Paks és a klímacélok

A múltból, mélyről gyökerező elvek irányítják a gondolkodást, kapcsolódást másokhoz, közösségekhez. A gondolatiság szociokulturális átörökítése nemzedékeken átcipelve odáig jutott hazánkban, hogy az egység disszociális zavarban szenved, a kettéhasadt fej résztvevői már nem tudják az érveket és ellenérveket felsorakoztatni, az észérvek, a racionalitás bűnös, életellenes címkét kap. Egymás életére törnek.

A hazai ellenzék Paks II. projekttel kapcsolatos kezdeményezése, amellyel népszavazást követelt, jól megrajzolta az ábrát: létezik a két pólus, és bizony nincs kompromisszum. A szakmai, szakértői kérdéseket és tanulmányokat lazán elvetve, ugyanakkor állampolgári jogával élve az ellenzék szabadságért kiáltott, mondván, a társadalom kezébe adná a döntés jogát, szükség van-e az atomenergiára. Az ugyanis vélekedésük szerint olyannyira veszélyes a nemzetközi békére és a biztonságra, hogy tömegpusztító fegyverek és az előállításukhoz szükséges eszközök elterjedését jelenti. Ami a terrorizmus melegágya. A zavar erősödik, az őrület fokozódik, a terrorizmusnál egyetlen fenyegetőbb vész sújthat le az emberiségre, mégpedig a környezet totális kizsigerelése, majd az összeomlás. Minden rettegésre való ok megvan, félhetünk.

Csakhogy a népszavazási kezdeményezés előtt, még 2017-ben, az MVM Paks II. Atomerőmű-fejlesztő Zrt. megbízásából közvélemény-kutatás készült. A reprezentatív felmérésből kiderült: a magyar lakosság ötvennégy százaléka támogatja az új paksi blokkok építését. A válaszadók többsége szerint az atomenergia biztosítja ma leginkább az ország biztonságos és folyamatos áramellátását, kétharmaduk pedig úgy látja, az új atomerőművi blokkok megépítése csökkenti Magyarország energiafüggőségét.

A többség tehát támogatja, hogy Pakson új, modern és biztonságos erőművi blokkok épüljenek a meglévő egységek pótlására, mindössze harminchat százalék nem ért ezzel egyet. Csak a megkérdezettek tíz százaléka nem foglalt állást a kérdésben. A felmérésben ráadásul a magyarok ötvenegy százaléka úgy nyilatkozott: nem lenne hajlandó többet fizetni az áramért, akkor sem, ha azt megújuló energiaforrásokkal állítanák elő atomenergia helyett.

A válaszadók fele azzal is tisztában van, hogy az atomerőművek működése nem jár a légkört szennyező szén-dioxid-kibocsátással. Vagyis segíti az oly sokat emlegetett klímacélok teljesülését. Ahogy azt hazánk vállalta is, legutóbb 2030-ig, úgy, hogy a megvalósítással is jól állunk. Nem érheti szó a ház elejét.

Az ellenzék mégis elfogadhatatlannak nevezte, hogy – csatlakozva a csehekhez, az észtekhez és a lengyelekhez – a magyar kormány nem vállalta az úgynevezett teljes klímasemlegesség 2050-re való elérését a legutóbbi uniós csúcson. Legalábbis egyelőre, ugyanis jelen állás szerint a „mikor” mellett nincs ott a „hogyan” és a „miből” tisztázása. Így tehát felelőtlenség lett volna csatlakozni a brüsszeli paktumhoz.

Orbán Viktor kormányfő ugyanakkor a parlamentben egyértelműsítette: „Vagy klímacélok, és akkor Paks, vagy nincs Paks, és akkor nincsenek klímacélok.” Ráadásul az is köztudott, hogy energiaszükségletünk egy részét a légkört nem szennyező atomerőmű-bővítés mellett kifejezetten megújuló energiaforrásokból, konkrétan naperőművekkel kívánja biztosítani a kormány.

Mindez a közös jövőnkről és a biztonságunkról szól. Amiben nincs, és nem is lehet kompromisszum.