Építők

Néhányunkban ez erőteljesebben munkál, ők az örök építők, akik sorra húznak fel kisebb és nagyobb épületeket, házakat. Hálásak lehetünk nekik. Valószínűleg most ismét szép napok virradnak rájuk, mert ha a hazai építőipar nem bírja a tempót, akkor az ő segítségüket is szívesen veszik a fiatalok vagy az idősebbek, akik még építe(tt)ni akarnak vagy tudnak.

Először beszéljünk a tempóról, ami most szinte őrületes, mert majdnem ötven, egészen pontosan negyvennyolc százalékkal bővült egy év alatt építőiparunk teljesítménye. Pedig már a januári nyitás sem volt gyenge, akkor is arról szóltak a kommentárok, hogy nagyon erősen kezdte az évet az ágazat, és a csaknem harmincszázalékos növekedés valóban megsüvegelendő. Nyilván ez az ötvenes pláne. A lendület majd persze csökken, de ez ne zavarjon senkit, az év egészét lesz majd érdemes nézni: az elemzők húsz-harmincszázalékos bővülést várnak 2019-re. Úgy, hogy a kibővített csok majd csak július elsejétől kapcsolódik be a rendszerbe, az eddigi teljesítményben „csak” a régi csok van benne. Meg az a lendület, amely az utóbbi években az országot jellemzi. Ennek érzékeltetésére érdemes a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara legfrissebb konjunktúrajelentését idézni, amely szerint tavaly kiemelkedő évet zárt a gazdaság. Ez az építőiparon is jól látszik most, de tegyük hozzá, a teljesítményhez az is hozzájárult, hogy kisebb lett a bürokrácia az ezt célzó intézkedések sorának köszönhetően. Csökkentek az adók is, megint csak a kormány döntése nyomán, ráadásul úgy, hogy közben emelkedtek az adóbevételek. És a munkaerőpiac szabályozása is jobb, rugalmasabb lett, amit szintén díjaznak – például a hazánkban működő német vállalatok. Jegyezzük meg azt is, nagy az elégedettség a testületben az egész magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban, véleményük szerint ugyanis tízből nyolc indikátor javulást mutat.

Az építőipar növekedése egyébként 2017 óta töretlen, amihez az állami infrastruktúra-fejlesztések is hozzájárultak. Elemzők viszont arra mutattak rá, hogy a növekedés szerkezete lassan megváltozik, egyre több lesz a magánberuházás, ami arra utal, hogy az uniós források esetleges kifutása után sem fullad ki az ágazat, marad benne szufla. A magánberuházásokra azért is érdemes felhívni a figyelmet, mert nemcsak a cégeket kell alatta érteni, hanem ha kisebb mértékben is, de a családokat is. A csoknak – újnak és réginek egyaránt – az építőipar egésze örül.

Természetesen veszélyek is vannak. Jól emlékszünk: a 2008-as pénzügyi világválságot az ingatlanlufi kipukkadása okozta, de legyünk realisták, a következő krízis nem Magyarországról fog kigyűrűzni, még akkor sem, ha elszállnak az ingatlanárak – és nem mellesleg erre a jegybank is odafigyel, bizonyíték erre a tegnap először publikált Kereskedelmiingatlan-piaci jelentés. Nagyobb baj a munkaerőhiány, amit – a lendület fenntartása mellett, mert növekedés kell az egész gazdaságban – az MNB Versenyképességi programja is igyekszik orvosolni.

Annyi azonban szintén borítékolható, hogy a magyar építőipar szereplőinek egy darabig lesz munkájuk, hiszen csak az elmúlt időszakban bejelentett tíz legnagyobb magyarországi beruházás értéke meghaladja a kétezermilliárd forintot, és esetükben nem csak gépbeszerzések lesznek. Másrészt 2022-ig a Modern Városok Programban kétszázötven projektet hirdettek meg mintegy 3500 milliárd forint értékben, és ott van még a Magyar Falu Program is. Mindezek jó dolgok, beszélni kell róluk, mégpedig minél többet.