Vélemény és vita

Kétfrontos támadás

Nagyjából fél évtizede annak, hogy az ellenzéki pártok szerepét átvette az úgynevezett független, balliberális sajtó és most ismét azt tapasztaljuk, hogy második hullámban kapcsolódnak be a telebeszélt fejű uniós bürokraták

Ha a metapolitikát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az ellenzék nem kínál alternatívát, mondanivalójában továbbra sincs politikai tartalom, csak a destruktív szembenállás. Azaz minden rossz, amit a magyar kormány tesz, mert azzal árt a demokráciának, a jogállamiságnak, végső soron pedig az országnak – úgy az általánosság szintjén. Még rövidebben, összesűrítve az egyetlen politikai célt: le kell rombolni az Orbán-rendszert. De hogy mit is tudnának alternatívaként állítani, az igen homályos.

A mindennapi politizálás mögött létezik egy olyan értékrendszer, egy olyan elv, amely iránytűként szolgál a konkrét célok kijelölésére, a társadalompolitikai és szakpolitikai döntések meghozatalára – nagyjából ezt nevezzük metapolitikának. Egyfajta hosszú távú, rögzített értékek mentén megfogalmazott vízió, amely alapjául szolgál minden egyes „részpolitikai” megnyilvánulásnak. A kormánypártok esetében erre jól kimutatható példa a hagyományos család intézményének jogi, erkölcsi és anyagi támogatása, amit több más szakpolitikában is fellelhetünk. De ilyen a bevándorlás-ellenes álláspont is, amely a multikulturalizmus tragikus és a globális folyamatok negatív következményeitől igyekszik megvédeni az élő közösséget. Több hasonló metapolitikai elvet találhatunk még a Fidesz–KDNP politikája mögött, nem úgy a töredezett ellenzéki tömb esetében.

Nem is csoda mindennek hiánya. Hisz olyan különböző „alapideológiájú” politikai közösségeket igyekeznek most, az önkormányzati választások előtt is összeboronálni, csakhogy erre semmi esélyük. Ráadásul az ellenzéki tömb egyes részeiről sem mondható el, hogy beazonosítható, egyértelmű, a választópolgár számára is érthető fundamentumokra próbálnák felhúzni az egyes politikai célokat. Gondoljunk csak a legtöbbet kapkodó Jobbikra, vagy a szánalmas kudarcba fulladó LMP-re. De ugyanez igaz a liberális, az egalitarista és a posztkommunista elvek közt lavírozó, ideológiailag teljesen beazonosíthatatlan szocialistákra is. Talán csak Gyurcsány Ferenc „európai egyesült államok” víziója az egyetlen kézzelfogható metapolitikai cél, amely az elmúlt években kitartott és alternatíva volt, és talán épp ezért a következetességért sikerült pártjának az áttörés a legutóbbi választásokon. Más kérdés, hogy ez a bizonyos siker is csupán részsiker, ugyanis nagyon kevés választópolgár azonosul ezzel az értékrenddel. Meg persze Gyurcsány Ferenccel – amit nem szabad elfelejteni, amikor a politikai tartalmat nézegetjük, hisz a hitelesség ugyanolyan, ha sokszor nem fontosabb.
Mivel az ellenzéki pártok nagy része ideológiailag teljesen üressé vált, nem dolgozott ki metapolitikai célokat, vízió nélkül ment neki minden választásnak. Így nem is maradt más a mindennapi politikai megnyilvánulások középpontjában, csak annyi, hogy minden rossz, amit a Fidesz–KDNP tesz. Illetve a még mindig számottevő befolyással bíró balliberális értelmiség feldobta a hamiskásan csengő, önmagát cáfoló demokráciaféltést és a jogállamiság kérdését. Tehát maradt a „rossz és gonosz kormány” mint üzenet, amely önmagában nagyon kevés. Annyira, hogy meg is mérettetett és könnyűnek találtatott. Az ellenzéki sajtó ellenben hangosabb tudott lenni, így szép lassan át is vette a tematizálást. (Kiegészülve a sajtóban sokat szereplő „kutatóintézetek” véleményével. Lásd az előválasztás intézményének szükségességét!).

Az ellenzéki pártok, a saját gyengeségükkel szembenézve, már jó régen felismerték azt, hogy az „aknamunkában” – a sajtó lejárató ténykedése mellett – igen hatékony eszköz lehet még a külföldről érkező nyomásgyakorlás. Mint második hullám, amely helyettesíti az ellenzéki pártok valós ténykedését. A folyosói suttogásokat, a hazug kritikák tollbamondását azonban mára felváltotta a nyílt, bevallott áskálódás. A felálló európai parlamentben látjuk is ennek jeleit – ezt nem kell túlmagyarázni.

A kétfrontos támadás ugyan lehetőséget ad arra, hogy a kiüresedett ellenzék továbbra is hallasson magáról, azonban nagyon kevés ahhoz, hogy bárki is elhiggye, tudnának mit kezdeni az országgal. Hisz azt sem tudják, hogy magukkal és másikukkal mit tegyenek. Ideológiai értelemben impotensek, metapolitikájuk nincs, értékrendszerük kiüresedett – csak az otromba sértegetés és a destruktív kritika maradt meg nekik. Ráadásul azt sem maguktól, hanem a sajtó és a külföldi politikai körök által tudják csak felerősíteni. Azzal viszont nem tudnak és nem is akarnak szembenézni, hogy mit jelent mindez erkölcsi értelemben. Hisz miközben az unióban áskálódnak, hazugságokat terjesztenek a kormányról, igyekeznek meggyőzni az ottani pártokat vélt igazukról és az a céljuk, hogy a magyar kormány érdekképviselete lenullázódjon, addig nem csupán a politikai ellenfelüknek, hanem Magyarországnak is ártanak.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ottó

Nagy Ottó

Elismert adótalálmányaink

ĀSzaúd-Arábia gazdasága a fekete aranyra, azaz a kőolajra épül, ezáltal pedig szilárd alapokra, mégis ha ennek a gazdag országnak a vezetői fehérebbé akarják tenni gazdaságukat, akkor hazánkba utaznak az ottani adóhivatal szakértői

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Csak azért is!

ĀHogy a bevándorlás-ellenes embereket, pártokat, képviselőket a mai Európai Uniót vezető, erőszakos, hangadó csapat sosem fogja keblére ölelni, az egészen bizonyos

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom