Morál migránsokkal

A lampedusai eset morális viharfelhőket rajzolt a német média égboltjára: a második világháború minden boldogtalan emléke felrajzott a baloldali és liberális agyakban. Tiltakozni minden rendőri, minden törvényes megoldás ellen! Antifának lenni! Hát nem a bécsi Karl Kraus mondta jó száz évvel ezelőtt, hogy botrány csak akkor van, ha a rendőr is megjelenik? A nácizmus szörnyű csapásának elfojtása után még Lampedusa is? A humanitárius szervezetek együttműködve kalóz felebarátaikkal Afrika fölös lumpenproletariátusát zúdítják Európára, miért ne? Ezt az ósdi földrészt túlnyomó részt kiégett, magányos és szomorú emberek lakják, akik úgy fogják fel az életet, mint egy feladatot, amelyet a saját ízlésük szerint igyekeznek megoldani. Ennek vége! A migráns nem mumus, és nem a civilizáció a tét. A tét a szabadság!

Nem mondható hát véletlennek, hogy a szociáldemokrata Katarina Barley – akkor még Merkel asszony minisztereként – egy idei farsangi bulin az üldözött amerikai Szabadság-szobor maskarájában tréfásan menedékjogot kért Berlintől, és hogy ezt a performance-t a Süddeutsche Zeitung történelmi pillanatnak nevezte. A Bayerische Hof termében a Focus kolumnistája szerint a bátor és szókimondó német kancellárnak azért is tetszett annyira ez a jelenet, mert ha tréfásan is, de megmutatta Németország igényét a világ morális, új erkölcstanítói vezetésére. Azaz létrejön az Oberkommando der Weltmoral
(a Világerkölcs Főparancsnoksága), rövidítve OKW – írja Michael Klonovsky a Junge Freiheitben, és ne csodálkozzunk, ha Németországon röhög az egész világ. Igaz, egyszer már volt egy OKW, az Oberkommando der Wehrmacht – folytatja Klonovsky –, amelynek vezetői, bár rettegtek tőlük és tehetségesek voltak, ugyancsak rosszul mérték fel a lehetőségeiket. A német vezérkar egyszer 1918 márciusában tévedett, amikor kikényszeríthettek volna egy paritásos békét az antanthatalmakkal, egyszer pedig 1939 szeptemberében, amikor azt hitték, mégsem lesz nyugati front.

Nos, ma az új OKW-nak köszönhetően – így az olvasói kommentárok – annak, aki az NSZK-t el akarja foglalni, nem a Bundeswehrrel kell szembenéznie, egyszerűbb, ha átsétál a határon. Sokaknak tetszik Radoslaw Sikorski volt lengyel hadügyminiszter mondása, hogy az 1945 és 2019 májusa közt eltelt hosszú időben csak egy dolog maradt változatlan: a Luftwaffe, amelynek akkor négy bevethető gépe volt, és ma sincs több. Hogy mit is akar Flinta-Uschi, azaz Ursula von der Leyen Európa élén? A káosz, amit a német hadseregben teremtett, Brüsszelben rég megszokott. Vagy csak a politikában most már megkövetelt nőkvótát teljesítik a kiválasztásával? S amíg az unió alkudozik, az illegális bevándorlást elősegítők jó üzleteket kötnek? A migránsvédő moralizálás mit sem segít azon a tényen, hogy az azonos érdekűeket, az egy országban élőket nem védik az illegális bevándorlók ellen, és a határokon nincsen rend.

Úgy tűnik, hogy a németek a Willkommenskultur meghirdetésével 2015-ben éppúgy rosszul mérték fel lehetőségeiket, mint 1918-ban vagy 1939-ben. Megromlott a viszonyuk az Egyesült Államokkal, de a kelet-közép-európai országokkal is, amelyek az első uniós leckéket épp tőlük vették, és a szocializmus szürke évtizedeiben úgy néztek Nyugat-Németországra, mint egy csodára.

A csodának vége, áldásait alig élveztük. Így aztán megint felvirul a jósok, okkultisták meg az európai összeomlást hirdető spengleriánusok üzlete. (Pedig tudjuk, a bevándorlásban rejlő bajokon csak a civilizáció és a kultúra segíthet.) Svédországra sokáig úgy néztünk, mint a bolygó legműveltebb, legkulturáltabb országára. Ma migránsok paradicsoma, amelyet már önmaguk alkottak maguknak, a svédeknek pedig maradt a morális önkínzás, amely nagyon hasonlít a középkori önkorbácsolók, a flagellánsok bolondériáira. Jelenleg épp annyira állunk – hogy Hendrik van Loont idézzem – a demokrácia szó hatása alatt, mint a középkor embere az egyház mindenhatósága alatt. A görögök emlékezetes önkormányzati kísérlete óta pedig – így Van Loon – tudjuk, hogy a retorika a demokrácia legveszélyesebb ellenfele. (Lásd Hitlert vagy a marxistákat.) Márpedig az új OKW retorikájával nehéz versenyezni.

S egy megjegyzés „Határsértő” Klonovsky cikkéhez fűzött kommentárjából, aki nem szeretheti igazán Macron elnököt: „A migránsok trójai faló funkciót töltenek be, amelyet ő, a francia elnök próbál irányítani. Nárcizmusa nem engedi, hogy üzelmeibe bárki is beleszóljon.” (Az idősebb nők iránti vonzalma ellenére sem tárja fel lelkét teljesen Merkel asszony átható, KISZ-es, agitpropos tekintete előtt.) Trója pusztulását pedig – ezt jól tudjuk – a történelem folyamán még sok közösségé követte, és bár az ember logikus állat, újra és újra csapdába eshet. Most épp a morállal kacérkodik.