Iskolai kultúrharcok (3.)

„Azt hiszem, a zsidó fiataloknak Németországban semmi jövőjük nincs” – nyilatkozta a NAALE programba felvételét kérő német zsidó lány. A NAALE olyan oktatási program, amely a diaszpórában élő hátrányos helyzetű vagy származásuk miatt veszélyeztetett zsidó fiatalok számára nyújt lehetőséget, hogy középiskolai tanulmányaikat Izrael­ben végezzék. Természetesen zsidó és cionista szellemben. A program 1992-ben indult, és huszonöt év alatt mintegy tizenháromezer diák végzett itt. Az érettségi után nagy részük Izraelben marad, sőt sok esetben családjuk is utánuk vándorol. A tanulmányok költségeit Izrael Állam fizeti, a fiatalok internátusban laknak, és ösztöndíjat is kapnak. A legtöbben Oroszországból és az Egyesült Államokból érkeznek, de az utóbbi időben megnövekedett a Nyugat-Európából, elsősorban Franciaországból és Németországból felvételt kérők száma. Ennek oka az erősödő nyugat-európai zsidó- és Izrael-ellenesség.

Az antiszemitizmust kutató intézet, a RIAS adatai szerint 2018-ban egyedül Berlinben 1083 antiszemitának minősülő atrocitás fordult elő, ami az előző évhez képest tizennégy százalékos emelkedést mutat. A Bűnügyi Hivatal adatai szerint 2017-ben 1453 zsidók sérelmére elkövetett bűncselekmény történt Németországban. Ezért aztán sokan úgy vélik, nincsenek már többé biztonságban. A berlini zsidó gimnázium tanulói például Dávid-csillagos nyakláncot csak az iskolán belül viselnek szabadon, az utcán pólójuk alá rejtik. A fiúk a kipát baseball- vagy sísapka alatt mernek az utcán hordani. Nem akarnak provokálni, mondják, de valójában félnek. Nem minden ok nélkül.

A korábban elképzelhetetlen zsidózás, antiszemita kijelentések és szitokszavak, a fenyegetések mindennapossá váltak, különösen az iskolák világában. Az antiszemita jelenség mögött egy frissen végzett kutatás a múlt, a holokauszt feldolgozatlanságát látja és természetesen a megnövekedett szélsőjobboldali veszélyt, amit szerintük a jobboldal pártja, az AfD generál. A kutatás éppen csak érinti a megnövekedett antiszemitizmus valódi okát, az ellenőrizetlen migrációt. Pedig maga Frank-Walter Stein­meier államfő is arról beszélt nemrég, hogy új fajta antiszemitizmus jelent meg Németországban, amelyet az Izraellel szembenálló országokból érkező bevándorlók hoztak magukkal.

A muszlim fiatalok otthon és a mecsetek világában tanulják a zsidó- és keresztényellenességet, hogy aztán az iskolában rettegésben tartsák társaikat.

„Az osztályban húsz gyerekből négy a német. A németek nem is rúgnak labdába, a muszlimok uralkodnak felettük. Aki nem tetszik nekik, azt jobb esetben csak megverik, egyébként terrorizálják, sőt halállal fenyegetik. Utálok iskolába járni, nekem az iskola a folyamatos félelmet jelenti. Első nap az osztálytársaim azzal fogadtak, hogy a zsidókat ők bizony megölik. Mindenért én vagyok a bűnbak, folyamatosan szaros zsidónak, szaros izraelinek csúfolnak. A nevemen sosem szólítanak, ha mondani akarnak valamit, odabökik, hogy te, zsidó! A tanár sem véd meg, nem tudja kezelni a helyzetet, és nem akarja elismerni, hogy a származásom miatt bántanak. Ezért most már önvédelemből kést hordok magamnál.”

Mindezt egy tizennégy éves fiú, Liam Rücker panaszolta el a Welt újságírójának. Liam a NAALE program keretében a jövő tanévtől ötven Németországból „menekülő” zsidó társával együtt Izraelben tanul majd. A berlin-spandaui Jungfernheide integrációs középiskolát, a többséget alkotó agresszív arab-török iskolatársakkal együtt szeretné örökre elfelejteni.

Liam esete nem egyedi jelenség. A németországi zsidók kompetenciaközpontja sok más hasonló esetet tart nyilván. Kamaszgyerekek eseteit, akiket társaik megvertek, vagy például annak a nyolcéves kislánynak a történetét, akit muszlim hátterű iskolatársai halálosan megfenyegettek, amiért nem hisz Allahban. Sok muszlim fiatal azzal indokolja antiszemita beállítottságát, hogy a növekvő német iszlámellenesség érzékenyen érinti és kirekeszti őket. A zsidókban bűnbakot keresnek, hogy saját megtapasztalt diszkriminációjukat rajtuk vezessék le. Legalábbis a Liberális Iszlám Szövetség extremizmus ellen indított projektje szerint. A német polgárnak viszont elég a maga múltból örökölt terhe, és nem akarja felelősnek érezni magát az ott élő muszlimok antiszemitizmusa miatt is, hiszen a zsidóellenesség az iszlám államokban mindennapos, természetes jelenség.

A németországi iskolák a 2015-ös menekültválságot és a családegyesítést követően duzzadtak fel muszlim diákokkal. Közülük sokan hazájukban már jártak iskolába, és az ottani tankönyvekből tanultak. Ezek a tankönyvek teli vannak antiszemita megnyilatkozásokkal, a kisebbségi jogok ignorálásával, történelemhamisítással, iszlám hittételekkel. A tantervben a közvetített világ kétpólusú: egyik oldalon vannak ők, az igazhitűek és a velük hasonlóan gondolkodó bará­taik, a másik oldalon az ellenség: a hitetlen nyugati világ, élén az Egyesült Államokkal és a gyarmatosító hatalmakkal. Tisztára, mint a szocia­lizmusban, mert a tankönyvek az ellenséget imperialistának, kolonialistának nevezik. Érzelmi, ideo­lógiai nevelés folyik, generációk nőnek fel a Nyugattal szembeni elutasítás és gyűlölet szellemében, miközben a németek az iszlám világ tankönyvkiadási programjait jótékonyan finanszírozzák.