Vélemény és vita

A zöldek és a német világ

A német zöldek (Bündnis 90/die Grünen) honfitársaik minden fontosabb életszükségletébe beleszólnak, s 1998-tól a 2005-ös előre hozott választásokig még az ország kormányzását is kipróbálták

(Joschka Fischer külügyminiszterként még a balkáni „lázadókat” is megszorongatta.) Erkölcsi bolondériájuk, amellyel a német szíveket megnyerték, az a környezetvédelem. Süt a nap és kék az ég, a táj változatos, ám mégis rengeteg félelmet keltő tényezőt rejt ez az enyhe, euró­pai éghajlat. Remek a konyha és kitűnőek a borok, a sörök egy külön világ s egyáltalán az élet édessége itt édesebb, mint franciahonban. Persze mindez nem válthat meg a savas esőtől, az atomerőmű-katasztrófáktól, a géntechnológia borzalmai­tól, a klímaváltozástól vagy a tengervíz szintjének emelkedésétől.

Apokalipszis lesz – mondják a zöldek – de egyelőre még szabad gondolkodni, sőt beszélni is, s ebben az apró, emberi tényezőkből összeállt kényelmes demokráciában egyelőre mindenki azt teheti, amit akar. A hatóságok messze vannak, mintha bóbiskolnának, s hagyják, hogy a társadalomért küzdő jó szerepét ők, a zöldek játsszák el. A pártból majd negyedszázad után kilépő Antje Hermenau – aki egy ideig a zöldek képviselője is volt a Bundestagban, a törvényhozásban – nem véletlenül állítja, hogy volt pártja a félelem és a hedonizmus két ellentétes pólusán mozgatja a választókat: a folyamatos apokalipszis virtuális síkján s közben a könnyelmű, a fogyasztói világ gyönyörűségeinek megragadására biztat. Az ember nem szám, alany (ahogy az állam kezeli) nem csordatag, hanem a történelem egy kivételes pillanatának a kiélvezője.

Hermenau szerint ehhez az életmódhoz – amelyet a Zeit riportere Bionade-Biedermeiernek nevez – több dolog is szükségeltetik: megfelelő pénztárca, magasabb iskolai végzettség (lehetőleg diploma), drága hegyi kerékpár és kifinomult biokonyha. Húsz százaléka a választóknak elhiszi, hogy a paradicsom kapuját valóban kinyitják a zöldek, az ő szövegeiken keresztül nyilvánul meg a korszellem, és Merkel asszony személyesen fog bocsánatot kérni, hogy a szociális államot felszámolta. Kormány és zöldek útja egy az apokalipszis felé vezető vidám úton. (Merkelről régi NDK-s kollégái mondják, hogy lelki habitusát illetően már Honecker idején is zöld volt, de konzervatívként azt a régi keletnémet logót hozta divatba, hogy a legfőbb állampolgári erény a politikai szükségszerűség belátása.) A zöldekben – így Hermenau – van egyfajta vallásos küldetésre való rájátszás: lehetetlen, hogy ők a rossz oldalon állnának, hiszen ki végezné el az eszmei nagytakarítást a régi NSZK csődje után? Bevásárlási, nyaralási szokásaik, autóik, öltözködésük, friss hal utáni mohóságuk és tetkóik is csak úgy sugározzák az együvé tartozást. A velük szakító Antje Hermenau szerint morális komfortot biztosít a választó számára az a zöld hit, hogy bár az apokalipszis lovasai ott ólálkodnak más földrészek felhői mögött, Németország relatív jóléte mégis fenntartható. (Ez egy merkelien zöld axióma). Ami meg a bevándorlást illeti, nem kell olyan hévvel felhívni az emberek figyelmét olyan veszélyekre, amelyeket épeszű ember úgyis elkerül. A világszellem náluk, Berlinben ütött tanyát.

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Egy vicces ember

ĀFricska. „Ön lenne miniszterelnök? – Azt gondolom, igen, jobb miniszterelnök lennék Orbánnál. Egyrészt más a demokráciafelfogásom, másrészt a haragot és a gyűlöletet sosem tartom jó tanácsadónak”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom