Elsodródott remény – A NASA holdszondája eltűnt a mélyűrben

A Trailblazert a SpaceX Falcon 9 rakétája vitte fel az Intuitive Machines IM-2 nevű missziójának részeként a Kennedy Űrközpontból. A pályára állás után a Caltech pasadenai IPAC központjából sikerült rövid ideig kapcsolatot teremteni az űreszközzel, ám ez másnap megszakadt, és soha nem állt helyre.

A misszió célja az volt, hogy részletes térképeket készítsen a Hold felszínén található vízről, megfigyelve annak mennyiségét, eloszlását és időbeli változásait – ezzel támogatva a jövőbeli emberes és robotikus holdkutatásokat, valamint a kereskedelmi célokat is. Emellett a projekt hozzájárult volna a légkör nélküli égitesteken lejátszódó vízkörforgás jobb megértéséhez.

A kommunikációs csatornák megszűnésével az irányító csapat nem tudta elvégezni azokat a pályakorrekciós műveleteket, amelyek a Hold felé tartó repüléshez szükségesek lettek volna. Az első vizsgálatok alapján kiderült, hogy a szonda napelemei nem megfelelő szögben álltak a Naphoz képest, így nem tudták újratölteni az akkumulátorokat.

„A NASA-nál tudjuk, hogy a kis költségvetésű, de nagy tudományos haszonnal kecsegtető küldetések mindig kockázatot hordoznak” – nyilatkozta Nicky Fox, a NASA Tudományos Küldetések Igazgatóságának helyettes vezetője, írta a sciencedaily.com. „Bár nem az eredeti célt értük el, a Lunar Trailblazer tapasztalatai segítenek a jövő űrmisszióinak tervezésében és a kockázatok csökkentésében.”

A NASA és nemzetközi partnerei hónapokon keresztül próbálkoztak a szonda újraélesztésével. Andrew Klesh, a projekt rendszermérnöke elmondta, hogy a modelljeik azt mutatták: idővel a napelemek több napfényt kaphatnak, és így elegendő energiát termelhetnek a rádió bekapcsolásához. Végül azonban a Trailblazer túl messzire került – a rádiójele túl gyenge lett a kommunikáció helyreállításához.

A Trailblazer két nagy értékű tudományos műszert is szállított. A Jet Propulsion Laboratory (JPL) által fejlesztett HVM3 spektrométer a víz és ásványi anyagok azonosítására szolgált volna. Az Oxfordi Egyetem és a brit Űrügynökség által fejlesztett Lunar Thermal Mapper (LTM) pedig hőmérsékleti és geológiai adatokat gyűjtött volna.

„Csalódottak vagyunk, hogy a szonda nem érte el célját, de a fedélzeten lévő műszereink világszínvonalúak, és technológiájuk más küldetésekben is hasznosul majd” – mondta Bethany Ehlmann, a küldetés vezető kutatója a Caltech egyetemről.

A HVM3 technológiája tovább él a UCIS-Moon nevű spektrométerben, amelyet a NASA már egy jövőbeli holdi pályaküldetéshez választott ki.

A Lunar Trailblazer a NASA SIMPLEx (Small Innovative Missions for Planetary Exploration) programjának nyertese volt, amely lehetőséget biztosít alacsony költségű, kisméretű tudományos űrszondák számára, hogy más küldetésekhez csatlakozva valósuljanak meg. A program célja az, hogy új megközelítéseket teszteljen és bővítse a NASA bolygókutatási portfólióját.

A küldetést a Caltech vezette, a JPL felelt a műszaki megvalósításért és a HVM3 műszerért, a Lockheed Martin építette az űreszközt, az Oxfordi Egyetem pedig az LTM-et biztosította. A projektet a NASA Holdkutatási Programja irányította a Marshall Űrközpontban.

A Lunar Trailblazer küldetése ugyan véget ért, de a megszerzett technológiai és tudományos tapasztalatok új küldetések alapjául szolgálnak majd – a Holdon és azon is túl.