Az intelligencia, ami nem agyból fakad

Az intelligencia, ami nem agyból fakad – a polipok különös tudata

„Az idegen intelligencia már közöttünk él. Csak víz alatt.”
– Peter Godfrey-Smith, filozófus és búvár

I. Bevezetés: az elme, amire nem számítottunk

Ha az intelligenciáról gondolkodunk, hajlamosak vagyunk azt emberi mintára elképzelni: központi, agyközpontú, logikusan építkező gondolkodásként, amely az észlelés, memória és döntéshozatal hármasából táplálkozik. E mintát követik a legtöbb állatkísérletek, mesterséges intelligencia-fejlesztések, sőt filozófiai elméletek is.

Ám a természet szokásához híven másképp döntött is. A polip (Octopus vulgaris és rokonai) radikálisan más modelljét nyújtják az intelligenciának, amely nem agyközpontú, nem „lineáris”, és nem feltétlenül követi az általunk ismert logikai mintázatokat.

A polip egy élő rejtély. És épp emiatt: tanító.

II. A polip idegrendszere, egy testbe szórt elme

A polip idegrendszerének nagyjából 500 millió idegsejtje van több, mint bármely más gerinctelen állatnak, sőt több mint egyes gerinceseknek is (például békának, teknősnek). Ezek közül kétharmad a karjaiban található, nem a központi agyban. Minden kar önálló idegi „alrendszert” működtet, amely képes érzékelni, feldolgozni, reagálni.

Ez decentralizált idegrendszerként ismert. A karok nem egyszerű végrehajtói az agy parancsainak saját érzékelésük, emlékezetük és „döntési mechanizmusuk” van. Egyes kísérletek során, ha a polip egyik karját izolálták, az még akkor is képes volt tárgyakat kitapogatni, elkerülni kellemetlen felületeket, sőt problémát „megoldani”.

Ez felveti a kérdést: vajon a kar „tud” valamit, amit a polip egésze nem?

III. A test mint kognitív tér

Az embereknél a test inkább végrehajtó szerepben jelenik meg. A polipnál azonban a test aktív kognitív színtér. Ezt a jelenséget egyes filozófusok a megtestesült tudat (embodied cognition) modelljéhez hasonlítják, amely szerint az észlelés, a gondolkodás és a döntés nem szigorúan az agyban történik, hanem szorosan kapcsolódik a test egészéhez, mozgásához, környezetéhez.

A polip esetében ez nem elmélet, hanem biológiai valóság. A „gondolkodás” a karokban történik. Az agy inkább koordinál, mintsem diktál.

Peter Godfrey-Smith ausztrál filozófus, aki éveket töltött vadon élő polipokat megfigyelve, így fogalmazott:

„Olyan, mintha egy kilencfős társasággal lenne dolgunk egy központi agy és nyolc önálló, de együttműködő kar.”

IV. Viselkedés, ami meghökkent

A polipok viselkedése több szempontból is intelligenciára utal emberi mércével is.

• Problémamegoldás: Képesek kinyitni csavaros üvegeket, megtanulják, hogyan kell egy labirintusban eligazodni, vagy hogyan juthatnak hozzá ételhez összetett akadályokon keresztül.
• Szerszámhasználat: Délkelet-Ázsiában megfigyelték, hogy kókuszdióhéjat hurcolnak magukkal „mozgó búvóhely” céljából ez szerszámhasználatnak számít.
• Megkülönböztetés: Képesek megkülönböztetni emberi arcokat, sőt kutatók szerint preferenciáik is vannak egyes emberekkel szemben.
• Szociális viselkedés és játék: Bár általában magányosak, fogságban gyakran mutatnak játékos, néha kifejezetten „csintalan” viselkedést: például vízzel locsolnak embereket, vagy elrontják az akvárium berendezését.

V. Tudat vagy ösztön?

A legnagyobb kérdés persze az: vajon a polip tudatánál van?

Ez természetesen attól is függ, hogyan definiáljuk a tudatot. Ha azt mondjuk: tudat az, amikor egy élőlény képes saját állapotáról reflektálni, akkor talán nem. De ha tudat az, amikor egy élőlény képes megtapasztalni, érzékelni, reagálni komplex módon a világhoz akkor a polip igenis tudatos lény.

Egyes elméletek szerint a polip tudata nem egységes, hanem töredezett minden kar „önálló élménymezőt” képezhet. Ez szinte idegennek tűnik számunkra, de nem feltétlenül alacsonyabb rendű: csupán más.

VI. Mit tanítanak nekünk?

A polipok létezése több irányból is kihívást jelent:

• Biológiailag: Az intelligencia nem korlátozódik gerincesekre, agyméretre vagy társas életformákra.
• Filozófiailag: A tudat nem feltétlenül egységes vagy központosított lehet elosztott, töredezett, testbe ágyazott.
• Etikailag: Ha egy állat ilyen fokú érzékeléssel és reagálóképességgel bír, vajon nem kell-e morális jogokkal is felruházni?

A polipok arra kényszerítenek bennünket, hogy újragondoljuk, mit jelent gondolkodni, érezni és létezni. Talán ők a legjobb példák arra, hogy az intelligencia nemcsak emberi, sőt: nem is feltétlenül ismerős.

Egy földönkívüli itt a Földön

A polipok DNS-e, idegrendszere, mozgása, gondolkodása annyira idegen, hogy gyakran nevezik őket „földönkívülinek, aki a Földön született”. De talán nem az ő különcségük az, ami zavaró, hanem az, hogy mennyire nem illenek a mi fogalmi dobozainkba.