Brüsszeli demokrácia

Már csak azért is nehéz dolga lesz, mert lehet bármilyen tapasztalt, három nyelven beszélő, brüsszeli születésű politikus, az EP-nek úgynevezett demokratikus fenntartásai vannak vele szemben. A képviselőcsoportok egy tekintélyes része szerint ugyanis a népakarat megcsúfolása, hogy a tagállami kormányfők Von der Leyen mellett döntöttek ahelyett, hogy valamelyik Spitzenkandidatot támogatták volna. Hivatalosan ez azért zavarja az EP-t, mert az európaiak szerintük a csúcsjelöltekre szavaztak, a német védelmi miniszterre meg nem. Valójában persze arról van szó, hogy saját, nagy nehezen kiharcolt befolyását félti a testület, hiszen a tagállami vezetőknek figyelembe kell ven­niük ugyan az EP-választás eredményét, de a szerződésekben nem szereplő Spitzenkandidat-rendszer kvázi automatizmusa nem kötelezi őket. Az európai polgárok pedig a saját nemzeti pártjaikra szavaztak, teljesen életszerűtlen a feltételezés, hogy ez máshogy lenne. A népakaratról pedig még annyit, hogy az EP nem feltétlenül ragaszkodott a választáson győztes Európai Néppárt jelöltjéhez, Manfred Weberhez, boldogak lettek volna a legtöbb országban megsemmisült szocialisták – egyébként Webernél tagadhatatlanul nagyobb tapasztalattal bíró – Spitzenkandidatja, Frans Timmermans elnökségével is.

A demokráciát féltette minapi interjújában maga Weber is, aki persze támogatásáról biztosította Von der Leyent, de keserűségét nem tudta leplezni. Ez persze érthető, hiszen jól elbántak vele: míg Timmermans várhatóan bizottsági alelnökként folytathatja, ő megmarad frakcióvezetőnek azzal az ígérettel, hogy a ciklus második felében még lehet EP-elnök, a szocialisták után. Nagyon jól tudja, hogy erre nincs semmilyen garancia. Weber szerint egyébként az ő bizottsági elnökségét elsősorban a Budapest–Párizs-tengely fúrta meg Emmanuel Macron és Orbán Viktor. Úgy fogalmazott, vannak nagy hatalmú erők, amelyek nem fogadják el a választás eredményét. Ez egyfelől hízelgő az érintettekre nézve, másfelől viszont nyilván nem igaz, hiszen a választói akarat érvényesült, egy néppárti kapta a legfontosabb csúcspozíciót. Az Európai Néppárt messze legnagyobb győzelmét a Fidesz–KDNP aratta, és a magyar választók nem Weber úr személye miatt, hanem sokkal inkább annak ellenére biztosítottak ilyen komoly legitimációt a kormánypártoknak. Különben is: teljesült a kívánsága, nem lett magyar szavazatokkal bizottsági elnök.

Ha már demokrácia, érdemes kitérnünk az úgynevezett „Európa-párti” erők legújabb akciójára. Az Identitás és Demokrácia nevű bevándorlásellenes, euroszkeptikus frakcióban mindössze egy képviselővel vannak kevesebben, mint a Zöldeknél. Olyan meghatározó erők tartoznak hozzájuk, mint a Matteo Salvini-féle Liga, Olaszország magasan legnépszerűbb pártja. Pechjükre azonban őket nem az Európa-párti „jó népakarat” emelte fel, hanem a gonosz populisták által befolyásolt „rossz népakarat” – az „Európa-pártiak” szerint legalábbis. Így hát a demokrácia hősei, a Néppárt, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek vezetői összefogtak, s minden lehetséges módon akadályozzák, hogy a frakció megkapja a neki járó szakbizottsági tisztségeket. Persze miért is lepne ez meg minket azok után, hogy az EP egyszer már félredobta saját szabályait, amikor a Sargentini-jelentést kellett áterőltetni.

Szóval sok sikert Von der Leyen asszonynak! Várja a brüsszeli demokrácia mesés világa.