„A kitartás mindig túllendített a nehézségeken”

– Mire a legbüszkébb a pályájából?

– Elsősorban arra, hogy abból a bizonyos „piszkos tizenháromból” – így nevezték a sajtóban a szocializmus utolsó éveiben az ország legnagyobb iparvállalatait – kettőt sikerült megmenteni. A Videoton és az Ikarus talpon maradtak. Rajtuk kívül ki más? Én ezt egyébként tragédiaként éltem meg. Gondoljunk csak például a Csepel Művekre, amely száz éven át a magyar ipar zászlóshajója volt! Mi lett vele?!

– Szerintem az ország is tragédiaként élte meg, csak ezt ritkán mondjuk így ki.

– Igen, de szeretném, ha ez bekerülne a köztudatba. Vegyünk egy másik példát: a Lehelt. Megvették a svédek, az Electrolux, aztán tavaly bezárták. Önmagában nem biztos, hogy rossz döntés volt annak idején eladni, de ez lett a vége. Amint megszűnt a KGST-piac, hiába működött egy-egy iparvállalat jól vagy rosszul a rendszerváltás előtt, előbb-utóbb csődbe mentek, bezártak. A magyar ipar tartópillérei, amelyek a kiegyezés után épültek fel, és száz éven át léteztek, mára gyakorlatilag eltűntek.

Egyébként büszke vagyok arra is, hogy a Műszertechnikát – amit 1981-ben alapítottam másodmagammal polgárjogi társaságként – sikerült felvirágoztatni. A vállalat a mai napig működik és nyereséges. Méretében természetesen nem vetekedhet a Videotonnal vagy az Ikarus-szal, de így is a nagyvállalkozások közé tartozik.

– Minek tudja be a sikereit?

– Mindig sokat kockáztattam. Amikor otthagytam az állami kutatóintézetet, és megcsináltuk a Műszertechnikát, az is nagy kockázat volt. A Videoton megszerzése szintén az volt – az Ikarusról nem is beszélve. Ott talán még nagyobbat vállaltam. De valahogy mindig a kitartásom átsegített a nehézségeken. Ha valamit elértem, azt leginkább ennek köszönhetem.

Az Ikarusnál például, amikor világossá vált, hogy többé nem lesz KGST, és nem lehet annyi buszt eladni, azt mondtam: több lábon kell állni. Egy ilyen nagyvállalatnál a diverzifikáció – például hogy a buszgyártás mellett a vasúti járművek vagy truckok világába is belépjünk – nem megy egyik napról a másikra. Sokan éppen emiatt nem is mernek belevágni. Rengeteg a buktató. Már csak egyetlen részterületet, mondjuk a hegesztéstechnikát nézve is: hihetetlen követelményeknek kell megfelelni. De sikerült kitartanom, sikerült megtalálni a megfelelő embereket… Az Ikarus most már egyértelműen felfelé tart, túllendült a holtponton.

– Végülis azt szokták mondani, hogy bátorság nélkül nincs győzelem.

– Ennél ez egy összetettebb kérdés. Nem mindegy, kinek milyen a kockázattűrése – és milyen az ítélőképessége. Ez két különböző dolog. Van, aki alkatilag nem képes kockázatot vállalni. És van, aki mindenbe meggondolatlanul belevág. A sikerhez elengedhetetlen az egyensúly – és a türelem.

– Úgy veszem ki a szavaiból, hogy nem készül visszavonulni.

– Nem, egyáltalán nem érzem magam öregnek. Amíg lehetőségem van, és látok reményt arra, hogy a korábban elbukott nagyvállalatok közül néhányat újra talpra lehessen állítani, meg fogom próbálni. Már dolgozom egy ilyen koncepción.