Vélemény és vita

A 93-as járat üzenete

Rendkívüli jelentősége volt Orbán Viktor miniszterelnök Trump elnökkel folytatott washingtoni megbeszélésének

Ez egyben világos és határozott üzenet is a brüsszeli elitnek, valamint a bukásra ítélt liberális diktátoroknak. Az üzenet pedig nem más, mint hogy Orbán Viktor politikája figyelemre méltó, sőt mi több, követendő és a magyar miniszterelnök meghatározó vezető Európában. Az Orbán–Trump-találkozó maguknak az unió polgárainak is jelzésértékű, hiszen arra nem véletlenül került sor alig két héttel az európai parlamenti választások előtt. Ezért aztán ez a változás lehetőségének az üzenete különösen azoknak az elkeseredett, kilátástalan helyzetben lévő, az unió nyugati felében élő polgároknak, akikben óriási feszültség és félelem gyűlt össze az elmúlt évek során. A változás reményének az üzenete azoknak, akik nem akarnak tovább rettegni attól, hogy a zavargások, a terror, a keresztényellenes diszkrimináció, az ellenőrizetlen illegális bevándorlók által keltett erőszak és káosz mind a jövőjük részévé váljon.  

Önmagában már az is figyelemre méltó, hogy a találkozó a tervezettnél jóval hosszabb ideig, mintegy negyven percig tartott. Ezen azért nem kell csodálkoznunk, hiszen két stratégiai szövetséges ült asztalhoz. Kiváló hangulatú és a kölcsönös tiszteleten nyugvó megbeszélés zajlott a két politikus között. Sikerült megerősíteni a szövetségesi kapcsolatokat a gazdaságpolitika, a külpolitika és a biztonságpolitika terén, valamint a migráció és az üldözött keresztények ügyében. Már korábban egyetértés volt közöttük abban, hogy a történelmi tradíciók és a keresztény gyökerek a modern kormányzásban is fontos szerepet kell, hogy kapjanak. Az amerikai elnök megszólalásai most is egyértelműen nyilvánvalóvá tették, hogy a Trump-adminisztráció a keresztényeket védő és a szuverenitást előtérbe helyező politikát favorizálja a brüsszeli föderalista elképzelésekkel szemben. Washington a nemzetállamok pártján áll, és nem támogatja az európai egyesült államok létrejöttét. Brüsszel migránspolitikájával szemben pedig a magyar erőfeszítésekről elismerően szólva egyenesen méltatta azokat. A magyar demokrácia mellett kiállva az amerikai elnök leszögezte, Orbán kemény, de tiszteletnek örvendő ember, aki helyénvaló dolgokat tett az emberekkel és a bevándorlással. Aztán azzal tette föl az i-re a pontot, amikor azt nyilatkozta, hogy Magyarország büszke és jó tagja a NATO-nak. Ezzel Junckert, Merkelt és Macront megszégyenítve egyértelművé tette, hogy új prioritások és új értékek mentén is van lehetőség az euroatlanti kapcsolatok továbbfejlesztésére. Összességében a találkozó üzenete erős politikai támogatást jelent most a kampányidőszak hajrájában Európa-szerte mindazoknak, akik egy új Európáért küzdenek.

Ahhoz, hogy jobban megértsük az Orbán–Trump-találkozónak a két ország határain túlmutató  jelentőségét, a 2016-os amerikai választások időszakában a The Claremont Review of Books című kiadványban, a konzervatív Claremont Institute
lapjában megjelent, A 93-as járat választása című cikket kell elővenni. Szerzője nem más, mint Michael Anton konzervatív publicista, aki korábban George Bush csapatában is dolgozott. A 93-as járat neve 2001. szeptember 11-én vált közismertté.
Ez volt a negyedik repülőgép, amit a terroristák elfoglaltak, de az utasok szembeszálltak a gépeltérítőkkel, végül a járat Pennsylvania állam területén lezuhant. A 2016-os amerikai választások a 93-as járat sorsára emlékeztetnek. Vagy elfoglalod a vezetőkabint, vagy meghalsz. Lényegében az írás arról szól, hogy Amerika a 93-as járat, és éppen egy épület felé száguld. Ezért az egyetlen helyes dolog berohanni a pilótafülkébe, ami annak a megfelelője, hogy Trumpot megválasztják. Ez az egyetlen esély, vesztenivaló nincs, hiszen ha nem sikerül, a gép úgyis le fog zuhanni.  Trump esetében viszont sikerült a pilótafülkét elfoglalni, és a zuhanás elmaradt. Trump letérítette Amerikát egy végzetes pályáról, átformálta a gazdaságpolitikáját és a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Donald Trump világossá tette, hogy nem folytatja elődei gyakorlatát.

