Adalékok egy pilóta életéhez

Emlékszem, mennyire meglepődtem és fellelkesültem, mikor nagyanyáméknál a Pesti Hírlap nagy naptárában ráleltem arra az írásra. Endresz Györgyről és Magyar Sándorról szólt, akik 1931. július 15-én Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) nevű gépükkel 13 óra 50 perc alatt átrepülték az Atlanti-óceánt, ami világrekord volt, és útjuk során még másik kettőt is felállítottak. Bámultam: miként lehetséges, hogy én erről soha nem is hallottam, nem tanultuk, nem tanították, soha, sehol nem is beszéltek róla?

Magyar titkok a la huszadik század… Endreszék, akiknek páratlan teljesítményéről a minap lapunk is megemlékezett, a szovjet hódoltság idején többszörös okból fekete báránynak számítottak. Már a gép neve is, ugyebár. Azután: a hivatalos Magyarország, Horthy kormányzó rendszere hatalmas – és megérdemelt – ünneplésben részesítette a két hőst. És ráadásul az egy éven belül, 1932. május 21-én repülés közben hősi halált halt Endresz Györgynek külön „bűnei” is voltak. Olyannyira, hogy 1945 után még a róla elnevezett utca és tér nevét is megváltoztatták. És csak annak köszönhető, hogy fekete márvány síremléke van a Kerepesi temetőben, hogy a hetvenes évek második felében néhány lelkes, feledni nem hajlandó tisztelője nem sajnálta az áldozatot, és a korhadt-elhanyagolt fakereszt helyére méltó emléket állíttatott.

Érdemes hát kicsit többet tudnunk Endresz Györgyről, aki 1893. január 6-án szintúgy később elrabolt területen, a Romániához került, Torontál vármegyei Perjámoson született. Az első világháborúban a 64. repülőszázad pilótájaként több elismert, nagy győzelmet arat, számos kitüntetés birtokosa lesz. És amikor 1921 augusztusának végén Nyugat-Magyarországon kibomlanak a szabadságharc zászlói, Endresz főhadnagy természetesen a helyén van: a Rongyos Gárdában harcol a területrabló osztrákok ellen. Augusztus 29-én a Szentgotthárd melletti Nagyfalván egy mindössze harmincöt harcosból (!) álló osztag az ő vezetésével veri ki a betolakodókat, sőt, a hódítók megsegítésére küldött Volkswehr századot is az ősi határon túlra kergeti vissza. Augusztus 31-én Gyanafalván és Rábakeresztúrnál, szeptember 2-án a Kőszeghez közeli Pörgölénynél és a történelmi határ osztrák oldalán található Kirschlagnál ütköznek meg és verik vissza az inváziós egységeket. Utóbbi helyszínen a szabadságharc egyik legnagyobb összecsapása zajlik: a Rongyos Gárda közel háromszáz honvédője küzd kétszer annyi osztrák katona és csendőr ellen, közölük harmincegyen halnak hősi halált. A csata híre bejárja a világsajtót, Botlik József történész értékelése szerint „ráirányítja a figyelmet a megoldatlan nyugat-magyarországi helyzetre”, miközben „a kirschlagi esetet az osztrákok roppantul felfújják, világgá kürtölik, hogy abban magyar részről egy kétezer emberből álló reguláris csapat is részt vett…” (Fűzzük hozzá: az Endreszékéhez hasonló létszámban végrehajtott vállalkozásokban részt vett harcoló magyarok létszámát a már ekkoriban is előszeretettel hazudozó nyugati sajtó általában húsz-harmincezerre tette, noha a nyugat-magyarországi szabadságharc teljes ideje alatt küzdő Rongyos Gárda és egyéb alakulatok létszáma nem haladta meg a négyezer főt.)

A gárdaparancsnok főhadnagy a gárdával kiharcolt soproni népszavazás után – a trianoni diktátum nyomán elrendelt teljes magyarországi repülési tilalom feloldását követően – az Aero Express légitársaság pilótája lesz, később a német Junkers repülőgépgyárnál dolgozik, majd a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje. Az óceánrepülés után a kormányzó szolgálaton kívüli őrnaggyá lépteti elő. Nevét a Rongyos Gárdáról szóló valamennyi meg- és visszaemlékezésben nagy elismeréssel emlegetik.

Lám: van, aki az Értől, van, aki a haza területi épségéért harcoló Rongyos Gárdától ér az óceánig.