Vélemény és vita

Metamorfózis

A hagyományos értékrenddel megy szembe rengeteg fiatal, amikor más vallást, más identitást választ magának

Sophia A. egy januári reggelen belepillantott kis tükrébe és megvilágosodott. Hiába nézett vissza rá egy harmonikusan szép fiatal leányarc, hiába külsejének minden bája, úgy érezte, elege van magából. Nincs közöm ehhez a nőhöz, aki szembenéz velem, sosem akartam nő lenni! – kiáltotta és öklöcskéjével belecsapott a tükörbe. Fogta az ollót, lenyiszálta szőke, hullámos fürtjeit, és elment az anyakönyvi hivatalba. Mától kezdve Max a nevem, jelentette ki, a nememhez meg írják oda, hogy a harmadik!

Volt már ilyen rubrika, a hivatalban felkészültek a januárban életbe léptetett törvény alkalmazására. Neme: férfi – nő – transz. Sophia azaz bocsánat Max a transznemet választotta. És még mielőtt bárki bármire gondolna, a transzneműség nem szexuális irányultságot jelent, hanem azt, hogy nem érzi magát a biológiai neméhez tartozónak. Sophia problémája önmagával már gyerekkorában kezdődött, amikor ráerőltették a lány szerepeket. Pedig már ötévesen érezte, hogy ő valójában fiú. Imádta a fiús játékokat, ehelyett Barbie babákat kapott karácsonyra. Tűrte a családi beskatulyázást, hagyta, hogy szoknyába bújtassák, befonják a haját, és talán le is élte volna így egész életét, nőként, boldogtalanul.

Annyira elfogadta már a rákényszerített női szerepet, hogy tavaly a göttingeni városi szépségversenyen is elindult. Megnyerte, de ez sem elégítette ki. Utolsó csepp volt identitásának poharában. Lemondott szépségkirálynői címéről és a vele járó társadalmi megbízatásokról, amelyeken a város szimbólumát jelentő bájos Gänselisel jelmezében kellett szerepelnie. Szíve szerint ugyan továbbra is fellépne, de már Maxként, hogy a közösséget szolgálhassa. Kérdés, hogy a közösség elég fejlett-e ideológiailag, hogy egy női ruhába bújtatott „férfit” szépségkirálynőjének elfogadjon? Sophia úgy gondolja, hogy egy nyilvános „outing” másoknak is segítene társadalmi-nemi identitásuk megtalálásában.

Gänselisel, azaz Libás Lizi férfiként lehetne akár Ludas Matyi – nem is rossz ötlet. Csakhogy a mi Maxunknak még nem pelyhedzik az álla, és hiába próbálkozik, a hangja sem mutál. Ahhoz hormonkezelésen kellene átesnie. Németországban minden alaposan leszabályozott, a kezelési engedélyhez szükség van egy pszichiáter által kiállított diagnózisra. Mert az érvényben lévő nemzetközi diagnózis-katalógus szerint a transzszexualizmus nemi identitászavar, azaz betegségnek számít. Nem sokáig, mert 2022-től már szexuális egészségi állapotnak fogják hívni, és attól kezdve nem lesz probléma a hormonhoz való hozzáférés sem.

De mint a mesében, Sophia-Maxnak le kell küzdenie még néhány akadályt. A város toleráns, az egyetemen sincs probléma, a csoporttársak, barátok mind elfogadták a döntését, és talán választott hivatását is gyakorolhatja majd. Merthogy történetünk hőse teológusnak tanul, és lelkész szeretne lenni. A hannoveri evangélikus egyházmegye nem lát ebben problémát, nem ő lenne az első transz-lelkész. Hogy mit szól a gyülekezet, ahová szolgálatra küldik? A nagy tolerancia jegyében természetesen elfogadja. Aki meg nem ért vele egyet, az kilép az egyházból. Nem csoda, hogy egyre csökken az egyházhoz tartozó hívők száma. Ma a német lakosság alig több mint fele gyakorló keresztény, 37 százalék már elhagyta hitét. (Mint nálunk a régi szocialista időkben, bár akkor a vallás megtagadása az ateista-kommunista ideológia alapkövetelménye volt.) Friss tanulmány szerint egy generáció múlva a keresztények mostani száma feleződik, bár ebbe demográfiai okok is belejátszanak. A keresztények száma szaporodási rátájuk következtében egyre kevesebb, ugyanakkor az iszlám hitűek száma exponenciálisan nő.

