Vélemény és vita
Szemtelen hazugságok
Hiába kiáltanak a baloldalon szörnyű orbáni diktatúrát, annak nincs nyoma
álláspont
Van az a vicc a hűtlen férjről, akire rányit a felesége, miközben a szeretőjével az ágyban enyeleg. Drágám, hát megcsaltál? – kérdi kétségbeesetten a nő, mire a férj bedobja a nagy klasszikust: Dehogy csaltalak meg, félreérted! A feleség gyanakvóan replikázik: De látom, hogy itt fekszel meztelenül egy másik nővel. Mire a férj: Ugyan kedvesem, most nekem hiszel vagy a szemednek?
Azt hiszem, így érezheti magát az egyszeri ellenzéki szavazó is, amikor kilép a való életbe, és azzal szembesül, hiába kiáltanak a baloldalon szörnyű orbáni diktatúrát, annak nincs nyoma, hiába hangzanak el balkáni képet festő nagymonológok éhkoppon tartott orvosokról, az országból elüldözött rezidensekről, tanárokról, kisemmizett óvónőkről. A hétköznapokban ők köszönik szépen, jól vannak, több fizetésből, jobb munkakörülmények között.
Ebbe a sorba tartozik a szocialista Ujhelyi István vagy a DK-s Gyurcsányné Dobrev Klára EP-kampányszövege is, akik szerint (többek között) Orbán Viktor kivezeti Magyarországot az Európai Unióból, így aki bent szeretné tartani hazánkat, szavazzon rájuk! S ahogy Kunhalmi Ágnest meglepetésként érte, hogy május elsején nem az Európai Unió megalakulásának, hanem Magyarország csatlakozásának ünnepeltük a tizenötödik évfordulóját, az ellenzéki szavazók is hátrahőkölhettek, feltéve a kérdést: Ki és mikor tett akár csak utalást arra a kormány részéről, hogy kilátásban van a Huxit?
Az ellenzéknek hasonlóan nagy aljassága azzal fenyegetőzni, hogy mostanra már tényleg csak az utolsó, hatvan év feletti orvosok dolgoznak a kórházakban, és annyi ápolónő távozik a nyugati országokba, hogy lassan már általános iskolában fogják oktatni az infúzióbekötést, hogy mindenki meg tudja oldani akár magának is.
Az éveken át kitartóan sulykolt „válsághelyzetből” felocsúdva mindenkit meglepetésként ért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tavalyi adatsora, amely szerint 1960 óta nem volt olyan magas az itthon dolgozó orvosok száma, mint 2017-ben, amikor összesen 39 132 szakember praktizált Magyarországon. Csak hogy legyen összehasonlítási alapunk: a dolgozó orvosok száma 2005-re zuhant nagyot, ugyanis 2004-hez képest majdnem hatezerrel kevesebb orvost „rögzítettek”, 2007-ben pedig még kisebb volt a vonatkozó szám, csupán 32 202 szakembert tartottak nyilván az aktívan dolgozók között.
De ezen kívül is tud még nekünk meglepetést okozni a KSH. Ugye emlékeznek arra az ellenzék által oly sokszor mantrázott mondatra, hogy „az Orbán-kormány elüldözi Magyarországról a fiatalokat”? Szinte látom magam előtt, ahogyan a mára párt nélkül maradt Szél Bernadett vehemensen üvölti bele a kormánypárti képviselők arcába a „jól csengő” mondatot az Országgyűlésben. De érdekes alternatív valóságot szőtt maga köré a szocialista Molnár Zsolt is, aki szerint a kivándorlás elérte azt a nagyságrendet, amely alapján egyértelműen nemzeti válsághelyzet van.
Nos, ha rápillantunk a KSH legfrissebb adataira, a következőket látjuk: hosszú évek óta először fordult elő 2018-ban, hogy több Magyarországon született ember tért haza, mint ahányan elvándoroltak itthonról. Számokkal kifejezve ez annyit tesz, hogy tavaly húszezer itthon született magyar tért haza az országba, miközben „mindössze” 18 150 távozott külföldre. Ez utóbbi szám tavalyelőtt még majdnem huszonhétezer volt, 2014–15-ben pedig a harmincezret is meghaladta. A hivatal statisztikai tükre egyébként éppen egy nappal azelőtt látott napvilágot, hogy Ujhelyi István a 24.hu-nak adott interjúban azt mondta: „Négy éve küzdök azért, hogy a magyar kormány vegye észre, újkori Trianonhoz vezet a kivándorlás.”
Talán ezúttal érdemes inkább a szemünknek hinni.