Túlérett Paradicsom

Agyát tompa zúgás töltötte ki – amely tulajdonképpen a robbanás emléke volt. Vissza-visszaköszönő tudata csak annyit érzékelt, hogy szája mintha véres vattával lenne kitömve, szemeit pedig mintha a pokol tüze pörkölné. Apropó pokol… Hol is van most? Riadt tudata meglelte a visszautat a férfi testébe – a testbe, amelynek ezer miszlikben kellene hevernie a véres betontörmelék, a hitetlenek templomának romjai között, és lassan együvé pörkölődni a parázzsá szelídülő lángok között a jézushitű káfirok mocskos maradványaival – akiknek lelke ugyanezt fogja tenni a pokolban, insallah.

A hitetlenek templomában persze Abdullah is sűrűn megfordult – gombamód szaporodtak, széles választék és remek leárazások voltak benne a különböző boltokban. Ahogy megteltek ezek az új templomok, úgy ürültek ki a régiek, amelyeknek a tetején még kereszt volt: nemrég, amikor leégett az egyik legnagyobb ilyen régi, már vissza se építették eredeti formájában, üvegházat csináltak a tetején, fair-trade kávézót, meg biopézsmapocok-centrumot. Abdullah rövid élete során remekül megfigyelte, hogyan alakítják egyneművé saját városukat a hitetlenek, mintha csak az lenne a fontos, hogy minden egy masszává váljon, és ami valami volt, az most másvalaminek legyen „újragondolva”. Az iskola játszótérnek, a börtön szabadidőközpontnak, a bank meg kávézónak. Általában és alapszabályként: minden kávézónak vagy kocsmaterasznak, esetleg edzőteremnek vagy ezek szabad kombinációjának. Amikor ezeket különféle butikokkal vegyítve egy térbe terelték, az lett a templom. S mivel ide csődült a legtöbb hitetlen, Abdullahnak itt kellett aktiválnia a robbanómellényét, ha a legnagyobb hatást akarta kifejteni a Szervezet s így Allah érdekében.

Egy cseppet sem sajnálta a hitetleneket: jobb halottnak lenni, mint Allah nélkül élni, így ő csak jót tett velük. Allah jó, a Szervezet jó, következésképp Abdullah is jó – zárta rövidre a gondolatmenetet a terrorista. Ettől mintha a zúgás is megszűnt volna a fejében. Felnyitotta szemeit, és – amennyire rázkódott agya felfogta – látta, hogy egy varázslatos tájra röpítette a robbanás: csillogás kápráztatta tekintetét, amerre nézett, és igazából elindulni sem tudott a saját lábán, úgy betöltötte a csodálatos felfedezés, hogy még fel is kiáltott: – Allahra, hát, igaz, tényleg itt vagyok!

Könnyed torokköszörülést hallott a háta mögül, mire riadtan megfordult, és szembetalálta magát az idegennel. Az illető teste tetőtől talpig kék volt, amelyet javarészt tiritarka tunika fedett, szakálla, copfja és szárnya pedig a szivárvány színeiben tündökölt.

– Üdvözlégy a Paradicsom kertjeiben! – mondta ki az idegen a nyilvánvalót, Abdullah pedig pontosan tudta, hogy egy angyallal van dolga, aki majd körbevezeti őt. A Korán ígérete szerint selyembe és brokátba öltöztetik, arany karpereceket kap… – emlékezett vissza azon idők tanításaira, amikor saját vallása szeretete még fontosabb volt számára mások gyűlöleténél. Már szóra nyitotta volna a száját, hogy bevasalja jussát, de az angyal az orra alá dugott egy vaskos könyvet. A férfi érdeklődést színlelve nyúlt utána – netán a Korán szent lapjai, tisztelni illene – ám meglátta a cirkalmas borítón a feliratot: Paradicsom – Általános Felhasználási Feltételek. – Előbb írd alá itt és itt és itt – rakott le elé néhány lapot az angyal –, hogy megismerted a szabályokat, beleértve az adatkezelését is. Tudod, GDPR – tette hozzá kacsintva, majd az aláírások után kézen fogta a megrökönyödött merénylőt, és maga után húzta a csillogásba.

