Vélemény és vita

Viccpárti alternatíva

Mi szükség van választási programra, ha úgysem olvassa senki? Ha úgysem tartják be a pártok?

Persze, hogy minden párt jobb világot ígér, elcsépelt politikai lózungokkal, semmitmondó populista frázisokkal hitegetnek és válnak hiteltelenné. Vagy tudatosan eleve betarthatatlan dolgokat ígérnek, görbe tükröt tartva a választók elé, kabarétréfát űzve a közügyek gyakorlásából. Az embereknek tetszik a politika kifigurázása, ezért aztán divat lett viccpártot alapítani és a viccpártokra szavazni.

„Elegünk van abból, hogy a magyar embereknek az Európai Parlament mondja meg, hogy ki jusson be az Európai Parlamentbe” – mondta a választások éjszakáján Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke és nagyot húzott a sörös kriglijéből. A sör fontos eleme volt a párt választási ígéreteinek, hiszen Brüsszelben az európai ingyen sör érdekében lobbiztak volna. Minden sorskérdésre volt szatirikus mondanivalójuk, a bevándorlásra, kivándorlásra, a nemzetpolitikára és a klímapolitikára. Sikerült is kilencvenezer embert megszólítaniuk, a magyar választók 2,62 százalékát. Német változatuk, a Die Partei százalékban nagyjából ugyanennyit ért el, 2,4 százalékot. A Kutyák eredménye nálunk nem járt mandátummal, a németországi viccpártnak viszont majdnem három mandátumot sikerült behúznia.

Németország nagy ország, kilencvenhat EP-hellyel rendelkezik, nincs választási küszöb, mint nálunk, ezért a kis pártoknak is van esélyük mandátumra. Így az állatvédők, a családok, a kalózok, a nacionalisták és a demokratikus ökológusok is küldhettek képviselőt Brüsszelbe, összesen tizenhárom párt, köztük a viccpárt. A német viccpártiak maguk is meglepődtek, amikor az elért eredményt meghallották, sör helyett nyeltek egyet, mert ők Németországnak nem sört, hanem atombombát ígértek, Brüsszelnek pedig józan észt, ami ott köztudottan hiánycikk. A jelöltlistájukon ismert nevek szerepeltek, Göbbels, Eichmann, Keitel és más német háborús bűnösök nevei. Ha több szavazatot kapnak, akkor bizony őket is reinkarnálni kellett volna. Így csak két humorista vonul a Die Partei színeiben Brüsszelbe  és viszik magukkal a térdcsapkodós német fekete humort.

A két humorista éppen frak­ciót keres magának az Európai Parlamentben. Kár, hogy a magyar kétfarkúak nem jutottak ki, mert akkor megalapíthatták volna az Európai Komoly Pártok frakcióját. Így lehet, hogy megint a frakció nélküliek, a lengyel monarchisták, az antiszemita magyarok és a német szélsőjobbosok társaságában múlatják majd a következő öt évet.

A Die Partei elnöke, a korábbi vicclapszerkesztő, Martin Sonneborn lehúzott már egy ciklust az EP-ben, így van véleménye az ottani képviselők munkájáról. „Az orrunknál fogva vezetnek minket!” – mondja, és ő csak tudja. Szerinte nem sok érdemleges munka folyik Brüsszelben, a képviselők frázisokat csattogtatnak, lobbiérdekeket, a gazdasági és pénzügyi hatalom érdekeit képviselik. Ez a választási körzeteikben lévő cégeknek és a saját pártkarrierjüknek jó, de nem szolgálja a polgárok, a környezet érdekeit. Sonneborn a saját parlamenti székét nem nagyon koptatta, azon német képviselők közé tartozik, akik a legtöbbet hiányoztak az ülésekről. „A szakpolitikában én teljesen balfácán vagyok, mit keresnék ott a parlamenti vitákban?” – kérdi. Eredetileg is az EU komolytalan oldalát szerette volna csak dokumentálni, hiszen ehhez ért. Szeretett volna néha nagy politikai beszédeket tartani a majdnem üres ülésteremben meg persze képviselőtársait idegesíteni, a parlamentben ülő kedves, kövér, öregurakat, akik annyira eltávolodtak a realitásoktól, hogy nem is értik már, miről van szó.

