Tudomány
Nyomozás egy kőkori gyilkos után
A tettest ugyan nem találták meg, ám fény derült rá, miként is végeztek egy emberrel jó 5000 éve

A spanyol Tarragona közelében, egy barlangban találták azt a koponyát, amelyen a gyanús sérülést azonosították, a koponyacsonton lévő lyuk a koponya egykori tulajdonosa halálát is okozta. Nem ez az egyetlen kőkori vagy bronzkori koponya, melyen hasonló, feltehetően fatális sérülés nyomai látszanak, a régészek ezekről igyekeznek eldönteni, hogy balesetben keletkezhettek-e, vagy egy másik ember rossz szándéka testesült meg így. A sérült csont formájából erre sok esetben könnyen lehet is következtetni. Míg végtagcsontokkal és bronzeszközökkel végeztek már kísérleti vizsgálatokat régészeti céllal, addig kőeszközökkel és koponyákkal eddig még nem.
A kutatók most egy speciális módszer segítségével vizsgálták meg, milyen eszközzel miféle sérülést lehet okozni. Ehhez egyrészt lemásolták a korabeli kőeszközöket: tölgy- és juhar nyélre, szerpentinit kőzetből készített fejekkel, amelyeket bőrszíjjal erősítettek a nyélhez, illetve orvosi oktatásban használt szintetikus csontból készült műkoponyák segítették a vizsgálatokat. E műkoponyák gyakorlatilag a valódi csont rétegződését és más tulajdonságait is hűen utánozzák, emiatt is lehet az orvosi oktatásban és az igazságügyi szakértői vizsgálatokban felhasználni. A műkoponyát megfelelő műnyakra is felerősítik, amivel a sérülés tovaterjedő hatásait is imitálni lehet.
A mindennapi életben használt kőbalták és más kőeszközök, ha épp nem faragtak-vágtak velük, akkor számtalan más eszközhöz hasonlóan fegyverként is használhatóvá vált. A kőbalta és a kőbárd hasonló formájú, ám eltérő irányban erősítették őket a nyélre, így az ütés, amelyet ezekkel mértek, eltérő lyukakat hagytak a koponyán, s eltérő mértékben károsították az agyat. Azt, hogy pontosan miféle sérülést okozott, a kísérletekkel tárták fel a spanyol kutatók. Az elemzésekről készült részletes vizsgálatokat a Journal of Archaeological Science folyóiratban tették közzé.
Az 5000 éves áldozatról is egyértelműen meg tudták így állapítani, hogy kőbárddal mértek ütést a fejre, a tettes az áldozat mögött állt. Mivel egyedüli ilyen sérülést hordozó ember volt az áldozat, ezért feltételezhető, hogy két ember közti konfliktus végződött tragikusan – nem pedig a számos áldozattal járó csoportos összecsapás egyike lehetett az illető.