A paksi erőműnek tényleg nincs alternatívája

Már csak azért sem, mert mindenféle ellenzéki és ellenzői kritika ellenére valószínűleg nincs olyan kormány a világon, amely ne hozna egy ilyen kérdésben a lehető legkörültekintőbb és leginkább felelősségteljes döntést. Számomra akkor nyert ez leginkább bizonyosságot, amikor személyesen részt vettem Süli János miniszteri meghallgatásán a kinevezését követően, aki azzal hűtötte le a felfűtött kedélyeket a népszavazási kérdésekben: „Figyeljenek rám, tisztelt hölgyeim és uraim: pont ebben a kérdésben válnának leginkább a politikai pártok szabad prédáivá a választópolgárok, hiszen erre az emberek 99,9 százalékának nincs rálátása, és nincs is pontos információja. Még azoknak a tanult, képzett és a témában több évtizede jártas szakértőknek is komoly fejtörést okoz, hogy mi lenne egy ilyen óriásberuházás esetében a legjobb megoldás. Márpedig ilyenkor az ország számára leginkább előnyös megoldást kell keresni.”

A helyes dolog az, ha mindnyájan azt támogatjuk, hogy a választópolgárok olcsó és kiszámítható áramhoz jussanak. A paksi blokkoknak ugyanis nincs alternatívájuk, kiegészülve természetesen a megújulókkal – közölte.

Az új blokkok ugyanis hatvan éven keresztül szolgáltatnak kiszámíthatóan energiát, időjárástól függetlenül. Lehet ugyan az áramtőzsdéről is vásárolni energiát, adott esetben olcsóbban, de utóbbi esetben ez olyan, mint a kutya vacsorája: vagy van, vagy nincs. Mert ez a jövőnk szempontjából az egyik leginkább meghatározó kérdés. Energia nélkül ugyanis nem lehet létezni, és nekünk magyaroknak különlegesen körültekintőnek kell lennünk, hiszen energiában, illetve energiahordozókban meglehetős szűkében vagyunk. A feladat tehát továbbra is adott: lehetőleg olcsó, naprakész és kiszámítható energiaforrásokkal kell rendelkeznünk.

A fővállalkozói szerződés szerint az Atomsztrojexporttal kötött tervezési, beszerzési és kivitelezési szerződésben foglalt megvalósítási megállapodások a projekt teljes életciklusát lefedik. Az állam kulcsrakészen, kereskedelmi üzemre kész állapotban kapja meg a két új blokkot, a beruházás fix áras, és bárminemű hiányosság esetén a fővállalkozó saját költségére és kockázatára köteles a javítást, cserét elvégezni. Azaz ebből egyértelműen kiderül, hogy a beruházás mindkét félnek előnyös. Ebben az összefüggésben mindig előkerül az az agyonhangoztatott és lényeges kérdés, hogy az új blokkok mennyire lesznek biztonságosak. Erre az egyik válasz az az, hogy a létesítmény akár egy utas­szállító repülőgép rázuhanását is kibírná. Másrészről viszont adott egy egyszerű logikai következtetés. Az orosz atomipar legsikeresebb és leg­innovatívabb exporttermékei közé tartoznak a VVER típusú reaktorok, vagyis az az eminens érdekük, hogy megőrizzék pozícióikat a világpia­con. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy „gagyit” szállítsanak ide.

Mi tehát Paksnak köszönhetően el leszünk látva hosszú távon energiával, de például nagy kérdés, hogy mi lesz Európa legerősebb gazdaságában, Németországban, ahol a Merkel-kormány korábbi döntésének megfelelően hamarosan leáll az összes atomerőmű, és maradnak a megújuló energiaforrások. Itt viszont érdemes azt is tudni, hogy szélcsendes időben, vagy ha nem süt eléggé a nap, nincs energiatermelés, viszont ha az Északi-tengeren egy vihar megpörgeti a szélturbinákat, a fölös energiát nincs hol tárolni. Ilyen kockázatokkal nekünk a tervezett 2024–2025-ös átadást követően még legalább hatvan évig nem kell majd számolnunk.