Fenntartható a magyar modell

Jó hír, hogy eszerint a magyar gazdaság a következő években is az uniós átlag feletti növekedési pályán marad, amelyhez stabil államháztartás és csökkenő államadósság társul. Meglehetősen impozánsak a számok, és komoly esélyünk van arra, hogy ezt tartani is tudjuk. Mint ahogy magának a programnak is a legfontosabb alapgondolata a gazdasági növekedés fenntartása a magyar családok támogatása mellett. Mindezt az teszi lehetővé, hogy 2013-ban megtörtént a gazdasági fordulat Magyarországon, és onnantól lépésről lépésre haladva a sereghajtó pozícióból az Európai Unió középmezőnyébe, néhány esetben pedig legalább az első ötbe kerültünk.

Nem is az a legmarkánsabb üzenet, hogy 2023-ig minden évben négy százalékkal növekedhet a magyar gazdaság – ez reális célkitűzés, amit az eddigi eredményeink is alátámasztanak –, hanem az, hogy ezzel legalább kétszeresen haladjuk meg az uniós átlagot. Tavaly például eddig nem tapasztalt mértékben, 4,9 százalékkal bővült a magyar gazdaság teljesítménye, az államháztartási hiány a vártnál alacsonyabban, 2,2 százalékban teljesült, míg a munkanélküliségi ráta 3,6 százalékos volt, és csaknem négy és fél millióan dolgoztak az országban. Vagyis mindez azt jelenti, hogy úgy is lehet gyors növekedést elérni, hogy közben a fiskális egyenleg is javul. Miközben növekszik a gazdaság, csökken az államháztartási hiány – 2023-ban elérhetjük a nullás egyenleget – és a bruttó hazai termékhez mért államadósság, ami a ciklus végéig jóval a bűvös hatvan százalék alá csökkenhet.

Érdemes olyan értelemben is megméretni magunkat, hogy már nemcsak a külső konjunktúrától függ a növekedésünk üteme és a magyar gazdaság állapota. Olyan helyzetben is tudjuk produkálni a négyszázalékos bővülést, amikor a német gazdasági növekedés erőteljesen csökken. Ez azért fontos számunkra, mert egyébként Németország a legfontosabb gazdasági, kereskedelmi partnerünk, ami alapvetően meghatározza növekedésünket és a magyar gazdaság helyzetét. Viszont mi nemcsak azért erősödünk, mert kedvező a csillagok állása, hanem a belső gazdasági motorok is meglehetősen erősek. Ezt pedig az táplálja, hogy kiszámíthatók a gazdaságpolitikai döntések, csökkennek az adók – ezzel együtt emelkedik a bevétel, és javul a beszedés hatékonysága, miközben egyszerűsödik a rendszer –, a társasági adó kulcsa például nálunk a legalacsonyabb az Európai Unióban, és szó szerint dőlnek hozzánk a beruházások és a működőtőke. Ez pedig alapvetően meghatározza a gazdasági növekedésünket, és hozzásegít ahhoz is, hogy két számjegyű legyen a keresetek emelkedése, ami erősíti a belső fogyasztást.

Ezzel együtt viszont van kihívás is bőven. A Konvergenciaprogramban ugyanis azzal számol a kormány, hogy a fizetési mérleg deficites lesz, ami a költségvetési hiánnyal együtt ikerdeficitet feltételez, legalábbis 2023-ig. Előbbit viszont aligha lehet elkerülni, hiszen a gazdaság erősödésével növekszik a fogyasztás és a beruházások importigénye, ami meghaladja az export növekedésének ütemét. A munkanélküliségi rátát további egy százalékponttal, 2,7-re akarja csökkenteni a kormány, ami szintén nagy kihívás, hiszen közel vagyunk a teljes foglalkoztatáshoz. Itt erőteljes struktúraváltás szükséges, leginkább abban az értelemben, hogy csökkenteni kell ezen a téren is a települések és az országrészek közötti egyenlőtlenséget. Ez viszont már a közeljövő nagy kihívása lesz.