Stabil és kiszámítható

Míg előbbi 2010 óta folyamatosan bővülő kedvezményekkel támogatja a gyermekvállalást, utóbbi csapat azóta támad minden ilyen intézkedést. Legújabban a hétpontos családvédelmi tervet. Ennek szellemében a DK a vonatkozó törvényeket sem szavazta meg, ami legfeljebb azért furcsa egy kicsit, mert az MSZP, az LMP és a Jobbik is képes volt igent nyomni. Duzzogva, méla undorral. Ám a bukott kormányfő valódi különutas, akkor sem hajlandó támogatni valamit, ha az egészen nyilvánvalóan mindenkinek jó lenne. Sőt.

Persze Gyurcsány már a kormányrúdnál megmutatta, mit gondol a gyermeket nevelő családokról: csökkentette a gyes időtartamát, tandíjat vezetett be a felsőoktatásban, a liberalizált piac miatt vagyonokba kerültek a tankönyvek, nem sikerült megoldani az ingyenes iskolai étkeztetést, továbbá elszabadultak a rezsiárak, miközben jöttek a devizahitelek. És még sorolhatnánk.

Mégis az emberben szinte megáll az ütő, amikor az egyre bódultabb főnökét hevült rajongással követő Gréczy-szóvivő azt állítja, hogy az Orbán-kormány kilenc év után állt elő családtámogatási programmal. A teljesség igénye nélkül emlékeztetnénk: az említett időintervallumban bevezették az adó-, illetve járulékkedvezményt, a csokot, a gyed extrát és még számos egyéb intézkedést. Vagyis a mostani csomag „csupán” a folytatás. Mondjuk, nem akármilyen.

Amúgy Gréczy még potenciális szövetségeseinek is odadörgölt. Arról beszélt, az ellenzék csak demokráciában szavaz meg kormányzati előterjesztést, Magyarország azonban nem demokrácia. Vagyis barátai „kollaboránsok”. Régi lemez: 2010 áprilisában megszűnt a demokrácia, és egészen addig meg van szűnve, amíg nem Gyurcsány lesz újra a miniszterelnök. Vagy valamelyik haverja. Ez az egyetlen feltétel. A mérce. Csakhogy van egy kis bibi: ehhez társadalmi többséget kellene szervezni, ami eddig nem jött össze, így egyelőre marad a Brüsszelhez és Merkelhez való fohászkodás a polgári kormány külső behatással való megdöntésének leplezetlen igényével.

De vissza a családpolitikához! Leszámítva a nemzetellenes rosszindulatot Gyurcsányék – és egyébként az akciótervet teli szájjal kritizáló balliberálisok részéről – a viták mélyén egy alapvető, egyúttal értelmezhető ellentét feszül. A szocik és társaik a mindenkinek alanyi jogon járó családi pótlékot emelnék, míg a Fidesz–KDNP elsősorban a dolgozó, gyermeket felelősséggel vállaló családokat támogatja. Ezzel együtt gondoskodott, illetve gondoskodik arról, hogy aki csak akar, tudjon munkát vállalni, az immár jelentős és folyamatos béremelések pedig az előrelépés lehetőségét biztosítják. Míg a baloldal szociális támogatásként tekint a területre, a polgári kabinet a család, a gyermek szempontjából határozza meg a prioritásokat. A költségvetési támogatás mértéke mindazonáltal egyértelmű: 2010 óta megduplázódott, az idei évre kétezermilliárd forint lett a családokra jutó forrás. Ez európai rekord.

Eközben Gyurcsány és Gyurcsányné európai egyesült államokat akar, kiáll a brüsszeli bevándorlási tervek mellett, vagyis a csökkenő gyermekszám nyomán fellépő problémákat migránsok beengedésével oldaná meg. Vélhetően így gondolja az ellenzék további része is, ám ők legalább egyetlen szavazásig képesek voltak félretenni pártpolitikai érdekeiket. Kétségtelen, ez a röpke fordulat az elmúlt hónapokban bemutatott, totális ellenállást szajkózó balhék tükrében ugyanakkor a következetesség teljes hiányára utal.

Sebaj, Gyurcsány legalább stabil és kiszámítható.