„A Jobbik már korábban eltávolodott eredeti értékeitől”

– Elég sok emlékévet tartunk manapság. Miért volt szükség a lovagkirály megünneplésére egy egész esztendőn át?

– Örülök annak, hogy az emlékév népszerű műfaj, hiszen olyan korban élünk, amikor egyre inkább a múltunkba is kell kapaszkodnunk. Szent László kiemelkedő személyisége a magyar történelemnek, ő szilárdította meg a Szent István által alapított keresztény államiságot, vezetőként, példaként áll hazánk, de Európa és az egész világ számára. Mondhatni, aktuális rá emlékezni.

– Részben tehát célja volt az emlékévnek, hogy jelezzük: nem tegnap óta vagyunk Európa része?

– Valóban, a lovagkirály személyén keresztül be tudjuk mutatni, hogy a magyarság ezer éve Európa szívében él, a nyugati civilizációhoz tartozunk. Ráadásul Szent László édesanyja lengyel királyi dinasztiából származott, így a közép-európai összefogást is megjeleníti az uralkodó alakja. A környező országokban, a szlovákok, horvátok és persze a lengyelek körében máig él a tisztelete.

– Az ismét erős visegrádi összefogás gondolata a programok során is megjelent?

– Teljes mértékben. Lengyelországban több rendezvényt is tartottunk, egy ottani kiállításunkat Áder János magyar és Andrzej Duda lengyel államfő együtt tekintette meg, később nyolcszáz magyar zarándok járt Krakkóban, amikor Kövér László házelnök egy másik tárlatot avatott. Lengyel barátaink révén jutottunk el Rómába is, ahol a Szentatya áldotta meg azt a lángot, amelyet olimpiai „mintára” Szent László életútjának fontosabb állomásain vittünk keresztül.

– Lehet tudni, hogy nagyjából hányan vettek részt a különböző programokon?

– Több tízezren lehettek. Csak a győri nyitórendezvényre, a nagyváradi programokra vagy akár a csíksomlyói búcsúra is többezres nagyságrendben jutottak el az emlékév kapcsán zarándokok. Az adventben tartott, Erdő Péter bíboros által celebrált záró szentmisére pedig megtelt a Szent István-bazilika, de a Kárpát-medencében nagyjából legalább száz helyre eljutó vándorkiállításunkat is rengetegen láthatták. Érdekesség, hogy jó értelemben vett versengés alakult ki a települések között, hol legyen nagyobb szabású program. Kiemelném továbbá, hogy a katolikus egyház együttműködésére és támogatására is számíthattunk mindvégig, ugyanakkor bekapcsolódtak a protestáns felekezetek is. Úgy érzem, sikerült megszólítani a fiatalokat is, erre utal például, hogy Facebook-oldalunk követőinek száma néhány hónap alatt meghaladta a húszezret, s volt olyan videónk, mely másfél milliós nézettséget ért el. Ott voltunk a nyári fesztiválokon, a kisebbeknek pedig tanulmányi versenyt szerveztünk. Igen gazdag volt a kínálat.

– Említette a versengést: fölényes kormánypárti győzelemről számolhatott be a solymári időközi választás másnapján, de a felmérések szerint országosan is jelentősen vezet a Fidesz–KDNP. Kicsit hátradőlnek?

– Semiképp sem. Az említett voksolás egy hagyományosan polgári körzetben volt, ugyanakkor azt fontosnak tartom, hogy a 2014-es listás eredményt is meghaladó arányban nyerte el önkormányzati mandátumát Dalos Attila. Megerősödtünk, ami a helyi csapatnak és a hiteles, felkészült jelöltnek is köszönhető. Pedig a baloldal országos médiahadjáratot szervezett a hivatalosan független jelöltjük mellett.

– Furcsa is volt, hogy az MSZP szerint reményt adó eredmény született.

– Ha valaki az ötvenhéttel szemben elért negyvenkét százalékra ilyet mond, talán érdemes lenne beiratkoznia egy számtani kurzusra.

– Csak a Jobbik maradt ki az összefogásból, és bár vannak bizonyos tendenciák, ez egyelőre országos szinten is igaz.

– A Vona Gábor vezette párt éppen azzal járult – volna – hozzá az ellenzéki aspiráns sikeréhez, hogy nem állított saját jelöltet. Láttunk már hasonlót az elmúlt időszakban.

– A Jobbik kezdeti, ifjúsági szervezeti időszakáról személyes tapasztalatokkal rendelkezőként amúgy mit gondol a párt mozgásáról?

– Jóval a párttá alakulás ötletének megszületése előtt, egyetemistaként álltam kapcsolatban a jobbikosokkal, amikor az még egy jobboldali fiatalokat tömörítő egyetemi szerveződésként működött. Az akkor egy egészen más lelkületű közösség volt, mint ami a mostani politizálásából kitűnik. A jelenlegi irányt nyilván vállalhatatlannak tartom, de már korábban eltávolodott a párt az eredetileg deklarált értékeitől is. Kereszténydemokrata országgyűlési képviselőként büszke vagyok arra, hogy megtaláltam azt a politikai közösséget, amely a legstabilabban és legrégebb óta ugyanazzal az értékrenddel vesz részt a politikában, nevével is vállalva a kereszténységhez való kötődést.