A német viccpárti elnök politikai üzeneteit szatírába mártja, és ügyel arra, hogy sokakhoz eljusson. A parlamenti munkáról sok mindent kifecsegett. Ha csak a fele igaz, már akkor is szédül tőle a megtévesztett választópolgár feje. Öt éve például megígérte a választóinak, hogy Brüsszelben, teljesen mindegy miről lesz szó, felváltva igennel és nemmel fog szavazni. „A valóságban ezt nem mindig tudtam betartani, bizony olykor becsaptam a választóimat. A szószegéssel viszont legalább jó társaságba kerültem, mert ebben a társaságban az adott szó megszegésének nagy hagyományai vannak” – mondta egy interjúban. Korábban nem gondolta volna, hogy Brüsszelben politikailag bármit is elérhet, hiszen frakció nélküli képviselőként nincs mozgástere, mégis három szavazást döntött el a voksával. Egy nagyon fontosat is. „Kikényszerített szavazásról volt szó, és a progresszív pártok rávettek, hogy támogassam őket. A Zöldek előre tájékoztattak, mikor lesz a döntő szavazás. Piszkos ügyrendi trükkel becsaltam magam egy olyan bizottságba, amelyben egyáltalán nem ülök, hogy Udo Voigt (NPD) képviseletében szavazzak, és a konzervatív képviselők meglepetésére az egyetlen szavazat, az én szavazatom döntött. Érdeklődve figyelem, hogy a rendelet tényleg átjut-e, mert pillanatnyilag az Európai Tanácsban még néhány miniszterelnök blokkolja” – mesélte kedélyesen.

A Die Partei népszerű a fiatalok körében. Nagy szerencséjük, hogy a régi öregek nem értik az új idők szavát, fogalmuk sincs a digitális világról, az uploadfilterekről, a Friday for Future-ről, semmiről, ami a fiatal generációk jövőjét érinti. Őket viszont szeretik, mert szórakoztatóak, ráéreznek az emberek igényeire, humanista álláspontot képviselnek. Nem tudom ugyan, mennyire humanista az a választási videójuk, amelyben egy intenzív osztályon agonizáló öregemberről viccelődnek. Ő az „utolsó szavazó”, ötmillió halál küszöbén álló agg társával egyetemben, akik választójoguk birtokában a fiatalok jövőjéről döntenek.

Elég volt! – kiáltotta világgá mackófölsőjének kapucniját mélyen a fejébe húzva a viccpárti második befutó, a humorista-aktivista Nico Semsrott. Ő már a közösségi média emlőin nevelkedett, tudja, hogyan kell szólni az ifjú néphez. A fiatal generáció a jövőjét félti. Lehet, hogy ez a jövő szar lesz – mondja képviselői közvetlenséggel Nico, de mi legalább szórakoztatóan adjuk elő. Főnöke nagyon örül Nicónak, hiszen Nico fiatal, jó munkabírású, így a következő öt évet megint nyugodtan ellébecolhatja. Legszívesebben Nicót választatná meg bizottsági elnöknek, a szerinte teljesen alkalmatlan és szociálisan érzéketlen Manfred Weber helyett.

Az empátia és a jó ízlés nem feltétele a pártpreferenciának, a választási statisztika a Die Partei újfajta politikai látásmódját igazolta. A pártra közel kilencszázezren szavaztak, választóik fiatalok, minden tizedik első választó rájuk adta voksát. Martin Sonneborn fanyar humorával értékelte a sikert: más pártok ostobaságának köszönhetően nekik még választási kampányra sem volt szükségük. „Az emberek nem bíznak már a hagyományos pártokban. Mi humanista, szociál­demokrata protestpárt vagyunk. Az intelligens protestszavazó minket választott, az ostoba minden bizonnyal a jobboldali AfD-t.” (Hozzátenném, hogy politikai elemzők szerint a viccpárt szavazóbázisa eredetileg az alternatív balosok környezetéből került ki.)

Van-e létjogosultsága egy viccpártnak? Szabad-e a szatíra eszközével politizálni? Német közvélemény-kutatók ötvenezer embert kérdeztek meg erről. A válaszadók háromnegyede szerint szabad, sőt kívánatos, mert új szint hoz a politikai életbe. Csupán tizennyolc százalék gondolja úgy, hogy a politika komoly dolog, amiből tréfát űzni több, mint felelőtlenség.

Kapcsolódó írásaink

Kasznár Attila

Kasznár Attila

A követeket kivégzik, ugye?

ĀAz események az észak-koreai társadalom és a Kim Dzsongun-féle rezsim instabilitását jelzik

Dippold Pál

Dippold Pál

Botránykeltők

ĀVilágszerte egyre erősebb támadások érik a keresztényeket. Milliókat üldöznek el hazájukból, százezreket mészárolnak halomra, templomainkat lerombolják vagy felégetik, papjaink torkát elvágják

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom