Tamáska Péter

Vélemény és vita

May Károly és a zöldek

A liberálisok az indiánokat is átneveznék az afroamerikai alapján, de még nem tudják, mire

May Károly Winnetou-történetein egész nemzedékek nevelkedtek Európában. Ám megszólalt Németországban a zöldkórus, amely azzal dicsekszik, hogy ostobaságnak minősíti a legtöbb hagyományt, így az indián főnök mítoszát is. Mért nem arról írt az egyébként börtönviselt író – aki Buffalo Billben a besúgót, a téglát látta –, hogy miképpen harcolt egy kiszolgáltatott faj íjakkal és nyilakkal az általa birtokolt kétmillió négyzetmérföldnyi földért puskák és ágyúk ellen? A kölni egyetem Amerika-referense, Anne Schlezka azt is kifogásolja, hogy az indiánokat állandóan csak indiánnak és vörösbőrűnek nevezik a schleswig-holsteini Bad Segeberg szabadtéri Winnetou-játékokon. Jó lenne, ha más, nem a gyarmati sorsra utaló szavakkal helyettesítenénk őket, hiszen mi az, hogy indián? Még ugyan nincsen erre bevett, polkorrekt szó az afroamerikai mintájára, ám megjegyezhetjük, hogy ez a fajta eufemisztikus és szófacsaró gondolkodásmód az NDK-ban már jóval előbb divatban volt, mint az NSZK-ban. Amikor hosszas viták után 1981-ben végre kiadták May műveit, „A vörös nemzet a halálán van” mondatban például a vörös jelző után a nemzetet törölték s férfire cserélték – „A vörös férfi a halálán van” –, de volt később olyan agitpropos is a kelet-német KB titkárságán, aki attól tartott, hogy Gojko Mitić, Winnetouból NDK-partizánná válva még a berlini falat is lerombolhatja. (Rathenben, a sziklák közt versengve a nyugatiakkal beindították a keletnémet szabadtéri Winnetou-játékokat: csak úgy özönlött oda a nép.)

A kaliforniai Berkeley Egyetem, az ultraliberálisok Mekkája egykori ösztöndíjasa, Mita Bannerjee, a mainzi Obama-intézet munkatársa szerint az egész Bad Segeberg-i forgatókönyvet át kell dolgozni, mert a jelenlegi előadás „csak egy gyarmatosításról szóló üzenet”. S hogy a gyarmatosítás valósága jobban megelevenedjék, az új előadáshoz a tengerentúlról kéne hozni igazi indiánokat a rezervátumokból. Igaz, minden idők legtöbb német könyvet eladó írója egy változatban úgy írta le az apacs voltára oly büszke Winnetout, mint aki ért a skalpoláshoz, megeszi a szivarcsutkát, de úriemberré nevelődik kalandjai során, írni és olvasni is tud. Barátjához, Old Shatterhandhoz, a vasúttársaság mérnökéhez örök barátság fűzi, ám az egész Bannerjee szemében nem több, mint a fehérekkel való kollaboráció dicsérete. (Azért az apacs főnök és a vasúti mérnök barátságában rejlő látens homoszexua­litással – sóhajtanak megbocsátóan egyes zöldek – talán lehetne valamit kezdeni.)

Nálunk 1927-ben Kosáryné Réz Lola fordította le a Winnetou-trilógiát, amelynek végén a rézbőrű hős megjósolja, hogy a másnapi harcban halálos sebet fog kapni, s utolsó kívánsága, hogy temetésekor a német telepesek az Ave Máriát énekeljék. Haldokolva vallja be fivérének, hogy áttért a keresztény hitre: ezek a részletek a könyv 1966-os szocia­lista kori magyar kiadásából természetesen kimaradtak. A fordító, Szinnai Tivadar keményen törölte a keresztény értékekről szóló eszmefuttatásokat. May Károly – aki műkedvelő zenész is volt – ezt az „indián Ave Mariát” meg is zenésítette, sőt operát is tervezett hőseiről. Kutatók szerint Winnetou modellje a valóságban is létezett, bár azt a filológusok nem tudták bebizonyítani, hogy az író olvasta-e a Petalesharóról szóló tudósítások valamelyikét. Ugyanis a paunik főnöke próbálta meg azt a fehérek és rézbőrűek közti kényes egyensúlyt megteremteni, ami Winnetou és Old Shatterhand kalandos történetében valósult meg. (A paunik még egy zászlóaljnyi lovast is adtak a jenkik hadseregébe.)

S mint minden korunkbeli német történetben Kasperlként, ősbohócként itt is megjelenik Hitler Adolf, aki felnőtt létére is nagyon kedvelte May Károly írásait. A vájtfülűek építészére, Albert Speerre hivatkoznak, hogy a Führernek nemcsak kedvenc olvasmányai közé tartozott a Winnetou, de hadászati döntéseiben is szerepet játszott az a taktikai ügyesség, amellyel a két barát a gonosz kincsvadászokat kijátszotta. (Még 1943-ban is háromszázezer példányban nyomatta ki tábori olvasmánynak a fronton harcolók számára.) Hitlert persze nem kell komolyan venni, sem az író eredeti elképzeléseit, hiszen Boris T. Kaiser jobboldali zsurnaliszta és blogger szerint a Winnetou-játékok forgatókönyvének átírása ügyében könnyen kompromisszum jöhet létre a zöld írástudók és a színházi üzletemberek között. A recept Kaiser szerint egyszerű: új szövegek beiktatásával, a régiek átírásával s a szereplők új szerelésbe öltöztetésével minden megoldható. Az öltözékek természetesen migráns hátteret fognak sejtetni, s talán egy transzgender sors fonalát is ki lehet bontani a történésekből, a híres Henry-karabélyra pedig nem lesz szükség. (Azt a Xantus János múzeumban őrzik Győrött: Shatterhand alakját részben a karabély tulajdonosáról, Xantusról mintázta May) Mentsétek meg Winnetout! Barátaim lesztek! – fejezi be írását Kaiser. Hogy miképp mentsük meg az apacs főnököt, azt azért ő sem tudja megmondani.

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Riasztás

ĀÉrtelmes cselekvésre hisztériával és pánikkal átitatott lélekkel kevés az esély

Kő András

Kő András

Nyakravaló

ĀBelecsöppentem a napokban egy érsebészeti kongresszusba Washingtonban, lévén, hogy a barátom ennek a szakágnak a világhírű képviselője

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom