Elhunyt Somlyódy László gépészmérnök, akadémikus

A közlemény szerint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának korábbi dékánhelyettesét, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékénekének volt tanszékvezetőjét, professor emeritusát kedden érte a halál.

Somlyódy László 1943. szeptember 30-án született Kecskeméten. 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának áramlástechnika szakán, ahol 1967-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a Szellőzőműveknél dolgozott fejlesztőmérnökként, miközben 1967 és 1970 között félállásban az MTA Áramlástechnikai Munkaközösségének kutatója is volt.

1972-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (VITUKI) került, ahol tudományos munkatársként kezdte pályáját, majd főmunkatársként és tudományos tanácsadóként folytatta. 1983-1984-ben a VITUKI Vízépítési Intézetének igazgatóhelyettese, 1985 és 1989 között pedig a Vízminőség-védelmi Intézet igazgatója volt. 1990-ben a VITUKI főigazgatójává nevezték ki, ezt a tisztséget egy évig töltötte be, majd kutatóprofesszorként folytatta munkáját 1994-es távozásáig.

Fő kutatási területei közé tartozott az áramlástan, a szennyezőanyagok elkeveredési folyamatai felszíni vizekben, valamint a folyók és tavak vízminőségének szabályozása. A vízminőségi szabályozás területén vízminőségi modelleket és költséghatékonysági stratégiákat dolgozott ki, elsősorban kelet-közép-európai vizekre és vízgyűjtőkre. Foglalkozott továbbá a tavak eutrofizációjának szabályozásával, valamint matematikai modellek és rendszerelemzési módszerek alkalmazásával az áramlástan és vízminőség-szabályozás területén. Több mint 160 tudományos publikáció, köztük 11 könyv szerzője vagy társszerzője volt. Művei magyar és angol nyelven jelentek meg. Szakmai-tudományos ars poeticáját a Felszíni vizek minősége - Modellezés és szabályozás című önéletrajzi könyvében foglalta össze az utókornak egyedülállóan magas színvonalon - írták a közleményben.

1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán egyetemi tanári kinevezést kapott a Vízellátás-Csatornázás Tanszékre. 1996-ban bízták meg a tanszék vezetésével, amelyet korszerűsítve átszervezett és a jelentősen kibővített profilú Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékké alakított. 1997 és 2000 között az Építőmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt. 1998-ban megalapította az MTA és a BME közös Vízgazdálkodási Kutatócsoportját, amelynek vezetője lett. 1998 és 2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjjal folytatta kutatásait. 1978-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1985-ben pedig akadémiai doktori értekezését. Tagja volt az MTA Környezettudományi Bizottságának, a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságnak és a Hidrológiai Tudományos Bizottságnak. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották.

Emellett a Magyar Hidrológiai Társaság és a salzburgi Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. 1999 és 2008 között az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökeként is tevékenykedett. 1998-2001 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnöke, 1996-2000 között pedig az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja volt. 1996-2012 között a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke volt. A közlemény szerint Somlyódy László nemzetközi pályáján is kiemelkedő szerepet töltött be: 1980-1982 és 1991-1996 között például a laxenburgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet (IIASA) projektvezetője volt. Nemzetközileg is elismert iskolateremtő tevékenységét mutatja, hogy 2004 és 2006 között a Nemzetközi Vízügyi Szövetség (International Water Association - IWA) elnöke volt, ezzel a világ legnagyobb és legelismertebb vízügyi tudományos szervezetének élén állt. Eredményeit számos hazai és nemzetközi díjjal is elismerték: 1999-ben Gábor Dénes-díjat, 2002-ben Széchenyi-díjat kapott.