir Zelenszkij közelebb áll Trumphoz, mint Johnson, ha a megválasztásukig vezető utat nézzük.

Persze nehéz Johnsonban nem egy vicces trollt látni, de ne kövessük el a hibát, hogy nem vesszük észre emögött a politikust, aki már többször felismerte, mit akarnak a választók. Dörzsölt és tapasztalt politikus, most ugyanakkor nagyon vékony jégen táncol, és vigyáznia kell, mert több oldalról támadják majd, akár „lesz rajta sapka, akár nem”. Biztosan nem válik majd a legnépszerűbb politikussá a következő hónapokban, mert ha jól végzi a dolgát, megtalál egy arany középutat, amivel senki sem lesz teljesen elégedett, de mindenkinek megfelel majd. Nem könnyű feladat előtt áll: nemcsak az ország jövőjét évtizedekre, ha nem évszázadokra meghatározó Brexitet kell levezényelnie, de egyben kell tartania az Egyesült Királyságot is, amelyet megcsapott a széthullás szele.

Az előtte álló nehézségeket humorral kezelte, hiszen a Brexit végrehajtása (deliver), az ország egyesítése (unite) és Jeremy Corbyn és a Munkáspárt legyőzése (defeat) mellett azt tartja feladatának, hogy erőt adjon az embereknek (energise), és kiemelte, hogy ezek kezdőbetűi a „dude”, azaz „haver” szót adják ki. A humor persze nem árt, ha az ember kénytelen egy kötélen tíz emelet magasságban egyensúlyozni, de kérdés, hogy pár hónap múlva is ilyen kedélyesen viccel-a majd, és haverjának tekinti-e majd őt a brit lakosság. Ugyanis ha most kudarcot vall és lezuhan, magával ránthatja nemcsak a Konzervatív Pártot, de az Egyesült Királyságot is. Szóval Boris „haver”, csak kedélyesen, de óvatosan, mert nagy a tét!