James Bond már nem elég

A filmek és sorozatok kiválóan alkalmasak arra, hogy formálják az emberek identitástudatát. Üzeneteket fogalmaznak meg, karaktereket adnak nekünk, akikkel tudunk azonosulni, fontos témákat dolgoznak fel és örökítenek meg. Tartósan és többszöri alkalommal át tudják élni a nézők a látottakat, ezzel biztosítva a bevésődést. Nem véletlen, hogy a mostani progresszív liberális propaganda igyekszik minél inkább az uralma alatt tartani ezt az iparágat, és ma már tényleg semmitől sem riadnak vissza annak érdekében, hogy elmélyítsék az általuk követendőnek tartott ideológiát.

Olyan folyamatok indultak meg a filmvilágban, amelyeket már a krea­tivitás szabadsága sem érdekel. Ismételten az látható, hogy miközben a sokszínűséget és szabadságot hirdetik, azért igyekeznek minden erővel kontroll alatt tartani, milyen karakterek és témák jelenjenek meg a filmekben, sorozatokban. A meséket már átitatják szexualitással, és nyíltan meleg szereplőket „pakolnak beléjük” érzékenyítés címén, holott ha jobban belegondolunk, minden mese az elfogadásról szól. A Hotel Transylvaniában az a téma, hogy szörnyek és emberek békésen élhetnek egymás mellett, sőt a különbözőségeket áthidalva párokká is válhatnak. A Cápamese egyik főszereplője olyan cápa, aki nem akar húst enni, és szeret delfinnek öltözni. Ezt nem meri bevallani az apjának, aki végül rádöbben, hogy bármilyen a fia, ő akkor is szereti. A sort pedig még lehetne folytatni, kezdve a kislányok egyik kedvenc meséjével, a Jégvarázzsal, amiben állítólag Elza királynő leszbikus lesz a hamarosan érkező folytatásban. Az nem elég, hogy varázsereje van, ezért más, mint a többiek, és fél a kirekesztéstől.

Ha megnézzük, mindegyik mese üzenete az elfogadásra nevelés, így nem értem, miért kell nyílt szexualitást belevinni a gyerekeknek szóló történetekbe? Elvégre nem a szexua­litás lenne a fontos. Sokkal inkább az, hogy a gyerekek lássák azt, hogy attól, hogy valaki másmilyen, még lehet őt szeretni. Ez pedig minden egyes mesében benne van, ugyanakkor az uralkodó liberális széliránynak ez már nem elég modern, és nem elég haladó.

A gyerekek mellett a felnőttek sem ússzák meg a progresszivitást. Hagyományos férfias témákat nőie­sítenek, van már melegkvóta is, ami azt jelenti, hogy a stú­diók által elkészített filmek bizonyos százalékában muszáj megjelennie homoszexuális karaktereknek is, akik persze véletlenül mindig pozitív szereplők. Ennek a törekvésnek esik hamarosan James Bond is áldozatául. James Bond, aki a fér­fias keménység prototípusa, és akinek a neve egyet jelent az akcióval, a gyönyörű nőkkel, a martinivel és a sportkocsikkal.

James Bond, akit mindig nagyon férfias és sármos színészek keltettek életre, olyanok mint Sean Connery, Timothy Dalton, Roger Moore, Pierce Brosnan vagy Daniel Craig. Erősek, szenvedélyesek, bátrak, de a kemény külső mögött érző szív lakozik. James Bond karakterét ilyennek írta meg Ian Fleming. A 007-es ügynök igazi férfiszimbólum, éppen ezért annak is nagy jelentősége van, hogy miért éppen ezt a karaktert célozták meg és akarják megreformálni a progresszív liberálisok.

Az már nyílt titok, hogy a Bond 25-ben láthatjuk majd utoljára Daniel Craiget a 007-es szerepében. El is indultak a találgatások, hogy ki lesz majd az utódja, és a találgatások mellé becsatlakoztak a lob­bisták is. Először csak arról volt szó, hogy legyen fekete a karakter. Mert ugye a „whitewashing” az elítélendő, de a „blackwashing” az rendben van, tehát minden más rasszú szereplő jó, csak a fehér nem. Ám az, hogy megváltoztatják a karakter bőrszínét, már nem elég. Sokkal jobb, ha fekete nő lesz a 007-es, sőt lehetne meleg és/vagy transzszexuális is a karakter. Az már kellőképpen haladó és trendi lenne. Pokolba Ian Fleming elképzelésével, ő is biztos ezt akarná, ha még élne. Vagy ha nem, akkor addig aggatnák rá a homofób, maradi, rasszista, nőgyűlölő és a többi jelzőt, amíg jobb belátásra nem tér. Mert ez ma már így megy, és valószínű, hogy így fogják James Bondot is kasztrálni.

Joggal merül fel a kérdés, mi lenne, ha mondjuk olyan törekvések lennének, hogy Shaft legyen fehér és nő, vagy Bridget Jones legyen inkább heteroszexuális fehér férfi. Nyilván akkor mindenki felháborodva kiabálna. Ezekben az esetekben már elnyomó, agymosó törekvésekről beszélnének, nem pedig újításokról és a karakterek modernizálásáról.

Az ilyen liberális, politikailag korrekt elképzelések, mint James Bond virtuális kivéreztetése, jól mutatja, hogy a hagyományos szerepek teljes felszámolása a cél. Nem saját karaktereket adnak a világnak, és nem alkotják meg a saját hőseiket, történeteiket, mert azok ugye egymás mellett tudnának létezni a már meglévő ikonokkal. Nem, ez így nem jó. Sokkal fontosabb eltörölni és elfojtani ezeket a karaktereket, és átfazonírozni őket, hogy csak egy uralkodó irányvonal maradjon. Mindezt a szabadság, a békés egymás mellett élés, az elfogadás és a sokszínű világ kánonja alatt, kirekesztve mindenkit, aki egy kicsit is másképpen vélekedik erről. Így alakítják ki, roppant „demokratikusan”, ellentmondást nem tűrve az általuk követendőnek ítélt szép, új és progresszív világot.