Tudomány

Fehér glóriák az óceán fenekén?

Rozsdás hordók, maró lúg, eltitkolt ipari hulladék

2020-ban félelmetes képek járták be a világot: rozsdás fémhordók Los Angeles partjainál, az óceán mélyén, amelyeket rejtélyes, fehéres „halók” (gyűrűk) vettek körül a tengerfenéken. Kezdetben azt feltételezték, hogy ezek a DDT nevű toxikus rovarirtó gyártásából származnak, de a tartalmuk sokáig ismeretlen maradt – írta a Sience Daily.

Fehér glóriák az óceán fenekén?
Képünk illusztráció
Fotó: PARQUE NACIONAL GALAPAGOS / AFP

Most a UC San Diego Scripps Oceanográfiai Intézetének kutatása feltárta: a hordók maró hatású, lúgos (alkalikus) ipari hulladékot tartalmaztak, amely a környező üledékben hozta létre ezeket a gyűrűket. Bár a pontos vegyi összetevők nem azonosíthatók, a DDT gyártása során savas és lúgos hulladék is keletkezett, ahogyan más iparágak – például az olajfinomítók – is jelentős lúgos szemetet termeltek.

„A savas DDT-hulladékot nem tették hordókba – felmerül a kérdés: mi lehetett annyira veszélyes, hogy mégis lezárták?” – tette fel a kérdést Johanna Gutleben, a kutatás vezetője.

A szivárgó lúgos anyag reakcióba lépett a tengervíz magnéziumával, brucit nevű ásvány képződött, amely szó szerint betonkeménységű kérget hozott létre a hordók körül. A halókban lévő üledék pH-értéke rendkívül magas volt (kb. 12), és csak olyan baktériumok éltek meg benne, amelyek az extrém környezethez – például hidrotermális kürtőkhöz – alkalmazkodtak.

Bár a kutatók először DDT-szennyezést kerestek, kiderült: a halók nem mutattak kiemelkedő DDT-koncentrációt – azaz a hordók valószínűleg más típusú mérgező anyagot tartalmaztak.

A tanulmány szerint a hordók tartalma évtizedekkel a lerakás után is aktív maradt, és a lúgos szennyezés helyi szinten csökkenti a mikrobiális és állati biodiverzitást. A kutatók szerint a halók vizuális nyomként szolgálhatnak a további szennyezés feltérképezésére.

A 1930-as évektől az 1970-es évekig Dél-Kalifornia partjainál több mint 14 mélytengeri lerakóhelyen helyeztek el ipari hulladékot, köztük DDT-t, olajfúrási maradékot, vegyszereket, katonai robbanóanyagot és radioaktív hulladékot. A pontos mennyiség máig ismeretlen.

A kutatók most azt vizsgálják, lehet-e mikroorganizmusokat találni, amelyek képesek lebontani a DDT-t, mivel a szennyezett üledék fizikai eltávolítása súlyosabb kárt is okozhatna, mint amennyi hasznot hozna.

„A DDT legnagyobb koncentrációja 4-5 centiméter mélyen van az üledékben – így valamelyest ‘el van zárva’. Ha kiszippantanánk, hatalmas szennyező felhőt kevernénk fel a vízbe” – mondta Paul Jensen, a kutatás egyik vezetője.

Kapcsolódó írásaink

Miért csúszik a jég?

ĀAz elmélet megváltoztatja a síelés és téli közlekedés fizikai megértését, különösen extrém hidegben