Eltűnt, majd újjászületett: A Vörös-tenger titokzatos eltűnése és visszatérése

A kutatók szeizmikus képalkotás, mikrofosszília-elemzés és geokémiai kormeghatározás segítségével rekonstruálták az eseményt, amely geológiai léptékkel mérve rendkívül gyorsan, mintegy 100 000 év alatt zajlott le – ez szinte pillanatnak számít a földtörténeti időben. A Vörös-tenger először elvesztette kapcsolatát a Földközi-tengerrel, sós, kiszáradt medencévé vált, majd egy katasztrofális ár áttörte a déli vulkanikus gátat, megnyitva a Bab el-Mandeb-szorost, és ismét összekapcsolta a tengert a világtengerekkel.

„Kutatásunk azt mutatja, hogy a Vörös-tenger medencéje az egyik legszélsőségesebb környezeti eseményt őrzi bolygónkon – teljesen kiszáradt, majd hirtelen újra megtelt, mintegy 6,2 millió évvel ezelőtt” – mondta Dr. Tihana Pensa, a tanulmány vezető szerzője. „Az árvíz átalakította a medencét, visszaállította a tengeri körülményeket, és létrehozta a Vörös-tenger tartós kapcsolatát az Indiai-óceánnal.”

Hogyan árasztotta el az Indiai-óceán a Vörös-tengert?

A Vörös-tenger eredetileg sekély összeköttetésben állt észak felé a Földközi-tengerrel, de ez az összeköttetés megszűnt, és a tenger sós, száraz medencévé vált. Délen, a Hanish-szigetek közelében egy vulkanikus hátság választotta el a tengert az Indiai-óceántól.

Körülbelül 6,2 millió évvel ezelőtt azonban az óceán hatalmas víztömege zúdult át ezen a gáton. A víz egy 320 kilométer hosszú tengeralatti kanyont vájt ki, amely a mai napig látható a tengerfenéken. Az árvíz gyorsan megtöltötte a medencét, elárasztotta a sós síkságokat, és kevesebb mint 100 000 év alatt helyreállította a tengeri ökoszisztémát.

Ez az esemény mintegy egymillió évvel megelőzte a közismertebb Zanclean-féle árhullámot, amely újra feltöltötte a Földközi-tengert, így a Vörös-tengernek különleges „újjászületéstörténete” van.

Miért fontos geológiailag a Vörös-tenger?

A Vörös-tenger kb. 30 millió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, amikor az Arab-félsziget lemeze elkezdett eltávolodni az afrikai lemeztől. Kezdetben egy keskeny árokként, tómedencékkel jött létre, majd 23 millió éve elárasztotta a Földközi-tenger vize, és tágabb öböllé vált. Ekkoriban bőséges tengeri élővilág alakult ki, amelyet ma is megfigyelhetünk fosszilis zátonyok formájában Duba és Umlujj térségében.

Azonban az elpárolgás és a rossz vízcsere miatt a sótartalom megnőtt, ami tömeges fajkihalást eredményezett 15 és 6 millió évvel ezelőtt között. A medencében vastag só- és gipszrétegek rakódtak le, ami végül teljes kiszáradáshoz vezetett.

A későbbi hatalmas áradás az Indiai-óceánból nemcsak feltöltötte a medencét, hanem újra lehetővé tette a tengeri élővilág visszatérését – amely ma is fennmaradt a korallzátonyokban.

Egy természetes földtani laboratórium

A Vörös-tenger ma is kulcsfontosságú terület a földkéreg-mozgások, az óceánképződés és az éghajlati hatások tanulmányozásához. A kutatók szerint a felfedezés rávilágít arra, hogy a Vörös-tenger története szorosan kapcsolódik a Föld globális óceáni változásaihoz.

„Ez a kutatás hozzájárul annak megértéséhez, hogyan keletkeznek és bővülnek az óceánok a Földön. Emellett megerősíti a KAUST vezető szerepét a Vörös-tengerrel kapcsolatos tudományos munkában” – mondta Prof. Abdulkader Al Afifi, a tanulmány társszerzője.