Gumicsont a múltból

A múltbéli sérelmek sokáig kísérik egy-egy nemzet történetét és gondolkodását, és természetes, hogy bizonyos dolgok be nem hegedt sebként időnként újra vérezni kezdenek. De komoly diplomáciai leveleket írni egy ötszáz évvel ezelőtti esemény miatt bocsánatkérést követelve egyszerűen egy gumicsont előrángatása a múltból, amit az emberek elé lehet vetni. Ez majdnem olyan, mintha Magyarország holnap hivatalos levélben követelné Törökország bocsánatkérését a mohácsi csatáért.

Persze a nemrég megválasztott baloldali elnöknek, Andrés Manuel López Obradornak, azaz becenevén AMLO-nak valahogy időt kell nyernie, mert olyan változásokat ígért kampányában, amelyeket nem lehet két nap alatt véghezvinni. Természetesen a szocialista ígéretek által felvázolt „szép új világ” mindig a távoli jövőbe vész, és addig úgy tűnik, az elnök gondoskodni akar róla, hogy az emberek és a sajtó ne a gazdasági problémákról beszélgessenek, hanem ötszáz éve halott fickók egymás elleni bűntetteiről, amiben az az igazán pikáns, hogy a ma Mexikóban élők ősei harcoltak mindkét oldalon, így valójában saját ük-ük-ük nagyszüleik bűneiért akarnak bocsánatot követelni attól az országtól, ahol Corteznek és katonáinak csak elvétve élnek utódai.

Persze tekinthetjük úgy, hogy Spanyolország és a Vatikán, mint politikai szerveződés valóban érintett volt az adott korszakban a háborúkban, de ha ilyen szintű jogfolytonosságot feltételezünk, és azokon kérjük számon az ősi bűnöket, akiknek az égvilágon semmi köze hozzájuk, de még lehet, az őseiknek sem, akkor vajon ki fog bocsánatot kérni a például a tömeges azték emberáldozatokért? Együtt jár-e a spanyol Canossa-járás követelése azzal, hogy cserébe Mexikó elnézést kér, amiért beavatkozott a spanyol polgárháborúba? Vagy megkövet-e bárkit a közép-amerikai ország azért, mert kivégezték Habsburg Miksa császárt 1867-ben, aki akkor már nyilvánvalóan bukott, támogatók nélküli vezető volt, és talán elég lett volna felrakni egy Európába tartó hajóra?

Vagy esetleg AMLO úgy gondolja, hogy Mexikó kénye-kedve szerint válogathat az örökségéből? Ami épp a baloldali elnöknek tetszik, azt megtartják, ami nem, azt „végképp eltörlik” vagy elfelejtik? Vajon mekkora felháborodás lenne, ha ugyanezt elképzeljük mondjuk Németországgal?

Ami pedig az őslakosokat illeti, nekik a spanyol kormánynál vagy a Vatikánnál sokkal inkább tartoznak bocsánatkéréssel az elmúlt évszázad mexikói kormányai, akik sokáig módszeresen nyomták el őket, kulturális örökségüket, és szinte tagadták az ország spanyol hódítás előtti múltját.

Amikor pedig a szembenézés végre megtörtént, és Mexikó elkezdte helyén kezelni ősi kultúráit és elnyomott őslakosait, jön egy újabb politikus, aki rögtön csak politikai hasznot remél a történelemből, és az őslakosok nevében követel bocsánatkérést, miközben a nagyapja még Spanyolországban született. A mexikói vidék falvaiban pedig továbbra sem javul érdemben az ott élők helyzete, a kormány továbbra is tehetetlen a bűnbandákkal és a korrupcióval szemben, de az elnök megveregetheti saját vállát, hogy már tett valamit az ország felemeléséért azzal, hogy írt két levelet. Kár, hogy ez a két levél sem ételnek, sem golyóálló mellénynek nem jó, és még csak munkahelyeket vagy jogegyenlőséget sem teremt.
Talán majd a szerencsésebb mexikói fiatalok az Egyesült Államokban megvitatják, hogy Cortez vagy Moctezuma pártjára álltak volna-e. w