„A legjobbak között kell lennünk”

– A szociális szakképzéstől milyen úton jutott el az államtitkári pozícióig? Miért éppen a politikai pályát választotta?

– Ez nem volt nehéz választás számomra, hiszen egyrészt a rendszerváltás idején voltam tizenéves fiatal, vitt magával a lendület, ami az akkori közéletre volt jellemző a környezetemben, másrészt a családban állandóan téma volt, hogyan lehet tenni valamit Magyarországért. Politikai pályafutásomat Medgyasszay László mellett kezdtem. Mellette és későbbi megyei közgyűlési főnököm, Szakács Imre mellett lett meghatározó számomra a közösségi értékőrzés és értékteremtés. Az MDF-es vonalon indultam 1990-ben, ám húszéves koromban történt valami, ami megváltoztatta a politikához való hozzáállásomat: 1995-ben Kecskeméten hallottam beszélni Orbán Viktort, és annak hatására döntöttem úgy, hogy én ezt az irányt szeretném képviselni.

– Tudomásom szerint az eredeti szakmájától sem kanyarodott el, a mai napig tanít. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni?

– Valóban, a szociális szakképzésben tizennyolc éve oktatok felnőtteket és fiatalokat. Még most is minden pénteken tartok órát Győr egyik szakiskolájában.

– Győr mellett lakik, ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba jár dolgozni. Hogyan fér meg ez
a magánélettel?

– Mindennap ingázom, de nem Győrből, hanem a város közelében található Nyúl településről, ugyanis ott van most az otthonom. Való igaz, annyi a könnyebbség, hogy nem magam vezetem a szolgálati autót.

– Akkor ez azt jelenti, hogy már útközben is tud dolgozni.

– Igen, így van. Könnyebbséget jelent, hogy nagyon jók a munkatársaim, és azt szoktam mondani, hogy nekem van a két legjobb helyettes államtitkárom, akik sokat segítenek a napi munkámban.

– Mi most a legnagyobb projekt, amit államtitkárként felügyel?

– Szupergyors internethálózat épül az országban, amelyhez 2018 végéig minden magyar háztartás számára szeretnénk elérhetővé tenni a csatlakozás lehetőségét. Ez az egyik legfontosabb feladat. A jövő a digitalizáció, ezért a másik kiemelt terület a gazdaságfejlesztés. A kormány 62 milliárd forint értékű pályázatot hirdetett a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv) infokommunikációs fejlesztésére. Pályázni lehet majd vállalatirányítási infokommunikációs fejlesztésre, felhőalapú online üzleti szolgáltatások terjesztésének támogatására, vagy éppen cégen belüli ügyintézés hatékonyságának növelésére. Összesen tizenhét célra igényelhető vissza nem térítendő és visszatérítendő komplex támogatás, függetlenül attól, hogy a vállalkozás az ipari termelésben vagy a szolgáltatói szektorban működik. Március 8-án nyílik meg ez a pályázat.

– Ezen a területen jelentős az elmaradás a kkv-szektornál?

– Bizonyos tekintetben igen, de nem minden esetben. Van lemaradás, de a digitalizáció, az infokommunikáció területén például a hazai autóipari beszállítók egy része ugyanott jár, mint az osztrák cégek. A lényeg, hogy nem követni akarunk valakiket, hanem előttük járni. A legjobbak között kell lennünk.

– Bár azt még csak sejteni lehet, milyen változásokat hoz a digitalizáció, de annyi biztosnak tűnik, hogy szakmák szűnhetnek meg. Hogyan készülnek erre?

– Felkészülten kell belépnünk ebbe a korszakba. Ezt a célt szolgálja a kormány által meghirdetett pályázat is. Való igaz, várhatóan megszűnnek bizonyos szakmák, de újak is létrejönnek.

– Mi az alapvető értékrend, amit képvisel a munkájában, illetve a politikában vagy akár az oktatásban?

– Alapvetően egy dolog vezérelt, és vezérel most is, a szorgalom. Ezt tanultam meg a szüleim, nagyszüleim mellett. Ezt egészíti ki az innováció, ugyanis a jövőnk egy része a fejlődéstől függ.

– Apaként mi az, amit a gyermekeinek leginkább átad, illetve továbbad?

– Két fiúgyermek édesapja vagyok, egyikük tizenkettő, másikuk tízéves. Ugyanarra próbálom ráirányítani a figyelmüket amit én is otthonról hoztam. A szorgalomra, ez mindig fontos marad az ember életében, a digitalizáció korszakában is. Én sem voltam mindig politikus és államtitkár. Sokat tanultam abból is, amikor fiatalként Németországban „ugrottam be” édesapám mellé munkát vállalni, hogy legyen pénzem a tanulmányaimra. Egy cementgyárban toltam talicskát.

– Mi a hobbija? Mit csinál legszívesebben szabad idejében?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legfontosabb hobbim a munkám. Ezért is tudok egyszerre több területen helyt állni. A szabadidőm nagy részét a fiaimmal töltöm, sokat járunk kirándulni. Szeretek olvasni, Márai Sándor és Wass Albert művei állnak hozzám leginkább közel, bár regényt most karácsonykor Munkácsyról olvastam. Szívesen hallgatom Pál István Szalonna zenéjét is.

– Szerencsés lehet abban az értelemben is, hogy szűkebb hazája, Győr és környéke az ország egyik legfejlettebb része.

– Ez így igaz, hozzáteszem viszont, hogy a győriek minden sikerükért keményen megdolgoznak. Ingyen semmit sem adnak nekünk sem. Szeretem Győrt és a vidéket. Mi több mint tíz éve átalakítottuk az oktatási rendszerünket, bevezettük a gyakorlatorientált képzést az intézményekben, ezt honosítja meg most országos szinten a kormány. Emellett előnyt jelent, hogy rendkívül erős a kapcsolat a város, az ott működő cégek és az oktatási intézmények, így a győri egyetem között. Nekünk Győrben is nagyon fontos lenne, ha az ország minden pontja hasonlóan jól teljesítene Zalaegerszegtől Nyíregyházáig.

– Hogyan látja a jövőt? Országgyűlési képviselőként mik a tapasztalatai, mit gondolnak a jelenről és a jövőről a választókörzetében élők? Mi az, ami a leginkább foglalkoztatja őket?

– Sokat léptünk előre 2010 óta, amikor egy eladósodott országot vettünk át. Szerintem leginkább azt szeretnék, hogy biztonságban éljenek, és stabilitás legyen az országban. Emellett szeretnék, sőt elvárják, hogy közelítsenek a bérek a nyugat-európaihoz. Komoly eredménynek tartják az emberek a családtámogatási rendszer kialakítását és a rezsicsökkentést. Elegük van ugyanakkor a brüsszeli bürokráciából, azzal együtt, hogy a többség fontosnak és előnyösnek tartja európai uniós tagságunkat. Ami viszont ezzel együtt lényeges, hogy szeretnék megőrizni hagyományos nemzeti és a térségre jellemző kultúránkat.