Ünnep
Az egész ország véráldozatot hozott, nemcsak Budapest
A beszélgetés során szót ejtettek a szegedi, a debreceni, a mosonmagyaróvári, a veszprémi, a győri és a salgótarjáni eseményekről, sőt az országhatárokon átlépve kitértek az Erdélyben történt megmozdulásokra is.
– A beszélgetés célja, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet arra, hogy ugyan a legfontosabb események 1956-ban Budapesten zajlottak, de az egész ország egyöntetűen a forradalom mellé állt. Nagyon sok helyen sortüzek dördültek, áldozatok voltak – fogalmazott a Magyar Hírlapnak Szerencsés Károly.
A legmeghatóbbnak azt tartja, hogy az ötvenes évek hosszú megfélemlítése után egy reményteli levegővételhez jutott az ország.
– Egy hatalmas felszabadultság lett úrrá mindenhol az embereken, különböző módokon reagáltak: volt, ahol fegyvert ragadtak, máshol elűzték az ÁVH-sokat, a régi rendszer meghatározó vezetőit, kiszolgálóit, de alapvetően a jövőbe vetett hit ragadta magával az embereket, hogy az évtizedek óta vágyott független, demokratikus Magyarország létrejöhet. Ez a harcban éppúgy érezhető, mint a folytatás megszervezésében, a fővárosba küldött élelmiszerektől kezdve a forradalmi bizottságok megalakításáig, hogy ne legyenek atrocitások, hogy békés és törvényes mederben valósíthassák meg a terveiket. Mindebben egy nagy, egységes akarat tükröződött.
A történész külön hangsúlyozta, hogy ugyan a nemzet elsöprő többsége ezt támogatta, de nem mindenki, a teljes nemzeti egység akkor sem valósult meg, 1956-ban is voltak, akik lövettek fegyvertelen emberekre, lövettek repülőgépből, mint Tiszakécskén Gyurkó Lajos tábornok, vagy éppen Mosonmagyaróvárott vagy Salgótarjánban.
– Itt van velünk az a teher is, hogy voltak árulók, voltak, akik a saját népükbe belelövettek, majd megpróbálták legalizálni a szovjet birodalom akcióját a Kádár-kormányban.
Szerencsés Károly meggyőződése, hogy ha 1956 üzenetei eljutnak a fiatalokhoz, akkor őket sem hagyja hidegen a forradalom, a szabadságharc. Akinek fontos a szabadság, a demokrácia, az ország függetlensége, azt megérinti 1956.
– A fiatalok mindig is fogékonyak voltak a kalandokra, és ez a forradalom egy elképesztő próbálkozás volt, hiszen egy maroknyi ember szállt szembe egy birodalommal. A pesti srácok, a forradalmárok ezernyi torokszorító történetet alkottak, akik nem a lehetetlent látták, a reménytelent, hanem a lehetőséget, amelyet meg kell próbálni. A forradalom lényegében győzött 1956-ban és 1990-ben is. A forradalom bővelkedik csodálatos személyes sorsokban, mint amilyen Gérecz Attiláé volt, aki az áradó Dunán keresztül megszökött Rákosi börtönéből, majd elárulták, ’56-ban kiszabadították a forradalmárok, megkérte a barátnője kezét, és ő igent mondott neki, ám ez sem tántorította el attól, hogy belépjen a szabadságharcosok közé, és miközben gyönyörű verseket írt, fegyverrel a kézben harcolt, végül pedig elesett a szovjetekkel vívott küzdelemben. Rengeteg olyan felemelő történet van, amely megfogja a fiatalokat, csak el kell ezeket juttatni hozzájuk.