Ahogy Abdullah látása és tudata tisztulni kezdett, egyre több mindent fogtak fel érzékszervei a külvilágból. A csillogó foltok lassan szögletes elemekké álltak össze. Az angyal követte a férfi tekintetét, és rögtön magyarázta – száz százalék megújuló energia! – vágta ki büszkén a napelemparkra mutatva, majd a védence előtt csörgedező vízre mutatott – van fogalmad róla, mennyi energia ihatóvá tisztítani a „nem poshadó patakokat”? Továbbráncigálta Abdullahot, ki a sistergős műfűre, amely a Korán kertjeit volt hivatott környezetbarát módon imitálni, és Abdullah hamarosan az applikációt is megismerte, amellyel olyan szárnyasok húsát rendelhette, amilyet csak megkívánt. Ahogy meg vagyon írva.

Nagyban falatozva, egy trendi, kartonból hajtogatott kerevetre heveredve immár elismerően pillantott körbe a furcsa Paradicsomon Abdullah. Nem egészen így képzelte a dolgot, amikor gyerekkorában tanították a madraszában, azaz a muszlim gyerekek hitoktató iskolájában, de minden furcsaságával együtt megfelelt neki. Olyannyira, hogy majdnem elfeledkezett arról, hogy hiszen hátravan még a hetvenkét huri, azaz szűz, akik minden, dzsihádban elesett hősnek járnak. Abdullah életében akkor került eddig legközelebb nőkhöz, amikor pattanásos tinédzserként még mindenféle hitetlenekkel rótta a várost, muszlim férfihoz méltatlan módon járt szórakozni, és próbált elvetélt kísérleteket tenni arra, hogy barátnőt szerezzen magának. Szerencsére még időben rátalált a Szervezetre, amely úgy oszlatta el a kételyeit a világról és a hitetlenekről, ahogy akkori hitetlen vagy hitehagyó barátai vagy az unalmas imámok sosem tudták. A Szervezet előnyt kovácsolt Abdullah frusztrációjából, és felruházta a megfelelő ideológiai szemellenzőkkel, ellátta fizikai fegyverekkel is, és azzal az ígérettel bocsátotta útjára, hogy a Paradicsomban lesz nő dögivel. És most küszöbön áll gyönyöre beteljesedése!

Az angyal elmosolyodott Abdullah izgalmát látva, majd újabb paksaméta papírt tolt a merénylő elé, aki türelmetlenkedve felnézett rá.

– Ezek csak formaságok. Írd alá minden lap alján, hogy a hurikkal csak akkor létesítesz szexuális kapcsolatot, ha beleegyeznek, minden esetben gondoskodsz a megfelelő védekezésről és a többi. Kicsit hosszú lett – mentegetőzött, miközben Abdullah gyöngyöző homlokkal szignózta futószalagon a papírokat. Majd elkapta a terrorista csuklóját – várj, ne olyan hevesen. Itt a péniszes résznél kétszer kell aláírnod, egyszer a sajátod alatt, egyszer meg a partnerednél – mondta. Abdullahnak beletelt egy másodpercbe, mire felfogta a hallottakat.

– Mármint hogy a partnerem mijénél? De hát a hetvenkét huri… – felugrott, közben tekintetével majd’ keresztülfúrta az angyalt. Amaz csak könnyedén elnevette magát. – Jaj, istenem, hát azt hitted, hogy nők lesznek?

– Meg van írva a Koránban! – kezdett kiborulni Abdullah. – Világosan le van írva, hogy hetvenkét duzzadó keblű, örökifjú huri várja a hőst a Paradicsomban!

– Duzzadó kebel itt is lesz egynéhány, de ez nem zárja ki egyidejűleg a pénisz meglétét – oktatta ki az angyal Abdullahot, majd elővette a már ismert könyvet – nem olvastad a szabályzat ötvenedik paragrafusának hatodik bekezdését? Az EU-val, az ENSZ-szel és jogvédő civil szervezetekkel megegyeztünk, hogy ők teljes erejükkel támogatják igaz hitünk európai terjesztését, ha biztosítjuk az identitásuk megélésére vonatkozó legfontosabb emberi jogaikat. Ezért velük együttműködésben a hetvenkét hurit a 2018-ban megállapított hetvenkét genderre vonatkozó kvóta alapján választjuk ki: minden társadalmi nemből egyet-egyet. Így nem sérül a nemi sokszínűség.

Abdullahot eközben újra elfogta a szédülés. Már csak abban volt biztos, hogy egyre jobban szeretne hozzájutni egy robbanómellényhez. De valahol rémlett neki, hogy a Korán nem említett ilyesmit a Paradicsomban.