Párhuzamok a végtelenben

Sokat írok, sokat olvasok: én az okosabb réteg vagyok. Szabadon ébredek, nekem egyben van a mindenegyben, avilágtitkai meg nem titkok előttem. Nem fékeznek a newsok, kiművelt az élet iskolája, ahol Isten a tanár, nem azok a kiégett mindenféle tanarak, akik meg akarták törni szabad szellemem. Ady születésének, halálának, vagymiafenéjének napján végre én is kiírhattam, hogy nekem attól hosszabb, hogy rövidebb, csak nem látják, akiknek nincsen rá szemük. Mert a józan ész, a paraszti, az itt van, a gógyi, bennem. Nem véletlenül hallgatnak le a háttérhatalmak, tudják, micsoda tehetség van bennem. Mert nem az iskolák meg a munkahely teszi az embert, hanem az Ősi Tudat, a mag-magyar-mogyoró, ezt nem tudja elhazudni se a kormány, se a bilderbergenbürgenbirg csoport.

Az egészséges gyanakvás, öcsém, az segítette a magyart százezer éven át, amióta lejött a szíriuszfáról, első népeként az Öregistennek, egészségünkre. Hanem a kígyó, az áspis, meg a népe, hát nem véletlenül bökte a csőrüket Hitler, de elkapni nem tudták őt a Cion Gyíkemberei, így meg sem halt, csak elmenekült, Argentínában él azóta, kétszáz éves, de léböjttel, aloe verával és a háttérhatalom által titokban tartott örökélet-gyógyszerrel kiváló egészségnek örvend. Ott legalább nem szórják az orosz–amerikai gépek a chemtrailt az égből az ártatlan népre, nem mérgezik káliummal a sónkat és sóval a káliumunkat mindenféle bosszúnépei, ott még szabadság van, nem úgy, mint keleteurópában, ahol a világ kincseskamráján ülünk, csak éppen ezt sokan nem tudják a megosztó politika miatt, amelynek egyetlen célja, hogy ne legyünk egységesek, mert akkor elsöpörnénk őket, és visszaállna az Ősi Rend, ahol igazságos módon nem mi lennénk az ő csicskáik, hanem ők a mieink, ahogy az el van rendelve, egyenlőségileg.

Hogy kik azok az ők? Hehe, nyilván nem látod, sajnos, téged is elbutítottak, de örülök, hogy nyitogatod a szemeidet, és hogy én verhetem ki belőle a csipát jó kerítésszaggató pálinkával, attól megvilágosodsz majd. Szerencséd, hogy pártfogásomba veszlek, mert különben te is bamba birka lennél, mint a többi, s nem látnád az összefüggéseket, a zsidók mögött álló reptiliánok mögött álló szíriusz-szökevény földönkívüli népséget. Ők a magyarság ősi ellenségei, hisz’ egy bolygóról jöttünk, ősideje küzdünk egymással, s a világ négy sarkából ugrál kifelé pörölycsapásainktól. De a végén mi fogunk győzni, mi, sumérok, szumírek, szabírok és hunok. Micsoda, hogy most melyik vagyunk ebből? Mind, az összes! Megértetted végre, hogy mi vagyunk a világ közepe, vagy te is a butább rétegbe tartozol?

Csak a magyarkodás, meg a piros-fehér-zöld, meg a turul, mi? A nackózás, a fasizmus, a rasszizmus iránti genetikai vonzódás, az van benne a magyar vérben, te szerencsétlen. Meg a lúzerség, az örökvesztesség. Nézd meg a románokat, hogy dübörögnek, nézd a szlovákokat, leköröznek, még az ukránoknak is jobb, nekik legalább van nemzeti öntudatuk. Nem-nem, nekik jogosan van, ők nem vettek részt azokban a szörnyűségekben, amelyekben a magyarok mind, egytől egyig, te is, hiába születtél kilencvenben, engem nem versz át, náci vagy te is.