A mostani európai parlamenti választás politikai jellegét és jelentőségét tekintve nem más, mint a 93-as járat választása. A május végi választások is a 93-as járat sorsára emlékeztetnek. Vagy elfoglalod a vezetőkabint, vagy meghalsz. Vagy lecseréljük a választásokon szavazataink segítségével a jelenlegi balliberális brüsszeli vezető elitet, amely a pilótafülkében ül, vagy az unió meghal. Lényegében arról van szó, hogy most az unió a 93-as járat, és éppen egy épület felé száguld. Ezért az egyetlen helyes dolog berohanni a pilótafülkébe, ami annak a megfelelője, hogy mindannyian elmegyünk a szavazófülkébe és megválasztjuk a nemzeti-polgári- keresztény oldal listáján lévő jelölteket. Most ez az egyetlen esély, vesztenivaló nincs, hiszen ha nem sikerül, a gép le fog zuhanni. Van rá esélyünk a pilótafülkét elfoglalni, ha uniószerte a változást akarók elmennek szavazni, és akkor a zuhanás elmarad. Az uniót le kell téríteni egy végzetes pályáról, és utána át kell formálni nemzetállam-ellenes, bevándorláspárti, föderalista politikáját, a nemzetközi kapcsolatok rendszerét.

Végre véget kell vetni a korábbi évtizedekben kialakult status quó­nak, amely nagyjából a nyolcvanas évek végétől jött létre, és ennek ideológiai alapvetését a balliberálisok közül szinte mindenki kőbe vésett parancsolatnak gondolta. Ez olyan téves feltevéseken alapul, mint hogy a demokrácia csakis liberális lehet, Oroszország pedig az örök ellenség, a nemzetközi szervezeteknek mindig igazuk van a nemzetekkel szemben, a szabadpiac fölötte áll a mindenkori államnak, a politikusokat az ideológiának kell vezérelnie a népakarat helyett, mert az emberek úgysem értik meg az ő magasztos, kényszer-népboldogító gondolataikat.

Kétségtelen, hogy Brüsszelből tragédiának látszik Trump győzelme és megerősödése. Nyilván annak sem örülnek, hogy éppen most került sor az Orbánnal való találkozóra. Ugyanis jól kitapinthatóan ugyanaz az elitváltó hangulat és csalódottság tapasztalható az unióban, mint a 2016-os választások idején Amerikában. Az európai protestpártok folyamatos előretörése és Matteo Salvini színre lépése mind erről szólnak. Lázadás vette kezdetét az elmúlt két évben, a nemzetben gondolkodó középosztálybeliek öntudatra ébredése a brüsszeli elit nemzeti szuverenitást csorbító lopakodó lépései ellen, a balliberális vezetők álszent politikai korrektsége ellen, a másként gondolkodók megbélyegzése ellen, a menekültügy kérdésében elkövetett és borzalmas következményekkel járó politikai tévedések miatt. Az unió nyugati felében a magukra hagyottak, a kiszolgáltatottak elégedetlensége most politikai szavazattá válik. A brüsszeli balliberális szellemi elefántcsonttorony sarokkövei kifordultak a helyükből, a rendíthetetlennek tűnő oszlopok megroggyantak és inognak. Akiket maga alá temet majd, mint a Juncker- és Timmermans-féle Soros-bérenceket és lakájaikat, azok számára Orbán és Salvini veszélyes figura. Az igazság az, hogy Európának több ilyen veszélyes figurára lenne szüksége.

Az unióban jelenleg csak Orbán és Salvini képes paradigmákat újragondoló válaszokat adni. Reményeink szerint május 27-től az ő szövetséges együttműködésüknek is köszönhetően egy másfajta út fog megnyílni Európa népei számára. Ma már ők képviselik az új idők új realitását.

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Marad az ötödik sebesség

ĀAz elmúlt években végrehajtott költségvetési és monetáris politikai fordulat fenntartható növekedési, felzárkózási pályára állította a magyar gazdaságot

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Európa bizonytalan jövője

ĀHogy a világ bizonytalan, nehéz lenne vitatni, nem utolsó sorban azon politikusok miatt, akik Nagyszebenben összegyűltek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom