A gyűlölet és a szeretet tüze

A francia hatóságok kijelentették: baleset történt, míg mások a hihető elméletektől az elképesztő összeesküvés-tézisekig mindent felvetnek. De valójában az-e a fontos, hogy mi történt, vagy az, hogy hogyan jutottunk idáig, és hogyan fogunk rá reagálni?

Amikor Szegedet elmosta a nagy árvíz, az európai városok félretéve minden ellentétet, a segítségére siettek. Most a Notre-Dame leégésével Párizs került bajba, és több magyar város, köztük Szeged és Székesfehérvár tíz-tízezer euróval máris felajánlotta segítségét. Persze valószínűleg nem ezek az összegek fedezik majd a teljes újjáépítést, de fontos lenne, hogy a katedrális ne csak francia állami pénzből, hanem összeurópai keresztény összefogásból épüljön meg. Nem a franciák és nem Párizs miatt. Nem Emmanuel Macron vagy Orbán Viktor mellett vagy ellen és nem bármilyen politikai ok miatt. Hanem azért, hogy keresztényként újra érezzük az igazi összetartozást egy nagy ügy mentén. Mostanában nagyon kevés nagy ügyet vállaltunk közösen, mert megosztva és egymással is acsarkodva nehéz érezni, hogy valamiben összetartozunk.

Jó kérdés az is, hogy szimbolikus-e, hogy éppen nagyhéten égett le a Notre-Dame. Isten büntetése vagy figyelmeztetése az eset? Nem gondolom, hogy büntetés lenne. Isten mindig addig figyelmeztet, amíg csak lehet, és csak végső esetben pusztítja el a bűnösöket. De hogy mire figyelmeztet, az már fogósabb kérdés. Nem hiszem, hogy Isten politizálna, így szinte biztosan nem jobb- vagy baloldali térnyerésre figyelmeztet, pláne nem kampányol politikusok mellett vagy ellen. Isten nem valami gyakornok, aki próbál a politikai főnökei kedvében járni.

Esetleg arra figyelmeztethet, hogy elhagytuk azt az utat, amit számunkra kijelölt? Ez talán már közelebb lehet az igazsághoz, már amennyire megismerhetjük Isten útjait. Viszont abba belemenni, hogy milyen utat jelölt ki számunkra az Úr, nagyon nehéz kérdés, azt hiszem, valahol az önfeláldozó szeretet és a világ valóságának kiegyensúlyozásánál találhatunk néhány választ.

Mert ezzel sok gondunk van mostanában. A gyűlölet túl sok teret nyert a szívekben, és az internet segítségével egymásra találnak a minden szívben megtalálható harag szikrái és a gyűlölet gyertyalángocskái, amelyek hatalmas tűzvészekké tudnak egyesülni. A politikában, a közéletben, de sokszor még egyszerű adok-veszek internetes csoportokban is egymásnak esnek olyan emberek, akik azt se tudják, ki van a profilkép mögött. Elfelejtettünk indulat és gyűlölet nélkül gondolkodni? Elfelejtettünk szeretettel nemet mondani és harag nélkül ítélkezni? Nem csak a Notre-Dame leégése körüli hírekről beszélek. Elég megnéznünk a magyar politika körüli vitákat, az európai vagy világeseményeket. Legszebb példa talán a migrációs válság kérdése. Sokan úgy gondolják, hogy imádni kell mindenkit, aki feltűnik a határoknál, mások gyűlölettel beszélnek róluk, és elűznék őket. Nincs középút? Nem a bevándorlás, annak támogatása vagy ellenzése okozza a kereszténység és Európa hanyatlását, mert az is már csak tünet, hogy nem tudunk megbirkózni a feladattal és értelmesen, mégis keresztényi módon együtt megoldást találni. De igaz ez rengeteg más kérdésre is: miért kell gyűlölni valakit, csak mert mást gondol a politikáról? Istentől szerintem két módon lehet elfordulni: el lehet hagyni őt és azt mondani, nem hiszel benne, vagy engedni, hogy a szívedben hosszú időn át több gyűlölet legyen, mint szeretet.

Ahhoz, hogy megálljunk, elgondolkozzunk és változtassunk, néha el kell veszítenünk valamit. Most elvesztettünk egy szimbólumot, de semmi olyasmi nem történt, ami helyrehozhatatlan lenne: mindenki túlélte, és van még kereszténység, és van még Európa is. Eleink építettek már újjá nagyobb pusztítás után is egész városokat, nem csak templomokat. De azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyűlölet nem tudja újra felépíteni a Notre-Dame-ot, csak a szeretet. Csak az összefogás és nem a széthúzás.

A Mindenható című film második részében, amelyet erős jóindulattal nevezzünk összességében közepesnek, van egy gondolat, amit erre a helyzetre úgy tudnék lefordítani: ha valaki összetartóbb közösségért vagy Európa megmeneküléséért imádkozik, vajon Isten az összetartozás érzését adja, és alászáll angyalaival megmenteni mindenkit, vagy lehetőséget ad rá, hogy megmutassuk, össze tudunk fogni?

A húsvét a feltámadás ünnepe, itt az ideje hát, hogy megmutassuk: egyénenként és közösségként is fel tudunk támadni. Ugyanakkor kicsit félek, hogy a feltámadáshoz előbb meg kell halni. És nem, a Notre-Dame leégése még biztos nem ez volt, mert Isten nem a templomokban lakik, hanem a szívekben. De talán már a szívekben is lángolt eleget a gyűlölet, itt lenne az ideje meggyújtani a szeretet tüzét.