Az egy esélyünk, fogd már fel, ha végre újra megszáll minket valaki. Milyen jó volt a tatárok, a törökök, a németek, a szovjetek alatt, nem is megszállás volt az, baráti látogatás, mennyi mindent tanultunk is tőlük, ott a törökfürdő, az orosz zsebkendő, meg ott a tatárbifsztek, azt bezzeg tolod kétpofára, ha éhes vagy, jó a megszálló is, mi? Még hogy tömeges erőszak? Ugyan már, a magyarok is végigdúlták Ukrajnát, meg az asszony is messze volt, hát mit csináltak volna? Na és, ha meg megszállás volt, hát megérdemeltük, kellett nekünk elnyomni a jobbágyokat, a kisebbségeket, meg nyomatni a nagykeresztény dumát, középkoriként viselkedni a középkorban. Meg így állandóan nagyra lenni magunkkal, mindenféle várakat védeni meg szítani a vallási ellentétet velük, hát csoda, hogy felhúzták magukat, és kiosztottak nekünk egy pár jól megérdemelt pofont? Nem beszélve róla, hogy ha kivonjuk azt a sok mindent, amit az idézőjeles megszállóktól tanultunk, ami érték van a bő gatyán meg a fütyülős barackon túl, ahhoz semmi köze a magyaroknak. Hát nézd meg, az összes Nobel-díjasunk zsidó, nem is magyar, semmi közük a magyarsághoz, főleg, hogy a sok kirekesztő rasszista nem is tartja őket magyarnak. Az kell most is: fejezzük be végre ezt az önállóskodást meg ugrándozást, és tagozódjunk be szépen az európai egyesült államokba, mielőtt nagyobb baj lesz, és megszállnak minket. Még pár generáció, és emiatt a gusztustalan, finno-senkiházi nyelvünk meg a mongol pofánk miatt se kell szégyenkeznem, ha eljutok Parndorfba olcsó sportzoknit venni. Meg miattad és a többi fasiszta miatt sem.

Jaj ne mondd már, hogy nincs bennem csepp hazaszeretet se. Csak nem vagyok akkora birka mint te, én összefüggéseiben látom a világot, nem zártak be a tarsolylemez mögé mint téged, te szegény hülye. Nem, ellenkezőleg, én így szeretem a magyart, verve, mert, várj csak, igen! Pont, mint Ady, ő is azért ostorozta, mert szerette, hát milyen igaza volt ezzel a mohácsos verssel is, csak verje csak verje a sok cigánymagyart az isten mert megérdemli a holo­kausz­tért meg a stadionokért, remélhetőleg ki is hal a végére. Ja ez nincs benne? Hát mert biztos kivágták a nemzethy-hazaffy könyvkiadónál, mert kellemetlen volt az igazság! Bezzeg az istent benne hagyta, csalinak, pedig az meg nincs!
Vagyis inkább az van hogy vágod, Ady is olyan volt, mint én. Tudta, hogy a hozzád hasonló mélyszittya ostobák nem értenék meg, meg kicenzúráznák, ezért ravaszul magától kihagyta. Ránk, pontosabban rám hagyta az értelmezést, a kiegészítést, a szabad gondolkodást, ami neked nem menne, mert csak sablonokban meg vezérekben tudsz gondolkodni, sőt, sehogyse, egyáltalán. Mert ahelyett, hogy kinyitnád a szemed, és rám hallgatnál, meg a többi pog… prog… haladókra, gondolkodókra, vágod. Na de hogy te is értsd, buta paraszt, a lényeg, hogy egyszerűen senkik vagyunk. Én azért valamivel kevésbé, már úgy legalább hozzád képest. És nekem ez a lényeg.

Mindkét monológ a valóságban megtörtént párbeszédek kifilézett és némiképp szerkesztett, kevéske árnyalással és kiemeléssel fűszerezett változata. Tartalmukkal a szerző természetesen semmilyen közösséget nem vállal.