Vélemény és vita

Trump át-, majd visszasétált

Ismét találkoztak! Sokan már-már temették egymáshoz való közeledésüket, de lám az élet rácáfolt a szkeptikusokra

Kezet fogtak, együtt sétáltak oda, majd vissza, és jelezték ország-világnak, hogy barátságuk nem ért véget. Donald Trump és Kim Dzsongun rendkívüli találkozója minden híradás élére került. A sajtó bőven beszámolt arról, hogy az amerikai és az észak-koreai vezető megegyezett arról, hogy folytatják a korában zátonyra futott tárgyalásaikat Észak-Korea atomarzenáljának felszámolása, valamint ezzel párhuzamosan az ország elszigeteltségének megszüntetése érdekében. Csakhogy ez a találkozó jóval többet jelentett annál, amit a puszta tények mutatnak, szimbolikája, üzenete messze túlmutat azon, hogy a két vezető miben is állapodott meg, vagy miben nem. Márpedig az ázsiai államok megértéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a távol-keleti emberek gondolkodásában milyen óriási szereppel bírnak a szimbólumok.

Tény, hogy Trump az első amerikai államfő, aki Észak-Korea földjére léphetett, ez már önmagában is történelmi eredmény. Azonban az, hogy az amerikai elnök Dél-Korea, majd a panmindzsoni demilitarizált zóna irányából, gyalog közelítette meg Észak-Koreát, amellyel 1953 óta mindössze fegyverszüneti egyezménye van országának, különös jelentőséggel bír. Tulajdonképpen hadban álló országok vezetői találkoztak egymással úgy, hogy az egyik átsétált a másik területére. Ennek üzenete igen fontos. Először is jelzi, hogy a washingtoni vezetés számára rendkívüli jelentőséggel bír Észak-Korea, olyannyira, hogy az ország első embere nem fél attól sem, hogy az ellenséges ország területére lépjen. Természetesen Trump látogatása a megfelelő biztonsági intézkedések mellett történt, azonban a történelmi hagyományok által meghatározott társadalmak szimbolikájában ez még ma is igen merész lépésnek tekinthető.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, mikor is történt a találkozó. Nem is olyan régen Vlagyimir Putyin találkozott Kim Dzsongunnal, és számos olyan kérdésben megállapodtak, amelyek jelentősen növelik Oroszország befolyását a Koreai-félszigeten. Trump azóta lépéskényszerben volt, nem engedhette ugyanis, hogy Moszkva straté­giai előnyökhöz jusson az amerikai érdekszféra kiemelt területén. Trump ezzel sikeresen terelte vissza a koreai konfliktus kezelésének lehetőségét abba a mederbe, amely az Egyesült Államok gazdasági és biztonsági érdekeinek lehet megfelelő. Oroszország pozíciója így megint kérdéses, hiszen Kimnek az amerikai partnerség javítása lényegesen többet nyom a latba, mint bármilyen, Moszkvával folytatott kapcsolat.

Trump további sikerként könyvelheti el, hogy a Kínával folytatott, mindinkább elmérgesedő kereskedelmi háború ellenére sikeresen tudott egyeztetni Peking kiemelt partnerével. Phenjan erős függőségi viszonyban áll a Kínai Népköztársasággal, így Trump minden Kimmel való megállapodása, egyben Kínával szemben is javítja Washington pozícióit.

Mint már oly sokszor, az igazi győztes Kim Dzsongun, aki ismét tovább erősítette a saját és a hatalmi köreihez tartozó személyek pozícióját. A Kim-féle interpretációban is kiemelt szerepet kaphat, hogy Trump elnök átsétált Észak-Koreába, majd Kim visszakísérte, hiszen ezáltal a kommunista verzió szerint úgy tűnhet, hogy Kim mintegy kivezette országából az „ellenséget”. Nagy fegyvertény továbbá, hogy Kim rövid időn belül tudott tárgyalni Putyinnal és Trumppal is, hiszen ezzel jelezheti mind a nemzetközi közösségnek, mind pedig saját lakosságának, hogy globálisan elismert, kiemelkedő jelentőségű politikai erő birtokosa.

Különös pikantériát ad a találkozónak, hogy néhány nappal azután, hogy a két vezető feltétlen barátságáról biztosította egymást és a világot, az észak-koreai ENSZ küldöttség megvádolta Washingtont, hogy az indokolatlanul sújtja embargókkal a kommunista államot, és direkt rontja a Korea-közi viszonyt. Hiába, Kim barátságát, ásványkincseit és pia­cát nagyon meg kell fizetni, hiszen máris benyújtotta a számlát: az Egyesült Államok vagy enyhít az Észak-Koreára kirótt szankciókon, vagy Phenjan a mások által kínált lehetőségek felé fordul.

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Az alku

ĀAhogy az várható volt az Európai Unió legfőbb tisztségviselőinek megválasztása, pontosabban fogalmazva, egyelőre „csak” jelölése, minden eddiginél drámaibb fordulatokat hozott

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A kommunista nem vész el, csak átalakul

ĀA velünk élő történelem értékelését mindig és mindenhol a személyes érintettség, a negatív vagy pozitív tapasztalat és a szubjektív világkép relativizálja: hovatovább az ideológiák és a politika is nagyban megterheli

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom