Vélemény és vita

Ismerős ismeretlen

A Bach-korszakban hivatalossá tett finnugor származásunk igazolása előbb biológiai/genetikai, majd nyelvi értelemben sem sikerült

Hajdanában-danában az akkoriban szabirnak vagy szabarnak nevezett őseink – nem tudjuk, milyen okból, az sem biztos, hogy Dél-Ázsiából vagy máshonnan, valószínűleg a Krisztus előtti harmadik évezred végén – megérkeztek az újabb négyezer év múlva andronovóinak keresztelt magaskultúra vidékére, a Dél-Urál térségébe. Mindannyian emberek voltak, Homo sapiens sapiensek, mégis erősen különböztek a környéken csatangoló finnugor csoportoktól, amelyek maradékai sokáig, még a tizenkilencedik század végén is felsőbbrendű lényekként, félistenekként emlékeztek rájuk Szerhij Patkanov orosz néprajztudós helyszíni kutatásai szerint. (Ethnographia, 1900 október–november.) Nem csoda, hiszen a hantik, manysik meg a többiek gyalog jártak, nehéz, késő kőkori élet nyűtte őket, miközben a jövevények földvárakat, mai szemmel is kényelmes házakat építettek, fémfegyvereket és -szerszámokat használtak, amelyekkel csudálatos dolgokat műveltek. Ráadásul ha éppen nem fürge lovakon nyargaltak, akkor a kocsi nevű csodán szállítottak gyönyörű és titokzatos holmikat. Ezért is kizárható, hogy kézműipari szókincsünk a finnugoroktól eredt.

Közülük rajzott ki – körülbelül a 9. század elején – Álmos és Árpád népe, és vonult délnyugatra, a Kárpát-medencébe. Az északi tatárjárás végzett a maradék szabir világgal a 13. században. Mi a muhi vereség – 1241 – után talpra álltunk.

A 20. században, a szovjet korszak idején Andronovó területét a Vörös Hadsereg kebelezte be, ezzel az minden kívülálló számára tiltott térség lett. Ez bizonyára sok kártétellel járt, ugyanakkor ásatás vagy más kutatás sem folyhatott a vidéken.

Patkanov szerint az őslakók a szabirokat, illetve településeiket ilyen nevekkel illették: Šabar, Saber, Šoper, Sabir, Tapar, Sibir, Sivir, Sever, Saper, Soper, szamojéd Sürtje, Sabrei-pai, Savri pai (pai osztjákul: domb, magaslat). Saprai a neve egy fenyőkkel borított dombnak a temljacsevi volosztban (tobolszki kerület), ahová a tartomány hajdani lakosai a halottaikat temették. A vogulok számára kerülendő hely.

Seber, Tabar, Tbar – föltehetően a szabiroktól kölcsönzött vogul fejedelemnevek. A nevek a finnugor szájakban alakultak így s úgy, saját beszédük változása szerint.

Bíborbanszületett Konstantin tiszta forrásból, Bulcsú és Tormás herceg követségétől tanulta ősi szabar nevünket. Művében – De Administrando Imperio (DAI) – írja: a madzsarok, avagy magyarok neve tourkoi, illetve régebben szabartoi aszfaloi.

A Bach-korszakban hivatalossá tett finnugor származásunk igazolása előbb biológiai/genetikai, majd nyelvi értelemben sem sikerült. Ennek ellenére a nyelvrokonság dogmáját a mai napig tartják, noha nincs a világtörténelemben példa arra, hogy egy magas kultúrájú nép bármikor átvette volna egy nálánál lényegesen kevésbé művelt szomszédjának az övénél értelemszerűen szegényebb, tehát saját életére nehezen használható nyelvét.

Vas szavunk első fennmaradt írott említése 8. századi. A szarvasi tűtartó első mondata: „Üngür démon ellen ím a vas.” A vas szót a hivatalos nyelvészet ősi, uráli korinak, tehát körülbelül hatezer évesnek mondja, ami azért is megmosolyogtató, mert finnugriában akkor még a kőkor dívott. A szabirok viszont a bronzkorban érkeztek északra, ezért valószínűtlen, hogy kőkori kultúráktól kölcsönöztek volna munkájukhoz nélkülözhetetlen fémipari fogalmakat. A Kalevalában a finn kovács, Ilmarinen még varázslónak számított. A varázsló nem ő volt, hanem Élias Lönnrot...

Itt érdemes beiktatni Kodály Zoltán felfedezését: „zenénk egyidős nyelvünkkel”, ami kultúránk szerves egységét és óriási időtávlatát jelenti.

Tanulságos összevetni a magyar-finnugor nyelvi és földrajzi távolságokat: minél messzebb élt egy úgynevezett finnugor nép Andronovó térségétől, annál gyöngébb magyar hatás érte, annál távolabbi nyelvrokon lett. Nyilván nem csupán a szomszédok, hanem a kereskedelmi útvonalak mellett élők is az átlagnál több „magyarórát” kaptak. No persze a rokonnyelvi ökörnyálak szanaszét eregeltek a Baltikumban és Szibériában, és miként az angol ma, úgy ragadtak bele a helybéliek beszédébe.

A szabir hatás befogadása összefüggött az érintett népcsoport műveltségével, készségeivel. Nyilván senki sem jegyzi meg előtte ismeretlen, tehát számára nem létező cselekvések, dolgok nevét. Érdemes figyelni a szabir, vagy ha úgy tetszik, a magyar mesék, mondák sorsát, amelyek átkerültek a finnugorokhoz. Rögtön szembeötlik, hogy ami nálunk egész estét betölt, az a kinevezett atyafiságnál pár perc alatt elmondható, mert az általuk felfoghatatlan részeket kihagyják.

Ugyanakkor gyakoribb és mélyebb nyelvi hatás érhette a Baltikum és az Urál közt forgolódó finnségieket, akik találkozhattak, sőt üzletelhettek a Bizáncba igyekvő (Jordanes) meg a borostyánútra kanyarodó szabir kereskedőkkel, akik a sabariai, azaz savariai, mai nevén szombathelyi vásárba igyekeztek...

Mindent egybevetve a magyar-finnugor nyelvrokonság leginkább a vázolt sorrend szerint formálódhatott.

Kapcsolódó írásaink

Szalai Attila

Szalai Attila

Éjjeliszekrény

ĀJó lesz hát vigyáznunk, mit olvasunk. Pláne strandon, kávéházban, parkban ejtőzve egy padon – még meglátja az Index szemfülese, és máris felállítja a diagnózist: az vagy, amit olvasol

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Arányérzék

ĀTrumpot a „mély állam” liberális lapjai Amerikában és Európában folyamatosan támadják, és nyilván kevés hibát kell elkövetnie, hogy az elnökválasztásig ellehetetlenítsék, különös tekintettel arra, hogy akár folytathatja is elnökségét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom