Vélemény és vita

Mikor ér véget az arab tavasz?

Nem vagyok iszlamofób, mint ahogy nem gyűlölök senkit a hite miatt, de a keresztény civilizációt szerény eszközeimmel mindhalálig védelmezem

Őrzöm a hagyományainkat, óvom a szellemiségünket; és minden létező lehetőséget támogatok, amely megvédi őseim, saját és utódaim életterét. Mert ide és ekkor születtem, és ha hiszek az ebből fakadó felelősségemben és a morális kötelességeimnek (és hiszek), akkor számomra ez az egyik legfontosabb isteni parancs, a leglényegesebb kategorikus imperatívusz.

Világos emlékünk van még arról, amikor nyolc éve – az Obama-adminisztráció némi segítségével, a liberális demokráciára hivatkozva – sorra dőltek be az egyébként stabil arab államok. Senki nem vitatja, hogy ezek az országok cseppet sem feleltek meg a demokratikus normáknak, többnyire diktátorok uralkodtak ezekben. De tény az is, hogy rend és viszonylagos béke volt – az európai turisták és a befektetők (ha a korrupció jelentett is némi akadályt) zavartalanul utazhattak a legtöbb helyre. És tény az is, hogy ezek a diktátorok a képmutató nyugat-európai hatalmak és az Egyesült Államok hathatós segítségével kerültek vezető pozícióba és őrizték helyüket. Obama viszont hozott egy döntést, amely máig tragikus helyi és globális problémahullámokat kelt. Erőszakkal (soft és hard eszközökkel) beavatkozott, és leginkább a liberális, kevésbé a demokratikus normákra hivatkozva megdöntötte a fennálló hatalmat több arab államban is – leginkább Észak-Afrikában. Azóta polgárháború, káosz, rendezetlenség és menekültek százezreinek útkeresése jellemzi ezeket az országokat, valamint a gazdasági bevándorlók milliói és a terroristák százai is megindultak Európa felé. Mindez a térség és Európa számára egyaránt tragikus döntésnek bizonyult.

Egy olyan Európában élünk, amely a demokratikus rendszerek liberális értékekkel való feltöltődéséből jött létre. De ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a demokráciának más, konzervatív vagy patrióta, vagy éppen egy módosított szocialista eszme ne adhatna létező tartalmat. Sőt bizonyos nem szekularizált arab államok polgárai is sokszor úgy nyilatkoznak, hogy ők bizony demokráciában élnek. Mert a demokrácia jelentése a „kell” és a „van” fogalmak közé szorult. A liberalizmus egyik nagy hazugsága pedig az, hogy a „kell” ideáját magának követeli, és mindenhol a saját „kell”-jét igyekszik „van”-ná tenni. Akár erőszakkal is.

Ez történt nyolc évvel ezelőtt. Az Obama-adminisztráció és a képmutató nyugat-európai országok felgyújtották az arab világot, hivatkozva az iszlám államvallású országok antidemokratikus és antiliberális jellegére. Mert a liberálisok, akik politikai és kulturális hegemóniába kerültek, a saját téves elveik alapján úgy gondolták, mindaz, amit ők a világról gondolnak, nem történelmi találmány, hanem maga a normális létezés. De nem számoltak azzal, hogy az iszlám világban ez egyáltalán nem normális – sőt! Az iszlám szellemiségen alapuló civilizáció teljes mértékben inkompatibilis a keresztény kultúrával, és képtelen befogadni a liberális elveket.

Most (többek közt) Algériában látjuk ezt. A polgárháború ismét felütötte fejét. Káosz uralkodik, és vér folyik országszerte. Mert egyesek azt gondolják, hogy másképp kellene működtetni a hatalmat. Leginkább a katonai vezetők. Mert sokan elirigyelték a liberális jogokat. Leginkább a tüntető diákok. Az eddigi elnök, a 82 éves Abdel-Azíz Buteflika lemondott. Az algériai voksolást kiírták ugyan, de a választást felügyelő bírák az elégedetlenségi mozgalom támogatása jeleként bojkottálják az elnökválasztás előkészítését. A volt elnök lassan már egy évtizede, hogy agyvérzés következtében nem teljes mértékben ura a döntéseinek, de a mögötte állók ez idáig fenn tudták tartani a status quót. De a jelek szerint ennek vége, ahogy a békének is. Vajon meddig fog elhúzódni ez az egész tragédia? Meddig tart még az arab tavasz? Mennyi vérnek kell még elfolynia, hogy ismét béke legyen?

Európában pedig egy újabb menekülthullámmal kell majd szembenéznünk. Köztük szerencsétlen migránsokkal és jóval több gazdasági haszonlesővel (akik közül sokan oly bátrak, hogy otthonról elfutnak a háború elől, de nálunk nem félnek megerőszakolni egy nőt vagy botokkal rátámadni a rendőrökre…). És persze – erről is beszélni kell – sok-sok olyan terrorista érkezik majd, akik a vesztes oldalon találták magukat, így jobb híján Európában folytatják értelmetlen harcukat. Veszélybe sodorva nemcsak önmagukat, az iszlám szellemiségük őszinteségét, hanem minket is.

A mi létünket, a mi szellemi és anyagi életterünket, amelyet az utódaink számára kötelességünk megvédeni.

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Négy fontos évszám

ĀA magyar–kínai kapcsolatokkal és az ázsiai ország gazdaságával kapcsolatban érdemes három évszámot hangsúlyozni: 1949, 1979 és 2010

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Árokásás

ĀKár, hogy TGM-nek nem jut ideje saját morális pozíciói felülvizsgálatára. Legalább olyankor, amikor összeesküvés-elméletekről moralizál a világra a legtöbb nyomorúságot hozó összeesküvés-elmélet, a marxizmus követőjeként

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom