Vélemény és vita

Fejétől bűzlik a hal

Bevett szokás, hogyha egy ismert személyiség elérkezik pályafutásának, netán életének végéhez, akkor díjakat adnak neki

Nincs ez másképpen az Európai Unió háza táján sem, ahol a napokban az Európai Bizottság leköszönő elnöke, a folyton isiásszal küzdő, még az ajtóval is összetűzésbe keveredő, más főméltóságokat majdnem felgyújtó Jean-Claude Juncker megkaphatta Az év európai vezetőjének járó díjat.

Azt persze pontosan nem lehet tudni, hogy miben merül ki ez a megnevezés, mindenesetre Juncker nagyon úgy véli, hogy ő megérdemli ezt a díjat, hiszen annyi mindent tett. Ezt ki is fejtette köszönőbeszédében, miközben szépen belekeverte Orbán Viktort is. A magyar miniszterelnök még egy ilyen beszédből sem maradhatott ki, ebből is látszik, hogy Juncker tényleg nagyon megdolgozott ezért az elismerésért. Mindig azt teszi, amit a gazdi mond neki, ezért pedig jár a keksz és az elismerő buksivakarás.

Ha meg akarjuk érteni, hogy mi is zajlik jelenleg az Európai Unió háza táján, elég csak megnéznünk ezeket a vezetőket, csúcsjelölteket és demokráciaféltőket. Ahol egy Junckert tartanak az év vezetőjének, ott azért ne várjunk el mértékletességet és józanságot. Nem történt más, mint szépen bevették magukat a felelős pozíciókba, hogy aztán kiszolgálják az őket odarepítőket. Amiért létrejött az Európai Unió, azt szépen a kukába hajították. Közös értékek, kereszténység, partnerség? Ugyan már! Az egész nem szól másról, mint az üzletről. Azért veszünk fel tagállamokat, hogy majd azok szó nélkül kiszolgálják a „nagyok” igényeit. Mint ahogyan a migránsok is azért kellenek, hogy gyorsan munkaerőt szerezzenek. Nem partnerek kellenek tehát ide, hanem a hátsó ablakban helyet foglaló bólogatókutyák. Ha pedig pár tagállam úgy véli, hogy más irányt akar képviselni, és másként látja a világot, akkor jöhet a fenyegetőzés, zsarolás, a törvények megerőszakolása, a kikényszerítés és a dehumanizálás.

Jogállamiságról beszélnek, de ezt csak a saját értelmezésük szerint fogadják el.  Nincsenek már értékalapon létrejövő pártcsaládok. Az Euró­pai Néppárt csúcsjelöltje például még a baloldallal is együtt tudna működni, ha arról van szó. Közben Weber elmegy az őt támogatókhoz, dörgölődzik egy kicsit, majd a következő pillanatban homlokegyenest mást mond, és csodálkozik, ha vannak, akik ebből nem kérnek. Magyarországon a többség a Fidesz–KDNP-t támogatja? Igen? Na, akkor a magyarok már nem kellenek. Más véleményen vannak, mint mi? Igen? Na, akkor majd jól megfenyegetjük őket, és bevetjük a „jobban teszitek, ha... mert különben…” retorikát. Szabad véleménynyilvánítás, önálló döntések, nemzeti érdek, közös Európa? Kinek kell az?!

Persze, azért, ha szükség van a renitens jobboldaliakra, akkor már nem olyan büdös az összefogás. Kurz is szépen együtt tud működni Heinz-Christian Strachéval a hatalomért. Olyankor biztos illatos zsebkendőt tesz az orra elé, hogy ne érezze a nacionalizmus bűzét. A szag akkor válik neki elviselhetetlenné, ha Strache és Orbán egyetért. Ilyenkor nagy utálkozva elmondja Weber oldalán, hogy hát, nagy fejtörést okoznak ezek a nemzeti erőkben hívők. Könnyes szemmel, elcsukló hangon belemondja a kamerába, hogy itt amúgy mindenki egyetért, mindenki mindenkit szeret, de muszáj vizsgálódni. Közben félti a jogállamiságot is egy picit, majd ha megint fordul a szélirány, akkor ismét előkerül az illatos zsebkendő, és mehet az összefogás. Példának okáért, ha megint a 2015-ös állapotok uralkodnának náluk, máris rohanna Orbánhoz, hogy segítsen megfékezni a rászabaduló migránsáradatot. Akkor nincs baj a nemzetállamokra épülő, illiberális felfogással. Akkor nem kell félteni a jogállamot, akkor a Fidesz–KDNP a Néppárt megbecsült tagja.

Az Európai Unió egy nagyon jó elképzelés, de nem kell olyannak lennie, mint amit most látunk. Másként is el lehet képzelni. Itt lenne az ideje, hogy visszakanyarodjunk az alapokhoz, alapeszmékhez. Ideje lenne felidézni, amit az alapítók maguk előtt láttak, amikor letették az Európai Unió alapjait. A pártcsaládokat is ideje lenne átalakítani, elvégre nincsenek azok kőbe vésve. Ha a Néppárt vezetője képes lenne a szocialistákkal koalíciót kötni, akkor miért is kell külön pártcsaládban helyet foglalni? Minek kell ez az egész kampányolás, csúcsjelöltség? Az egész nem több, mint szemfényvesztés. Az emberek megszokták, hogy jobb–bal oldalak vannak, így maradjunk ennél a formulánál, pedig a képviselők már régen nem hisznek a saját oldaluk alapértékeiben, annak ellenére, hogy folyamatosan hangoztatják.

Lássuk be, ma kétféle európai felfogás létezik. Van egy olyan kihívás, ami minden országot érint, és ami mentén szerveződnek a politikai aktorok. Bevándorláspárti és bevándorlásellenes erők feszülnek egymásnak. Így lehetséges az, hogy egy pártcsaládon belül helyet foglaló politikusok, ennyire nem egy irányba akarják kormányozni a hajójukat. Ezért nem félnek attól a Néppártban, hogy egyes pártok kilépésével nem lesz meg a többségük. Pontosan tudják, hogy balról jönnek majd az újak.

Az európai parlamenti választások után végre tisztább lesz a kép és remélhetőleg egy merőben más Euró­pai Uniót ismerhetünk meg. Végre elindulhat egy átrendeződési folyamat. A kérdés csak az, hogy mi, magyarok, milyen Európát szeretnénk? Erről dönthetünk majd május 26-án!

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Metamorfózis

ĀA hagyományos értékrenddel megy szembe rengeteg fiatal, amikor más vallást, más identitást választ magának

Csizmadia László

Csizmadia László

Ketrecharcosok

ĀTanuljunk a 2002 és 2010 közötti, az ország lerongyolódását előidéző kormányzásból. Aki most a bevándorlás mellett kampányoló és a múlt gazdasági fájdalmait okozó pártokra szavaz, nem érti, hogy kutyából soha nem lesz szalonna

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom