A nemzetközi helyzet egyre fokozódik – a Hold körül is

Az Egyesült Államok a 2017-ben bejelentett Artemis-programmal elvben újra nyitotta az emberes Hold-missziók korszakát. Az első, korábban 2024-re tervezett küldetés azonban folyamatosan csúszik, a jelenlegi céldátuma 2027 közepe. Ezzel párhuzamosan Kína rohamléptekkel halad előre a 2030 előtti emberes holdraszállás felé. Az amerikai sajtó és a politikusok egyre nagyobb nyomást helyeznek a NASA-ra, hasonlóan az 1960-as évekhez, amikor ugyancsak „a vörös Hold” réme lebegett a szemek előtt – ellentétben azonban az Apollo-programmal, az Artemis finanszírozási és technológiai szempontból is gyenge lábakon áll.

A NASA a Starshipet választotta az Artemis‑3 kulcsfontosságú elemének. A terv szerint egy Starship űrhajó „tankolóállomásként” Föld körüli pályára áll majd, és több más Starship tölti fel üzemanyaggal. Ezután egy emberes Starship (a Starship HLS, azaz „holddeszcendens”) csatlakozik hozzá, feltölti magát, és elindul a Holdhoz, ahol találkozik az űrhajósokat szállító Orion kapszulával. Ott ezek összekapcsolódnak, az asztronauták átszállnak a Starship HLS-re, és végül leszállnak a Holdra.

Bár nem ok nélkül (részben a reménybeli Mars-missziók miatt), de ez a megoldás sokkal összetettebb, mint az 1960–70-es évekbeli Apollo-modell. A sikerhez rengeteg technikai kihívást kell leküzdeni, különösen az űrbeli tankolás és az üzemanyagveszteség minimalizálása terén.

A Starshipnek alacsony hőmérsékletű hajtóanyagot kell tárolnia, amely szivároghat vagy párologhat. Egyes becslések szerint 10 Starship indítására lesz szükség, mások szerint akár 40-re is az összes üzemanyag eljuttatásához. Minden hajtóanyagindításnak gyorsnak és jól időzítettnek kell lennie, különben a veszteségek elég nagyok lehetnek. Ha bármelyik tankolási lépés hibás vagy késik, az egész rendszer összeomolhat.

Az október 13-i (magyar idő szerint október 14.) 11. tesztrepülés kiemelten fontos: ez lesz a második generációs Starship utolsó demonstrációja, többek között a visszatérés manőverét, a hővédő pajzs tesztelését és az általános rendszerteljesítményt vizsgálják vele. A teszt eredménye alapvetően befolyásolhatja, hogy 2027-re idényszerűen be lehet-e vetni a Starship rendszert.

Ha a Starship nem áll készen 2027-re, az Artemis‑3 küldetés több évvel megcsúszhat. Több szakértő – köztük volt NASA vezetők – úgy véli, az egész terv túl bonyolult, túl sok függőséggel, és a NASA túlzottan kockázat­centrikus döntést hozott, amikor letette a voksát a Starship mellett. Eredetileg a NASA szívesen versenyeztetett volna több céget a holdraszálló jármű fejlesztésében, de a költségvetési korlátok miatt végül egyetlen domináns partner, a SpaceX mellett döntöttek.

Érdemes hozzátenni, miközben Donald Trump szlogenje az „America First”, a 2025‑ös költségvetési javaslata 2026-ra drasztikus csökkentést vetített előre: a NASA teljes keretét mintegy 24 %‑kal csökkentené, 24,9 milliárd USD-ről 18,8 milliárdra, amely a tudományos programok esetében akár 47 %-os visszaesést is jelentene. Ha ez az elképzelés megvalósulna, az előzetes becslések szerint több mint 40 NASA-missziót kellene korlátozni vagy leállítani, köztük a Mars-minták visszahozatalát célzó programot. Kész szerencse (már amennyiben hiszünk még a csodákban), hogy a kutatók éppen most találták erős bizonyítékot a marsi életre, aminek igazolásához persze oda kéne menni a szóban forgó leletért.

Az amerikai képviselők amúgy elutasították Trump terveit – a Kongresszus alsó- és felsőháza egyaránt nagyobb, 24,8 milliárd USD körüli keretet biztosítana a NASA-nak. Mindemellett az sem lehet kizárni, hogy egyik reggel maga az elnök ébred úgy, hogy attól kezdve a holdraszállás sem lesz elég neki, hanem azonnal fel is veszi 51. tagállamként az égitestet. Ez nagy lökést adhatna a missziónak.

Kína eközben lépésről lépésre, magabiztosan halad előre: több pályáraálláson és holdmintavételi küldetésen van túl, és önálló emberes holdraszállási rendszerét – űrhajót, leszállóegységet, holdjárót – fejleszt. A kínai űrprogram tavasszal sikeres tesztet hajtott végre az új generációs űrhajó ún. „nullmagasságú mentési tesztjével”, jelezve, hogy az emberes holdprogram műszaki alapjai is egyre érettebbek. Hogy Peking eléri-e a célját, valójában nem kérdés, az viszont, hogy az USA képes lesz-e beelőzni Kínát, mint a fentiekből kitűnik, nem csak a pénzen múlik.