Az Iszlám Állam és ami utána jön

Kevés bátorság kell ahhoz, hogy az Iszlám Állammal kapcsolatban kijelentsük: mára a terrorszervezet Irakban és Szíriában is vereséget szenvedett. Alapjában véve nagy örömre adhatna okot ez a tény, hiszen az elmúlt időszak legkegyetlenebb, legvéresebb és a keresztény világot létében fenyegető terrorista közösségének visszaszorulása, veresége jelentős eredménynek tekinthető. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, az Iszlám Állam nem szűnt meg létezni, sőt az általa jelentett fenyegetés jóval nagyobb veszélyt jelent, mint amikor elsősorban egy földrajzi területre koncentráltan tevékenykedett. Az Iszlám Állam, mint egy tumor, a szervezet iraki és szíriai tevékenységének ellehetetlenülésével, a harcosok hazatérésével mintegy áttéteket képezett, és még magasabb szintre emelte a globális terrorfenyegetettséget. Mi jelenti az alapvető problémát? Nem más, mint az a tény, hogy az Iszlám Állam soraiban harcoló terroristák gyakorlatilag a világ minden pontjáról érkeztek a közel-keleti válságövezetbe, azonban mostanra „munka” nélkül maradtak. Így megélhetési forrásukat veszítve, a legtöbbjük elindult a hazájába, ami azt jelenti, hogy kiképzett, gyakorlott, szélsőséges, terrorista harcosok árasztották el a világot és igen jelentős számú terroristával kell számolni. Közismert, hogy egy terrorista pontosan eggyel több mint amennyi a társadalmi biztonság szempontjából kívánatos.

Az Iszlám Állam hazatérésre vállalkozó volt harcosainak száma pedig több tízezer főre tehető. Példaként lehet említeni, hogy az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) a közelmúltban, Rosztov-na-Donuban számolta fel a terrorista közösség egyik sejtjét. Ennek kapcsán pedig több beszámoló kiemelte, hogy mintegy négyezer orosz állampolgár csatlakozott az Iszlám Államhoz. Ha e személyek hazatérnének, az korábban elképzelhetetlen biztonsági kockázatot jelentene az országban. Hasonló problémával kell azonban számolni a világ legtöbb pontján is. Az Európai Unió számos tagállama szenved hasonló problémáktól, de kiemelt terrorveszélynek lehetnek kitéve olyan államok is, mint a Kínai Népköztársaság vagy a Fülöp-szigetek, e két országból ugyanis több száz radikális iszlamista érkezett a terrorcsoport tagjai közé.

Az a tény, hogy az Iszlám Állam volt harcosai hazatérnek, gyakran a migrációs hullámot kihasználva, olyan új biztonsági kockázatot jelent, amelynek kezelésére a legtöbb állam nincs felkészülve. A hazatértekből létrejövő sejtek a terrorveszélyt jelentősen növelhetik. Az új folyamatok új feladatok elé állítják az államokat, illetve azok nemzetbiztonsági, terrorelhárítási, valamint egyéb rendvédelmi szolgálatait. Magyarországon mind a migrációs határvédelem, mind a terrorelhárítás területén megszülettek az elmúlt években azok a kormányzati intézkedések, amelyek az alapvető társadalmi biztonság szavatolásához szükségesek. Azt kell tapasztalnunk azonban, hogy azok az államok, amelyek a hazatérő harcosok problematikájával kénytelenek megküzdeni, gyakran kevéssé felkészültnek mutatkoznak ezekkel az új típusú kihívásokkal szemben.

Azt kell feltételeznünk, hogy a jövőben a terrorfenyegetettség irányában, kiterjedésében, illetve sajátosságaiban is változások várhatók. Az Iszlám Állam struktúrája nagy valószínűséggel a korábbi totális terrorszervezeti formáról átalakul a sokkal veszélyesebb és alattomosabb sejt alapú szerkezetre. Ezek a sejtek azonban teljesen más kihívást jelentenek, mivel működésük, felderítésük, illetve kiiktatásuk is jóval nehezebb. A hálózatok és a terrorsejtek sajátosságait ismerve azonban egyértelmű, hogy az egyes egységek által alkotott rendkívül laza hálózati képlet által jelentett biztonsági kockázat sokszorosa az Iszlám Állam által korábban jelentett veszélynek.

Az új dimenzióban, keresztény európai kultúránk fenntartásának érdekében elengedhetetlen az új kihívások figyelembe vétele, illetve a felkészülés az új veszélyhelyzetekre. A feladat nehéz és összetett, és igen nagy súlyt helyez a rendvédelmi szolgálatokra, ugyanakkor csak nemzeti összefogás mentén valósítható meg, hiszen a társadalomnak alkalmassá kell válnia az új környezetre alkalmazható biztonságtudatos létre. A társadalom és a szakosított szolgálatok szoros együttműködése lehet az, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a ránk nehezedő globális terrorfenyegetettség csökkenjen, és sikeresen vegyük fel a harcot azzal a rákos betegséggel, amelyet a terrorizmus jelent az emberiség és a kereszténység számára.