Őry Mariann

Vélemény és vita

Kifutó széria

Szeretem Európát, éljen Európa! – így köszönt el az Európai Parlamenttől tegnap Jean-Claude Juncker

álláspont

A búcsúzkodás oka, hogy ma ér véget a májusi választás előtti utolsó plenáris ülés, az Európai Bizottság elnöke többet nem találkozik a testülettel annak jelenlegi összetételében. Juncker szeretetét Európa iránt és úgy általában az általa vezetett bizottság teljesítményét ráérünk később is mérlegre tenni, röviden most elég hozzá annyi, hogy ha tényleg így érez, hatékonyabban is kimutathatta volna. Mivel viszonylag kevesen nézik az Európai Parlament közvetítéseit – szerintem körülbelül annyian, mint ahány képviselő tiszteletét teszi a vitákon –, aligha terjed majd el a fenyegetés, hogy „szeressen téged a Juncker”, pedig nem volna alaptalan.

Ideje van viszont most az EP értékelésének. A testület vitán felül sok hasznos és értelmes döntést is hozott az elmúlt öt évben, de sajnos mindezt háttérbe szorítja az az alapvető tény, hogy ez az Európai Parlament sorskérdésekben a történelem rossz oldalára állt. A Juncker-bizottsággal nagy egyetértésben foglaltak állást a bevándorlás ösztönzése és legalizálása mellett. Olyan bizonyítékai vannak ennek, mint a politikai bukáshoz vezető korrupciós botrányba keveredett Cecilia Wikström jelentése. A svéd liberális képviselő legalább annyira büszke a teljesítményére, mint a Magyarországról szóló jelentés szerzője, Judith Sargentini, akire még visszatérünk. Wikström szerint kötelező kvóta alapján történő automatikus elosztásra van szükség a menedékkérők áttelepítésében, felső határ nélkül, és a családegyesítést is jelentősen meg kell könnyíteni. Az EP bevándorláspártinak bizonyult többsége ezt természetesen támogatta, ahogy tapsol az összes hasonló agyrémhez is 2015 óta. Beszavazásukkor persze ezt még nem tudhatták az európai polgárok, hiszen a legutóbbi EP-választás a migrációs válság előtti évben volt.

Budapestről nézve nem mellékes sajátossága a hamarosan letelő ciklusnak az is, hogy mintha folyton a magyar kormányt zaklatta volna az EP. Nem véletlenül lehet ilyen érzésünk, mivel 2014 óta egészen pontosan hat vita volt Magyarországról az EP plenáris ülésein, a bizottsági vitákat beleszámítva pedig sokkal több is. Legutóbb január 30-án vették napirendre hazánkat, egy tökéletesen értelmetlen vita erejéig, amit még csak állásfoglalás sem követett. Persze minek is, ez az esemény is csak azt bizonyította, hogy a magyarviták elsősorban az Orbán-ellenesek Egyletének rendszeres klubdélutánjai, ahol a balliberális magyar ellenzéki képviselők is egymásra licitálva követelhetnek szankciókat hazájuk ellen. Ha már itthon, saját erőből nem sikerül a kormánybuktatás, akkor Brüsszelből hívnák be a segéderőket – egyelőre nem túl hatékonyan. Az unalomba fúló magyarviták sorából természetesen kiemelkedik jelentőségében a Sargentini-jelentést is magában foglaló eljárás, amelyet a kormány részéről általában a boszorkányüldözés és koncepciós per kifejezésekkel illettek, teljes joggal. A csúsztatásokkal és hazugságokkal teli dokumentum elfogadása is emlékezetes, hiszen a szavazási szabályokat is meggörbítették a siker érdekében.

A most távozó Európai Parlament, ez a Verhofstadttal, Sargentinivel, Wikströmmel és más közveszélyes őrültekkel teli „kifutó széria” igazán mindent megtett azért, hogy ne sírjuk vissza. Májusban jönnek a választások, az európai polgárok pedig ítéletet fognak mondani. Az eddigi előrejelzések alapján pedig okkal bízhatunk benne: ezúttal olyan parlamentet választunk, amelyik valóban szereti Európát.

Kapcsolódó írásaink

Czakó Gábor

Czakó Gábor

A Notre-Dame lángjai

ĀKigyulladt és súlyosan megrongálódott a párizsi Notre-Dame 2019. április 15-én

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Bezzegpolitizálás

ĀSokan csak kapkodják a fejüket az ellenzéki összeborulásokat, kínos magyarázatokat, meneküléseket látva