Mechwart András hengerszéke

A szorgalmas fiatalember 1855-ben szerzett mérnöki diplomát Augsburgban. Nürnbergbe került, ahol egy jeles gépgyárban eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártásával foglalkozott. Véletlenül került Magyarországra, 1859-ben útban új munkahelye felé meglátogatta Budán barátját, Eichleiter Antalt, aki Ganz Ábrahám üzemében dolgozott. Eichleiter bemutatta őt Ganznak, aki azonnal lecsapott a jó szakemberre, állást kínált neki a gyárában. Mechwart döntött és munkába állt a Ganz-üzem budai öntödéjében.

Ganz Ábrahám is Svájcból érkezett Magyarországra. A Pesti Hengermalom Rt. öntőmestereként kezdett dolgozni nálunk, és 1845-ben már önálló öntödéje volt Budán. Az ipari fejlődés a különböző szakterületek szétválasztását hozta magával, amikor Mechwart belépett a Ganz-gyárba, az öntödétől különváló gépműhelyébe került. Az öntödében száznegyven ember dolgozott. Vasúti kerekeket, kéregöntésű malomhengereket és más géprészeket gyártottak. Mechwart rövid idő alatt több jelentős átalakítást hajtott végre az üzemben, korszerűsítette a munkamenetet és a berendezéseket. A Ganz-gyár igazi fénykora a vasútépítések beindultával következett be, 1867-ben már volt öntödéjük, gépműhelyük, lakatos-, kovács- és mintaasztalos-műhelyük. Háromszázhetvenegy munkás dolgozott ezekben.

Ganz Ábrahám 1867-ben meghalt, örökösei Eichleitert, Mechwartot és Keller nevű társukat bízták meg az üzem vezetésével. A Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-nél Mechwart András lett a műszaki igazgató. Társai 1874-ben kiléptek a cégtől, Mechwart vezérigazgatóként maradt. Azt mondják, hogy amit a magyar gépipar Mechwart Andrásnak köszönhet, ebből az időszaktól származik. Új munkalehetőségeket teremtett, korszerű termékeket gyártott, amelyeknek piacot is szerzett. A gyár egyre csak bővült, a századfordulóra öt telephelyes nagyvállalattá vált.

Vezérigazgatósága kezdetén Mech-wart Andrásból előbújt a mérnök, és nagy erőkkel kezdett a korszerű malomiparban kulcsfontosságú szerkezeti elem, a hengerszék fejlesztéséhez. A szabadalom megvásárlása után a valóban nagyszabású felfedezésekre jellemző egyszerű megoldásokkal alakította át világhírű magyar termékké a hengerszéket. A malomipari szerkezetben az egymással szemben különböző sebességgel megforgatott, rovátkolt, kéregöntött fémhengerek közötti hézagba szemes terményt (búza, kukorica, rizs, rozs, árpa stb.) engednek, amely a hengerek közötti kerületi sebesség különbözetéből adódóan megőrli azt. Mechwart az átalakítást azzal kezdte, hogy az eredeti porcelán hengerkerekeket a Ganzban gyártott acél hengerpárokra cserélte, amelyeket rugókkal szorított össze. A hengerszéket burkolattal látta el. Folyamatosan fejlesztette ezt a fontos szerkezetet, a Ganz-gyár a századfordulóig a Mechwart-féle hengerszék hatvanféle változatát gyártotta. A Ganzban készültek a magyar nagy malmokhoz a Haggenmacher-féle síksziták is.

Összeérnek tehát a szálak, a világszínvonalú magyar malomipar és a malomipari gépgyártás svájci és német származású emberek munkájának eredménye. Akikre az utókor természetes módon magyarként tekint, és büszke arra a teljesítményre, amit segítségükkel ez az ország a világnak megmutathatott.