A szülőket természetesen sokkolta lányuk bejelentése, de próbálnak hozzászokni a gondolathoz, hogy mostantól fiúgyermekük van. A papa szorgalmasan tanulmányozza a transzidentitás jelenségét. Talán beiratkozik valamilyen felvilágosító kurzusra is, hogy lányát – pardon, újsütetű fiát – jobban megérthesse. Mert felvilágosítás van bőven. Angolosan „queer”-nek nevezik azt az LGBTQ hálózatot, amely a nemi sokszínűséget foglalja magába. A hálózatnak sok városban van intézménye, ahol önkéntes szakemberek foglalkoznak a transzneműekkel és az önmegvalósításukat keresőkkel. Rendezvényeikre 14 és 27 év közötti különböző nemi identitású vagy azzal még nem rendelkező fiatalokat várnak, hogy „segítsenek nekik a helyes utat megtalálni”.

A szakemberek sokirányú szakértelmüket és tapasztalataikat egy tanácsadó akadémián szerezhetik meg. Az akadémia egy erdei kastélyban működik, ahol bentlakásos kurzusok is vannak, a május végi transztovábbképzésükre még van néhány szabad hely. A hétvégi szemináriumra olyan párok jelentkezését várják, akik közül legalább az egyik – szexuális identitásától függetlenül – transznemű. Az akadémia pedagógusok számára is szervez továbbképzéseket. Nemrég adták ki a nemi sokszínűség elfogadására nevelő gyermekkönyvekről összeállított recenziós kötetüket, amelyet a felvilágosult óvodai pedagógusok segédeszközként forgathatnak. Az akadémia munkája szervesen illeszkedik a „Demokráciát megélni” országos program keretébe, és a német családügyi minisztérium anyagi támogatását élvezi. Kell is, merthogy becsült adatok szerint Németországban minden harmincezredik biológiai férfi, illetve minden százezredik biológiai nő nem a megfelelő genderidentitásában él. Abszolút számban ez (a látensek is beleszámítva) alig pár ezer ember jelent. Innen nézve inkább propagandával, semmint segítő szándékkal állunk szemben.

Az igaz történetet a Göttinger Tageblattban olvastam. Az újságíró igen vigyázott arra, hogy az „átváltozott” Sophiát a hímnemű személyes és birtokos névmásokkal szerepeltesse. Bár szerintem a politikailag korrekt nyelvtani nem ebben az átmeneti időszakban a semleges lenne. Kíváncsian várom, mikor követi átfogó nyelvi reform a társadalmi változásokat, és vajon a magyar nyelvi logika példamutató gendersemlegességét figyelembe veszik-e majd?

A téma sok kérdést vet fel. Hová vezet ez az út? Mi történik, ha a nemével elégedetlen fiatal az új nemben sem találja a helyét? Oda-vissza szedik a hormonkészítményeket, az orvosok operálgatnak, rajtuk kísérleteznek? A pillanatnyi életérzés vagy karriervágy határozza meg a nemi identitást? Van-e visszatérési lehetőség?

A cseh teniszlegendát, Martina Navratilovát nemrég kizárták a meleg sportolók nemzetközi szervezetéből, az Athlete Ally-ból. Navratilova ugyanis azt találta mondani, nem sportszerű az, hogy egy férfi női hormont szedve a női mezőnyben indul, mindent megnyer, jó kis vagyont halmoz fel, aztán felébred benne az ösztön, és úgy dönt, hogy ő mégis férfi. A transzközösség megtámadva érezte magát, és a köztudottan leszbikus Navratilovára zúdította minden indulatát. Nem számít, hogy híresség, nem számít, hogy ő a szervezet alapítója és nagykövete. Páros lábbal rúgták ki onnan, és azonnal átfogalmazták küldetésüket is. Mostantól az Athlete Ally az LGBTQ sportolók egyenlő részvételi és győzelmi esélyéért harcol.

