Tamáska Péter

Vélemény és vita

Békemű Versailles-ban

Száz éve, 1919. június 28-án írták alá Versailles-ban azt a békét, amely kiszolgáltatta Németországot a győzők, s főképp Franciaország bosszújának

Max Weber, a szociológia atyja és Max Warburg, a politizáló bankár ellenezték a rossz békemű aláírását, s még a háború folytatását is megkockáztatták volna. John Maynard Keynes, aki a modern közgazdaságtan megújítója s az angol küldöttség egyik szakértője volt, még abban az évben megírta A béke gazdasági következményei című művét, amelyben kifejtette, hogy bár a németek a wilsoni tizennégy pont szellemét elfogadva tették le a fegyvert, Párizs forró és mérgező levegője zúdult rájuk, s hogy a békefeltételek nem az igazságtevés, hanem a politikai kísérletezés jegyében születtek. Keynes szerint a győztesek nemcsak megcsúfolták saját elveiket, de helyrehozhatatlan hibákat követtek el. A jóvátétellel szétrombolnak egy rendezett gazdaságot, s a német nép válságba döntése magával rántja az egész világot, így elsősorban a győztesek gazdasági és pénzügyi rendszerét.

A jóvátételi terhet 132 milliárd aranymárkában szabták meg, alábecsülve ennek terhét. Igaz, „csak” háromszorosa volt az 1913-as év német gazdasági teljesítmény értékének, de most ezt egy kivérzett, elszegényedett országnak kellett teljesítenie. George Clemenceau-t, a Tigrist ez nem érdekelte, Franciaország megsemmisítő békét követelt. (Pyrrhusi győzelem volt a franciáké.) Az európai felvevőpiacokkal baj volt, s mivel a jóvátételt fedező német termelés megbontotta volna a kereskedelmi egyensúlyt, az aranyban megszabott adósságot hitelekkel is kellett fedezni. Beindult az adósság-körhinta. Hiperinfláció rázta meg a pénzpiacokat 1923-ban, a harmincas évek elején a munkanélküliség társadalmi forrongást idézett elő. Németország 1932-ig mintegy harmincmilliárd aranymárkát már teljesített, s bár a győztes társadalmak gyűlöletet hirdető politikusai letűntek, Versailles békés korrekciójára nem került sor. A pénzvilág tovább kísérletezett, és a tőkének s a kiábrándult német munkásságnak és polgárságnak köszönhetően megszületett Hitler totalitárius állama.

A történelem nem felületi erők és békés kiegyezések sora, hanem kíméletlen és sötét háborúság. Bellum omnium contra omnes, azaz mindenki háborúja mindenki ellen – elevenítették fel a régi latinok tanítását Berlinben. Az újabb német világhatalmi próbálkozás azonban még nagyobb vereséggel zárult, mint az első: 1945-ben a szétrombolt nagyvárosok, a Morgenthau-terv, a német ipar felszámolása és az ország lakóinak földmívelésre kényszerítése már a Finis Germaniae, a német vég rémképét rajzolta ki. Sztálinnak és az amerikaiaknak azonban egyaránt kellett a német ipari termelés: Jaltában és a potsdami értekezleten végleg megegyeztek Németország és Európa felosztásában. Hát nem az volt a németgyűlölet fő oka, hogy a németek tanították meg dolgozni kedvük ellenére az európai népeket? Az újabb, a versailles-inál is megalázóbb jaltai békerendszer költségeinek tetemes részét így cinikusan egy szorgos, munkamániás népre hárították.

Érdekes, hogy Versailles „tanulsága” később sem felejtődött el, 1992-ben Francois Mitterrand francia háborús veteránok előtt nem véletlenül mondta, hogy az Európai Unióról szóló, s a nemzeti szuverenitást nagyban korlátozó maastrichti szerződés jobb Franciaországnak, mint a versailles-i volt, valóságos szuper Versailles! – hiszen a terheket főképp a németek fogják viselni. Ráadásul azt 1919-ben kényszerből írták alá, ezt önként. A lipcsei közgazdász professzor Gunther Schnabl szerint napjainkban az euróval járó „túl puha pénzpolitika veszélyezteti a piacgazdasági rendet és ezzel a jólétet. A folyamatosan alacsony kamatok okozzák, hogy a termelésből eredő nyereség és növekedés csökken. A bérszínvonal – különösen a fiataloknál – ugyancsak csökken, s nő társadalmunk kiegyensúlyozatlansága.” A tíz évvel ezelőtti pénzügyi krízist könnyen követheti egy társadalmi válság, akárcsak a múlt század harmincas éveiben. Igaz, örök béke nincs a földön, s így egyetlen békemű sem alkalmas arra, hogy a népek közötti ellentéteket megszüntesse. S ha olyan rossz volt, mint amilyet Versailles-ban kötöttek, akár száz évre is éreztetheti mérgező hatását.

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Fallaci, a látnok

Ā„A Nyugat és az Iszlám összeütközése nem más, mint az a harc, amiről János evangélista beszél. (…) Egy olyan világ félreérthetetlenül kirajzolódó képe, amelyben megvalósulni látszik egy kétezer éves prófécia”

Szalai Laura

Szalai Laura

Következzen az alkotás időszaka!

ĀMost már csak arra lenne szükség, hogy a magyar tudóstársadalom részéről helyreálljon a bizalom a kormány iránt, hiszen ezek a nagyratörő tervek csak velük együtt valósíthatók meg

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom