Ludwig Emil

Vélemény és vita

Az első újságcikkem

Első írásom 1980 augusztusában látott napvilágot a Magyar Nemzet egyik szombati számában, szerény olvasói levél formájában. Történetem a valóságban is messzire vezetett

Székelyföldre készültem egykori katonatársammal 1977. augusztus derekán ott lakó barátaimhoz, ismerőseimhez. A ’70-es években kezdtem el a barangolást a történelmi országhatár szélén fekvő Kézdiszéken, a szépen hangzó nevű Szentlélek nevű falu és a kultikus Perkő-hegyi kápolna bűvöletében.

Nehéz idők jártak a Magyarországtól 1920-ban, majd az 1940–1944 közötti „kicsi magyar világ” után elszakított székelyek életében, a kommunista bukaresti „kondukátor” erősen nyomorgatta a magyarokat. Kézdivásárhelyen a főtéri élelmiszerboltban már jó ideje csakis jegyre lehetett kenyeret kapni, viszont az üzlet polcait telerakták görög importból származó dobozos olajbogyóval. Barátaink kérésére a maguk főzte szilvalekvár befőttes üvegeinek lezárásához celofánt, szalicilt és befőző karikagumit kellett eljuttatni hozzájuk, valamint orvosságot, elemlámpaelemet és kicsi villanykörtét, apró szeget és más hiánycikkeket.

Eleget téve a kívánságaiknak az egyre gyakoribb visszatérésekből barátság lett. A Ceaușescu-uralom idejében a határvédelem szigorúan zárt volt, akik szökni próbáltak, az életükkel játszottak. A nemzetközi vonatokon a súlyos áruhiány miatt a román fináncok átkutattak minden táskát, poggyászt, és a csempészárut gyakran elkobozták, persze saját maguknak. A legfőbb „veszélyes áru” a magyar nyelvű könyv volt. Tilos volt átvinni a határon bármilyen történelmi és időszerű politikai könyvet, füzetet. Még a gyanúsnak látszó leveleket, csomagokat is felbontották a szekusok.

Az erdélyiek magyar nyelvű könyvei mellett a magyarországiak voltak a legszebb ajándékok barátaink számára, az iskolás gyermekek, diákok és felnőtt olvasók kézről kézre adták őket. Barátaimnak az új könyvek közül az 1977-ben kiadott, Panoráma útikönyvsorozatban megjelent Utazások Erdélyben című útikalauz volt a kívánságuk, az erdélyi városok szépen megrajzolt térképével és fekete-fehér fotókkal. A könyv fellelkesítette a túszul ejtett romániai magyarokat, ezért lett az ajándék a legkeresettebb.

A pesti Bajcsy-Zsilinszky úti könyv- és térképboltban hét könyvet vásároltam, a soron következő erdélyi utamon a lengyel csővázas túrazsákom aljára csomagoltam be a tiltott „zugárut”, amire rápakoltam a ruháimat meg az útravalómat. Az „alpesi” turistazsák fémvázára rákötöttem egy darab hegymászó kötelet, majd nyugodtan néztem a vonat ablakából a sötétedő Alföldet. Estére az államhatárhoz érve hosszan tartó, tüzetes vámvizsgálattal telt az idő. A hatszemélyes kupéban rajtam kívül négy széki kendős asszony igyekezett haza Kolozsvárra, a Pesten vásárolt hasznos dolgokat, ruhaneműket a bő szatyraikba rakták. A román vámtisztnő feltúrta az asszonyok motyóit, miközben csak annyit kérdezett: „Könyv van?” A turkálásból előkerült az első Erdély-könyv, majd másik három is. Budapesten vásárolták azokat. A vámtiszt még morgott valamit, és összeszedte a zsákmányt. Az én felszerelésemre épphogy csak rápillantott.

Hazatérve a fővárosba az első dolgom volt, hogy a pesti könyvesbolt vezetőjével közöljem: az Utazások Erdélyben c. könyv ki van tiltva Romániából, a holmit a vámosok azonmód helyben elkobozzák. Nem hagyott nyugodni a dolog. Elmentem az akkoriban létrejött Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, és jeleztem nekik, hogy a magyar könyveket elkobozzák a román határon, de semmitmondó választ kaptam.

Természetesen nem hagyott nyugodni a dolog, és az egész történetet megírtam, és elvittem a Magyar Nemzet Kinizsi utcai szerkesztőségébe. Ahol átvették, igazolták a másodpéldányt is. Néhány napra rá megjelent a írásom a szombati számban, rajta a nevemmel. Attól fogva minden megjelent írásomat – tárcáimat, riportjaimat stb. – megszámozom, most éppen a 4250. számú újságcikkemnél tartok. Az első talán a taliándörögdi pincém deszkapolcai között lappang, ha szükséges, bármikor elő tudom halászni.

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Zöld szilva, piros szilva

ĀAz egyre nagyobb politikai teret ellenőrző zöldek hamis értelmezési kerete következtében narratívájuk szerint az emberi lét válsága néhány nagyon egyszerű, ráadásul javarészt hamis teendőre egyszerűsödik le

Domonkos László

Domonkos László

Látomás a Duna-korzón

ĀHát a sors – meg a városrendezés – kifürkészhetetlen akaratából ide kerültünk, a Duna-korzóra, a Vigadó meg Petőfi szobra közé, a régi Pest legnépesebb és legfelkapottabb sétaterére

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom