Férfimunka

„A férfiakkal minimum egyenlő arányban kell képviseltetnünk magunkat a politikai színtéren. Nem tagadom, Kálmán Olga főpolgármester-jelöltségében ez is egy fontos szempont: hogy végre Budapestet először a világtörténelemben vezesse egy kemény, pengeéles eszű nő.” Az idézet a DK-s Gyurcsányné Dobrev Klárától származik még abból az időszakból, amikor reménykedett benne, hogy Kálmán „nincs egy rongyom, amit felvegyek” Olga lesz A Nagy Közös Ellenzéki Jelölt, aki majd ősszel legyőzi Tarlós Istvánt.

Szintén Dobrev Klára volt az, aki büszkén vállalta, hogy még csak nem is szavazott a fideszes Járóka Líviára, aki szerda óta újból az Európai Parlament egyik alelnöke, és akinek nem derogált egyenesen gratulálni Gyurcsánynénak ugyanezen poszt elnyeréséért. A magyar női alelnökök megválasztása a momentumos Cseh Katalint is örömmel töltötte el, ám nem volt felhőtlen a boldogsága, ugyanis „komoly morális aggályokat okozott” számára, hogy a fideszes Járóka Lívia személyében egy olyan jelöltet támogasson, „aki asszisztál a Fidesz rombolásához, például a kisebbségek ügyében is”.

De milyen jelentéstartalmat hordozhatnak Cseh Katalin fejében a morál és a kisebbség szavak? Nem lehet nem elgondolkozni ezen azok után, hogy pár napja együtt fotózkodott Dacian Ciolossal, a Renew Europe liberális EP-frakció vezetőjével, a magyarok kiirtására buzdító, Európa-ellenes szervezet, a Vatra Romanaesca egykori kolozsvári funkcionáriusával, aminek 1990-es kiáltványának tizenhatodik pontja így szól: „Erdély mindig a miénk volt, a mienk, és mindig a miénk lesz. Sajnos szent román földjét még bepiszkítják a hunok, a cigányok és más cafatok ázsiai lábai. Egyesüljetek, hogy űzzük ki őket az országból!”

A morál számunkra érthetetlenül magas szintje lehet az is, amikor a művi terhességmegszakítás botmixeres eljáráshoz hasonlítása csupán könnyed kacajra fakasztja, de fokozott erkölcsi érzékenységre utal az is, amikor valaki orvosként az abortusztablettáról egyszerű fájdalomcsillapító pirulaként beszél, és egy olyan szervezetnek indít gyűjtést, amely egy év alatt háromszázharmincezernél is több abortuszt hajtott végre az Egyesült Államokban. A Planned Parenthood egyébként egészen a várandósság kilencedik hónapjáig támogatja a terhességmegszakítást.

Több nőt a politikába! – az üzenetet számos prominens politikus megfogalmazta már. Ám felmerül a kérdés: az a lényeg, hogy nő legyen, vagy az a fontos, hogy alkalmas legyen, akár férfi, akár nő? Az egyenjogúság ugyanis nem azt jelenti, hogy amikor egy multicég vezérigazgatója összeállítja tízfős vezetői csapatát, akkor kiválasztja az öt legalkalmasabb férfit, aztán hozzátesz öt nőt is, hogy elmondhassa, mennyire liberális. Nem! Azt jelenti, hogy kiválasztja a tíz legalkalmasabbat. Ha ez nyolc nő és két férfi, az is jó, ha nyolc férfi és két nő, az is jó. A lényeg: ők a legmegfelelőbbek.

Az ellenzék női politikusaiban, így Cseh Katalinban is éppen az a szomorú, hogy egyetlen olyan értéket sem képvisel a közéletben, amivel kapcsolatban hétköznapi nőtársainak valóban iránymutatásra lenne szükségük. Például a helytállást a munkában és otthon is, a bizonyítást, hogy semmilyen feladat nem idegen tőlük, a házasság, a család és a gyermek iránti vágyat, mindezek összehangolásának képességét, az intelligenciát és a minden helyzetben nőnek maradást. Igen ám, mert mindezek megvalósításához nem elég a kiabálás vagy a füstbomba-eregetés, ezek néhány gyorsan elillanó szavazatot hoznak csupán. Nőnek maradni és lenni, igazi példát mutatni élethosszig tartó, kőkemény feladat. Mondhatni: férfimunka.