Ősi fogászat

Egyiptom volt a legrégebbi civilizáció, amely tudott valamit a fogászatról. Egyiptomban az ilyen ismeretek legkorábbi jele Edwin Smith sebészeti papiruszában található, amely Kr. e. 2500 és 3000 között keletkezhetett . Az ókori Egyiptomban messze a legelterjedtebb probléma volt a fogkopás. Ez az étrendjüknek volt köszönhető, amelyből hiányoztak a szükséges ásványi anyagok és vitaminok, valamint a kenyerükbe, homok, héj, sőt néha szalma is belekeveredett. 

A temetkezési helyeken és a sírokban talált koponyák és állkapcsok szinte mindegyike bizonyos mértékig kopott fogsorral rendelkezett. Lehet, hogy ez nem tűnik túl súlyos betegségnek, de a kopás, ha nem kezelik, ugródeszka lehet sokkal súlyosabb problémák felé. 

Tályogokhoz, fogíny- és állcsontgyulladáshoz, fogak elvesztéséhez vezethetett. A finomított cukortól mentes étrend ellenére a fogszuvasodás meglehetősen elterjedt volt. Érdekes módon ez a betegség sokkal gyakoribb volt az elit körében, mint az alsóbb osztályokban. Ez a magasabb osztálybéli egyiptomiak étrendjében lévő, magasabb cukortartalommal magyarázható.

A papirusz tizenegy fog- és szájbetegségről ír. Ezek közül négy a meglazult fogak gyógymódjára vonatkozik. A fogtöméshez őrölt árpát, mézet és fertőtlenítőszert (sárga okker) kevertek össze.

Az etruszkok kereskedelmi utazásaik során tanult fogászati ​​ismereteket felhasználva kísérletezni kezdtek a fogak pótlásával, aranyfogakkal. Az egyik leletben aranyszalagokat csavartak a fogak köré, és hővel, forrasztva ragasztották össze.

Görögországban is találtak a hasonló leleteket. Feltárták egy huszonéves fiatalember múmiáját, aki feltételezhetően arcüregfertőzésben halt meg. A görög fogorvosok küzdöttek azért, hogy megállítsák a fertőzést, és meggyógyítsák. Gyógyszerrel átitatott szöveteket pakoltak a lyukas fogakba, hogy enyhítsék a fájdalmat.

Fogászati technika alkalmazásának legrégebbi nyomait Szlovéniában találták meg. A fog 6500 éves, és egy férfi állkapocs része. Az egykor egy 24–30 éves férfi állkapcsán volt egy bal szemfog, amelynek kemény zománcában függőleges repedés volt. A kutatók megállapították, hogy méhviaszt kentek a szemfogra a férfi halálakor.

Általánosságban elmondható, hogy a fogorvosok sokat dolgoztak, és minden kezelés rendkívül fájdalmas volt.