Az egyenlő esélyt viszont éppen ők akadályozzák meg. Mert mindegy, hogy minek fogadja el a bíróság valaki nemi identitását, egy férfiből lett nő mindig erősebb fizikailag, hiszen gyermekkorában több izma képződött, magasabb a csontsűrűsége, és a véredényei több oxigént szállítanak. Láttam ezt például a kézilabdában. Az ausztrál férfi válogatott beállósa, Callum Mouncey egy napon úgy döntött, hogy mostantól Hannah lesz. Hormonterápiába kezdett, és egy év múlva már az ausztrál női válogatottat erősítette. Hannah termetével egy fejjel magasodik ki a női mezőnyből, nem csoda, hogy vezérletével a csapat kvalifikálta magát a 2019-es női kézilabda világbajnokságra.

Azt viszont nehezen tudnám elképzelni, hogy egy női sportoló – akármennyi tesztoszteronnal fújja föl magát, győzelmi eséllyel indulhatna egy férfi mezőnyben. A (transz)nemű esélyegyenlőség itt eleve kilőve, ugyanakkor a nővé kezelt férfiak a női versenysportot teljesen tönkreteszik. (És csak úgy zárójelben: a nemzetközi doppingszövetség miért nem küzd a sportszerűtlen előnyt nyújtó jelenség ellen? Erősebb a genderlobbi a doppinglobbinál?)

Hova vezet ez az út? A szülők rémálma lesz, hogy megmarad-e gyermeke annak, aminek világra hozta, nevezte és nevelte? Egyszerű generációs szembenállásról van-e szó, mint a történelem során oly sokszor? A fiatalok önmegvalósítási kísérleteiről? Aztán, ha elmúlnak a boldog gyermek- és kamaszévek minden visszazökken a normális kerékvágásba? Visszafordítható-e ez a folyamat? Vagy a világ változott akkorát, hogy a generációs szembenállás korunk háborújává nőtte ki magát? Elvettétek a gyerekkorunkat!– kiáltják az egoistának nevelt fiatalok szüleik szemébe – holott az európai béke hetven évének köszönhetően megkaptak mindent, amit csak akartak. Elveszitek a jövőnket! – kiáltják örvénylő indulattal, holott a jövő felélésében igényeik miatt éppen ők járnak élen.

A fogyasztói társadalom és jólét élvezői áldozatoknak érzik magukat, a szülők pedig valamiféle bűntudattól vezérelve hajtanak fejet egyre követelőzőbb gyermekeik előtt, elfogadják a gyermeki terror, a zsarolás minden változatát. Greta Thunberg és mozgalma is ebből a szülői önfeladásból nőtt ki, a hagyományos értékrenddel megy szembe rengeteg fiatal, amikor más vallást, más identitást választ magának. A háttérben elégedett vigyorral dörzsölik a markukat a nyugati liberális véleményvezérek, akik egy új világrend új ideológiájának megteremtésén munkálkodnak. A cél érdekében a világot új és új őrültségekkel állítják a feje tetejére. Világvégét vizionálnak, a beláthatatlan következményekkel járó nemi diverzitást terjesztik, szervezik és támogatják az ellenőrizetlen migrációt, és akár világgazdasági válságot generálnak, ha kell. Tehetik ezt, mert alig ütköznek nehézségekbe. Mint Cipolla varázspálcájától, úgy szédül a nyugati világ a jólét és tolerancia kábulatában. Aki korunk globális hittételeivel szembefordul, arra kirekesztés vár. A keresztény-nemzeti értékrend mentén gondolkodókat jobboldali populistának bélyegzik, akik konzervatív kényszerképzeteikből fonják ellenségképüket.

Kapcsolódó írásaink

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Fejétől bűzlik a hal

ĀBevett szokás, hogyha egy ismert személyiség elérkezik pályafutásának, netán életének végéhez, akkor díjakat adnak neki

Dippold Pál

Dippold Pál

Timmermans, a balfék

ĀNéhány európai politikus súlyos választási lázban ég. Ez némiképp magyarázatot adhat valószerűtlen cselekedeteikre

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom