Jelentősen alábecsülték ezt a rejtett veszélyt a tudósok

A Washingtoni Egyetem kutatói több mint 170 ezer negyedikes tanuló eredményeit elemezték Észak-Karolinában. Arra voltak kíváncsiak, hogyan hat a gyerekkori ólomkitettség az egységesen kiértékelt iskolai vizsgák, vagyis a standardizált tesztek eredményeire. Az Egyesült Államokban rendszeresen csak azokat a gyerekeket szűrik, akikről feltételezik, hogy veszélyeztetettek, például régi vízvezetékekkel vagy ólomfestékkel érintkező környezetben élnek.

Mindez azt jelenti, hogy a teljes populációról nincs adat, és éppen itt jön képbe a kutatás újdonsága. A szakemberek Bayes-statisztikai modellezést alkalmaztak, és külső adatokat, például a CDC országos méréseit is bevonták, hogy felmérjék a hiányzó értékeket.

Az eredmények döbbenetesek: ha a teljes populáció adatai rendelkezésre állnának, az ólomkitettség és a rosszabb tanulmányi teljesítmény közötti kapcsolat még erősebb lenne, mint amit eddig mértek. Vagyis a korábbi vizsgálatok valójában alábecsülték a probléma súlyát.

Az ólom egy nehézfém, amely már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhat. A szervezetben nem bomlik le, hanem lerakódik a csontokban és a szövetekben, és onnan hosszú idő alatt felszabadulhat. A gyerekek különösen érzékenyek rá, mert fejlődő idegrendszerük sérülékenyebb, és a vér-agy gátjuk még nem teljesen zárt.

Az ólom károsítja az idegrendszert, figyelemzavarokat, tanulási nehézségeket, IQ-csökkenést okozhat. Megzavarja a vérképzést, vérszegénységhez vezethet. Növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, hosszú távon magas vérnyomást okozhat. Veseproblémákat idézhet elő, mert a nehézfém terheli a kiválasztó rendszert. A magzati fejlődést is veszélyezteti, ezért várandós nőknél különösen kockázatos – írja az Origo.

Ólom előfordulhat a régebbi házak festékében, és a vízvezetékrendszerben is, ahol ólommal szennyezett csövek vagy források vannak. Ezen kívül porban és talajban is található ólom, ha az ólomfesték lepattogzik, vagy ha a por szennyezett.

Már kisebb szintű ólomkitettségnél is előfordulhat figyelemzavar, ingerlékenység, hiperaktivitás. Magasabb ólomszintnél már tanulási nehézségek, olvasási problémák, halláskárosodás léphet fel, valamint tovább csökken az idegrendszeri fejlődés tempója. Rendkívül magas ólomszint esetén maradandó agykárosodás is kialakulhat.

A mostani vizsgálat szerint az ólomnak kitett gyerekek a teszteredményekben egyértelműen rosszabbul teljesítettek. Ez nemcsak rövid távon jelent problémát, hanem hosszú távon is: a gyengébb teljesítmény hatással van a későbbi iskolai és munkahelyi előmenetelre.

A kutatás világosan megmutatta: az ólomkitettség nem egy múlt ködébe vesző probléma, hanem mai, valóságos és komoly veszély, amely sok gyereket érinthet. Az AACAP hangsúlyozza, hogy nincs biztonságos vérólomszint – bármilyen expozíció káros lehet. Minél alacsonyabb az ólomkitettség, annál jobb a gyerekek fejlődése és életkilátása.