Vélemény és vita

Tudósok a kormányzattal szembeni hisztériában

Erősödik az a nemkívánatos tendencia, amely szerint a tudomány képviselői közül egyesek ideológiai alapon hajlamosak a liberális globalista politikai szolgálóivá válni

A tudósok egy része beszállt a kormányzattal szembeni hisztériakeltésbe.  Erősödik az a nemkívánatos tendencia, amely szerint a tudomány képviselői közül egyesek ideológiai alapon hajlamosak a liberális globalista politikai szolgálóivá válni. A háttérből bukott politikai csoportok azon mesterkednek, hogy a tudomány képviselőit uralmi szekereik elé fogják. A megtévesztett kutatók egy része permanensen lázong a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatóintézeteinek tervezett átalakítása miatt.  

Tudósoktól nem elegáns dolog, hogy az utcára vonuljanak, de február 12-én, a „Fogjunk össze a tudományért! A Magyar Tudományos Akadémia nemzeti értékünk. Védjük meg közösen!” jelszóval, mégis demonstrációra került sor az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) szervezésében az MTA Széchenyi téri épülete előtt. Aztán március 21-én megint tüntetgettek ugyancsak az ADF szervezésében Menet a tudományért címmel azt a hamis látszatot keltve, mintha veszélyben lenne hazánkban a tudomány függetlensége. Azonban ezeknek a felvonulásoknak az őszinteségét és hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy egy posztkommunista miniszterelnök országlása alatt, amikor a csomagos pénzügyér azt a kijelentést tette, hogy Burundiban sincs egyetem (egyébként akkor kilenc is volt), mégis milyen jól megvannak, vagy amikor a Gyurcsány-kormány idején egy ultraliberális miniszter megtámadta az Akadémiát, az igen tisztelt tudós társaság egyetlen tagja sem vonult az utcára tiltakozni!

A magát már régen rongyos szájúra hazudott liberális sajtó akkor nem igyekezett hőzöngő, világvége hangulatot keltő írásokkal, interjúkkal hergelni a közhangulatot, mint ahogyan történik ez napjainkban. Pedig az akkori díszminiszter 2006. május 24-én a következőket vágta az Akadémia arcába: „A Magyar Tudományos Akadémia – mai szerkezetében – kiváltságokra épít, rossz struktúrát őriz, nem segíti a kreativitást és a versenyképességet. Nem maradhatnak érintetlenül olyan struktúrák, amelyek szerzett kiváltságokra építenek. Méltatlan, hogy egyesek már a problémák felvetését is tudományellenesnek kiáltják ki. Nézeteimért nem kérek elnézést. Összezár egy tudományos elit, lobbik harcolnak pozícióik megtartásáért.” A válasz minderre nagy sunnyogás volt némi siránkozással. Most azonban ellenállhatatlan késztetést éreznek egyes kutatók és professzorok arra, hogy a kormányzat tervezett intézkedései ellen hevesen tiltakozzanak.

Az átalakítás szükségességét igazolta az Akadémia átvilágításáról készült és néhány nappal ezelőtt közzétett jelentés is, amely alátámasztja az MTA kutatóintézeteinek átalakítási terveit. A szakértői jelentés sok eredményt elismer, és számos értékre felhívja a figyelmet, de több fejlesztési és átalakítási javaslatot fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan lehetnek még eredményesebbek és hatékonyabbak a kutatóintézetek. A jelentés szerint a fenntartói struktúrának és a finanszírozás alapelveinek gyökeresen meg kell változniuk. A kutatóintézetek szintjén pedig nagyon sok helyen teljesítménynövelésre van szükség, amelyek alapjait az előbbi két intézkedés garantálja. Az a cél, hogy a hazai tudományos kutatásokra fordított milliárdok ne eredmény nélkül tűnjenek el, hanem a magyar gazdaságot érdemben szolgáló szabadalmakban, találmányokban hasznosuljanak. Ezek az elvárások nem ördögtől való gondolatok.

Alaptörvényünk kimondja, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát. Mindenki azt kutat, amit akar, de az anyagi forrásokat az államnak, a gazdaság szereplőinek vagy egy magánembernek biztosítania kell, ám kutatási forrás alanyi jogon sehol a világon nem jár senkinek sem. Tévedés azt hinni, hogy a kormánynak csak az a dolga: beleszólás, koordináció és prioritások felállítása nélkül köteles akár eszetlen kutatási témákat is megfinanszírozni. Szíve joga, hogy a neki fontos témákat kiemelten támogassa, a kevésbé fontosakat kisebb összegekkel és a neki egyáltalán nem tetszőket pedig végképp ne finanszírozza. Ez így működik az egész világon.

Grüner György fizikus szerint is – aki az MTA külső tagja és több amerikai egyetem professzora – ma már nem tartható fenn az a kényelmes, úri állapot, hogy az állam szolgáltatja az anyagi hátteret, az akadémiai rendszer pedig meghatározza, hogy mire is költik el a pénzt. Ebből az következik, ha némelyik kutató idáig azt gondolta, hogy állami pénzből azt kutat, amit akar, akkor fordítva ült idáig a lovon, és jó lesz idejében pozíciót váltania. Mert amikor Michelangelóról és azokról a bizonyos széklábakról polemizálunk, figyelmen kívül hagyjuk, hogy ő kortársaihoz hasonlóan „alkalmazott” művész volt, a mecénások határozták meg, hogy mi legyen a vásznon, ők adták a pénzt a vászonra és a festékre. Ebben ma sincs új a nap alatt.

Az extrém média itthon és külföldön szándékosan egyoldalúan közvetíti az akadémiai katasztrófát vizionáló, a valóságtól elrugaszkodott nézeteit, míg a valóságról hallgat. Ezen nem csodálkozom, mert az Akadémiának a honlapja is hemzseg már a címükben is sejtető írásoktól, amelyek egy tudományos testület számára pirongatóak. Nem elegáns, de gyalázatos dolog is olyan egyoldalú politikai tartalmú híreket közzétenni egy állítólagosan politikailag független és kizárólagosan tudományos testület honlapján, amelyben a hivatkozott tudományos tényállítások ráadásul ma még erősen vitathatóak is.


 Vitán felüli, hogy modern demokráciákban utcai demonstrációkon a tudományos élet és kutatómunka finanszírozási és a fenntartói struktúra elvi kérdései megvitatásának nincs helye. Ezeket a kérdéseket a tudomány műhelyeiben, egyetemeken és akadémiákon, párbeszédben a finanszírozóval kell és lehet tárgyilagosan megvitatni.

A tudósok részéről nem lázongásra, hanem a kormány nézeteire nyitott szakmai párbeszédre van szükség. Egy tudós testület nem lehet bukott politikai csoportok véleményhatalmi terrorjának szócsöve. Nem a tudomány szabadsága ellen, hanem éppen a tudomány szabadságának visszaszerzéséért folyik a küzdelem, amelyben az Akadémia működési reformja elodázhatatlan.

Kapcsolódó írásaink

Boros Imre

Boros Imre

Brutális üzenetek

ĀHúsvét a kereszténység vitathatatlanul legjelentősebb ünnepe

Tamáska Péter

Tamáska Péter

A Szent Jobb Lator

ĀÜnnepek múltán hajlamosak vagyunk elfeledkezni a látott és hallott szimbólumokról

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom