Vélemény és vita

Egy régi történet

Valakik 1998. február 21-én felbőszítették Budapest – amúgy végtelenül szelíd és türelmes – szellemét, és az dühében lesújtott a Széna tér mellett ágaskodó toronydarura

Az irdatlan monstrum hatvan méter hosszú gémje gyönge nádszálként roppant össze. A végén függő többtonnás ellensúlyt parittyaként hajította át a tér túloldalára, a vasváz csúcsa ostorként csapódott le. A lezuhanó gém magával sodort öt munkást, és a monstrum péppé zúzott néhány parkoló autót, két munkás az életével fizetett.

Szombat délután volt, alig lézengtek néhányan a máskor emberekkel és járművekkel zsúfolt Széna téren és környékén. Elképzelni is szörnyű, mi történt volna, ha a közeli benzinkút és a Volánbusz-állomás közelében zuhan le a betontömb, és ha ez hétköznap történik! Azonban a figyelmeztetés mérlege így is iszonyú: két munkás többé nem tért haza a családjához, többen nyomorékok maradtak, életük végéig viselik a baleset nyomait.

Az építés és építkezés az emberiség egyik legnagyobb kalandja, a civilizációnk – úgymond – húzóágazata. Ha az emberiség valami oknál fogva kipusztulna, csak az maradna meg utána, amit épített. Bárhol járunk, az ott élő emberek életén kívül a legérdekesebbek az építmények. Így van ez Magyarország esetében és legfőképpen Budapesten is.

Az a temérdek turista, aki évente idelátogat, mert éppen ránk, magyarokra kíváncsi, felkeresi várainkat, kastélyainkat, fürdőhelyeinket, gyönyörködik a barokk polgárházakban és az ódon templomokban, a budai Vár középkori utcáiban és a pesti oldal századelőt tükröző építészetében, kávéházaiban – és a shoppingcenterekben.

Mert ami az elmúlt huszonöt évben történt a mi szép Budapestünkkel, az kultúrtörténeti botrány. Ma már nem „kis lak áll a nagy Duna mentében”, hanem a böhöm nagy, gőgös plázák, minden formában és mennyiségben.

A bevásárlóközpontok – amelyek például a főváros határában nőttek ki a földből – még csak hagyján, de nehéz szívvel írom le azt is, hogy elpusztult és eltűnt az élő környezet, hogy elfoglalták a zöldterületek helyét a csillogó tükörüveggel burkolt építmények.

Azzal daruomlással szinte egy időben konferenciát rendeztek a fővárosi shoppingcenterekről a városházán. Az akkori főpolgármester, Demszky Gábor ismertette az adatokat, amelyek szerint máris elkészült összesen kétszázezer négyzetméternyi bevásárlóközpont, amelyeket egy-két éven belül egymilliós nagyságúra fognak fejleszteni. Minden fővárosi lakosra jut majd fél négyzetméter shoppingcenter. Nagyszerű!

A Széna tér sarkán megépült Mammut szürkeségével, ormótlan tömegével valóban ősállatra emlékezteti az arra járót. Azon az 1998. február végi napon talán ez az épülő, a külföldiek által is kedvelt Lövőház utca régi polgárházait elnyomó és az 1956-os kegyhely helyébe nyomuló betontömb haragította magára Budapest szellemét. Ismert, hogy a régi korok építői gyakran állati – sőt emberi – áldozattal engesztelték ki isteneiket. A leszakadt többtonnás betontömbön és az „emberáldozaton” azonban nem árt elgondolkodni. Mostanában arra járva látom, hogy a Kisrókus utca felé eső oldalon legalább tízszer nagyobb méretű építkezés zajlik. De szerencsére nem egy újabb szürke tömb épül, hanem a Millenáris Park folytatása sok zölddel, jó levegővel.

Kapcsolódó írásaink

Zaal Gogsadze

Zaal Gogsadze

Grúzia békés harca a szabadságért

ĀGrúzia függetlenségi mozgalma 1988-ban vált aktívvá. A Tbiliszi Állami Egyetem diákjai 1989. április 4-én éhségsztrájkot hirdettek, nemzeti engedetlenségre szólítottak fel, Grúzia elszakadását követelték a Szovjetuniótól

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Szemlélődés

ĀA tűnődő szemlélődés eredménye az átváltozás

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom