Szó szerint arany nő a karácsonyfákon Lappföldön

Nyomokban fémek halmozódhatnak fel a növényi szövetekben a biomineralizáció néven ismert folyamat révén, amelyben a mikrobák és az oxidáció segítik a fémionok eljutását a talajból, a szárakon keresztül a levelekbe.

És ez alól az arany sem kivétel. Köztudott, hogy bizonyos fafajok, például egyes ausztráliai eukaliptuszfajok, mikroszkopikus mennyiségű aranyat tudnak felhalmozni leveleikbe ultra-csúszós gyökereiknek köszönhetően, amelyek mélyen eltemetődnek az aranyban gazdag üledéktalajba.

Ennek a biomineralizációs folyamatnak a pontos folyamata azonban nem kristálytiszta, és bizonytalan, hogy egyes növényekben miért fordul elő, másokban pedig nem.

A rejtély megoldását keresve, a finnországi Oulu Egyetem kutatói 138 tűmintát gyűjtöttek 23 norvég lucfenyőből (Picea abies), amelyeket Európa legnagyobb aranybányája, a Kittilä közelében találtak, Finnország északi részén, Lappföld régióban.

Mindössze négy fában találtak arany nanorészecskéket a tűk belsejében, bakteriális biofilmekkel körülvéve. Ezeknek a biofilmeknek a DNS-szekvenálása kimutatta, hogy az aranyban gazdag tűk különösen bőségesek voltak olyan baktériumcsoportokban, mint a P3OB-42, a Cutibacterium és a Corynebacterium. Úgy vélik, hogy ezek a baktériumok lehetnek a kulcs.

„Eredményeink azt sugallják, hogy a növényekben élő baktériumok és más mikrobák befolyásolhatják az arany felhalmozódását a fákban” - mondta Dr. Kaisa Lehosmaa, a tanulmány első szerzője és az Oulu Egyetem posztdoktori kutatója, számol be az IFLScience.

„Legutóbbi tanulmányunk előzetes bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az arany hogyan jut be a növényi hajtásokba, és hogyan képződhetnek az arany nanorészecskék a tűk belsejében” - magyarázta Lehosmaa. „A talajban az arany oldható, folyékony formában van jelen. A víz által szállított arany a lucfenyő tűleveleibe kerül. A fa mikrobái ezután ezt az oldható aranyat szilárd, nanoméretű részecskékké tudják kicsapni.”

Megismétlem: ezek a részecskék néhány nanométer méretűek – alig elég nagyok ahhoz, hogy szép karkötőt készítsenek egy baktérium számára. Ezek az arany nanorészecskék még bőséges számban sem érnek sok pénzt.

Ennek ellenére a fák aranymosó képességei potenciálisan nagy szerencséhez vezethetnek. 2019-ben a Marmota nevű ásványkutató cég apró levelekkel jelezte nekik, hogy a fák egy aranylelőhely felett ülnek. A New Scientist szerint erőfeszítéseik egy 6 méter vastag földalatti érhez vezettek, amely tonnánként 3,4 gramm aranyat tartalmazott.

A legújabb tanulmányban szereplő lucfenyők egy ismert aranylelőhely közelében helyezkednek el, de a kutatók úgy vélik, hogy munkájukat fel lehet használni a jövőbeni kutatási erőfeszítések irányítására.

„Ez arra utal, hogy ezek a lucfenyővel kapcsolatos baktériumok segíthetnek az oldható aranyat szilárd részecskékké alakítani a tűk belsejében. Ez a felismerés hasznos, mivel az ilyen baktériumok szűrése a növényi levelekben megkönnyítheti az aranykutatást” – magyarázta Lehosmaa.