Jézus bögréje? Egy ókori edény felforgathatja a történelemkönyveket

A felirat nagybetűkkel görögül így szól: „DIA CHRSTOU O GOISTAIS”, amit némelyek „Krisztuson keresztül a kántálónak” vagy „Krisztuson keresztül a bűvésznek” fordítanak. Jeremiah Johnston Újszövetség-kutató egy Trinity Broadcasting Network‑adáson azt magyarázta, hogy a lelet az első századból származik, éppen abból az időből, amikor Jézust keresztre feszítették. Ez azt sugallja, hogy Jézus hírneve már tanítói munkásságát követő évtizedekkel túlmutatott Júda területén, és talán csodatevőként ismerték a Mediterráneumban is.

Az edényt Antirhodos elsüllyedt szigetének közelében találták, amelyről úgy tartják, ott állt Kleopátra palotája. Goddio és csapata 1992 óta kutatja sistémásan Alexandria süllyedt kikötőjét, és több olyan tárgyat tártak fel, amelyek az ókori város kozmopolita jellegét bizonyítják. Alexandria az első században pogányság, judaizmus és korai kereszténység találkozási pontja volt, és sok olyan vallási gyakorlat létezett, amely több hagyomány elemeit keverte.

A tál formai jegyeiben hasonlít olyan edényekre, amelyek korai egyiptomi szobrokon látható jóslásos rituálékat ábrázolnak. Az ősi mágikus kézikönyvek leírják, hogy a jósok olajat öntöttek vízbe, majd látomásokat kerestek misztikus lényektől, amelyek a jövőről válaszoltak. Goddio szerint Krisztus nevének használata ezekben a rituálékban talán azzal a céllal történt, hogy legitimálják a jóslást, Krisztus már ismert csodatevőként.

Nem minden szakértő ért egyet a felirat értelmezésével, főleg mert az ókori vallási szövegek vallásos jelentéseinek megfejtése nehézségekkel jár. Bert Smith, az Oxfordi Egyetem klasszika archaeológia professzora, úgy véli, hogy a felirat inkább egy „Chrestos” nevű személyre utalhat, aki a „Goistais” nevű vallási csoporthoz tartozott, nem pedig Jézus Krisztusra. Klaus Hallof, a Berlini–Brandenburgi Akadémia Görög Feliratok Intézetének vezetője ugyanezt az alternatív olvasatot támogatja azzal, hogy a korszak történészei, mint Strabón és Pauszaniasz, olyan istenségekről számoltak be, mint az „Osogo” vagy „Ogoa”.

Steve Singleton más interpretációt javasol: szerinte a chrstos egyszerűen csak annyit jelenthet, hogy „jó” vagy „kedves”, így a felirat úgy fordulhat: „[Ajándékozva] jóságból a mágia művelőinek”. Az Eötvös Loránd Egyetemről György Németh praktikus magyarázatot kínál: talán kenőcsök elkészítésére használták az edényt, és a „Chrstos” vagy „Diachristos” kifejezés egy kenőcsöt jelentett, nem a bibliai alakot. Ezek a különböző értelmezések jól mutatják, milyen összetett volt Alexandria vallási gyakorlata, ahol a misztika, mágikus hagyományok és a különféle vallási nézetek szabadon keveredtek.

Ha valóban Jézus Krisztusra utal a felirat, az első századból származó történelem‑megközelítésű bizonyítékként döntő jelentőségű lenne. Ez az edény ugyanis jelentősen kitolhatná az egyiptomi keresztény tudatosság régészeti idővonalát, bizonyítva, hogy Jézus élete és csodái hírnévre tettek szert Alexandria felé már keresztre feszítése után évtizedekkel. Ha ez igaz, újra kell gondolni, milyen gyorsan és milyen széles körben terjedhetett a keresztény hatás a Római Birodalom területén.