Lehet, hogy Ön is atlantiszi volt? Reinkarnáció, tudat és elveszett civilizációk nyomában

Gondoljunk csak bele: mi van akkor, ha közülünk néhányan, akik ma a Földön járunk, egykor Atlantisz legendás városállamának polgárai voltunk? Ha a reinkarnáció valóban létezik, hogyan képes a tudat túlélni a fizikai test halálát, és újra meg újra visszatérni különböző formákban? És talán még fontosabb kérdés: mit jelent mindez az ősi bölcsességgel és az elveszett civilizációkkal való kapcsolatunk megértésében?

E kérdések nem csupán a történelmi bizonyítékok, hanem a misztikus hagyományok felé is fordítanak minket, és a tudat természetének újragondolására késztetnek. Tudatosságunk valóban pusztán agykémiai folyamatok mellékterméke? Vagy inkább valami jóval maradandóbb, amely képes emlékeket, tanulságokat és karmát hordozni egyik életből a másikba? Ha valóban léteznek reinkarnálódott atlantisziak a mai világban – amely sok tekintetben hasonló kihívásokkal néz szembe, mint az a hajdanvolt birodalom –, akkor először meg kell értenünk, mi a tudat, és hogyan képes átlépni a fizikai halál határát.

Hogyan lehetséges a reinkarnáció – a tudatosság titka

A hivatalos tudomány szerint az emberi tudatosság kizárólag agyi fejlődésünk következménye: azaz az egyre bonyolultabb idegrendszer hozta létre. E nézőpont alapján a tudat az agy működésének mellékterméke. Egyes kutatók azonban másként látják. Ők úgy vélik, hogy a tudat nem anyaghoz kötött, hanem attól függetlenül létezik – bár az agyon keresztül nyilvánul meg. Ezt a felfogást többek között a testen kívüli élmények és a halálközeli tapasztalatok kutatásai is alátámasztják. Ez a nézet lehetővé teszi, hogy a tudat a halál pillanatában elhagyja a testet, majd új formában, egy másik életben visszatérjen. Más szóval, az ember élhetett egykor Atlantiszban, majd több életet Egyiptomban, Görögországban, Dél-Amerikában, Rómában stb.

Reinkarnáció, karma és az Akasha-krónika

A reinkarnáció tana szerint az emberi lélek – vagy legalábbis valamiféle szellemi szikra – a halál után tovább él, és egy későbbi időpontban új emberi testben születik újjá. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a világ legősibb írott hagyománya, amely a reinkarnációban való hitet kifejezi, a Védák – ezek Kr. e. 700 körül keletkeztek. Ám az egyiptológus René Schwaller The Temple of Man (Az ember temploma) című művében azt állítja, hogy az ókori egyiptomiak már legalább ezer évvel korábban hittek a lélek újjászületésében.

Sokan felteszik a kérdést: ha már éltünk korábban, miért nem emlékszünk az előző életeinkre? Erre néhány terapeuta ad magyarázatot. Chris Bache például Lifecycles című könyvében azt írja: a felejtés, vagyis az „életközi amnézia” célja, hogy megakadályozza a figyelem elterelődését. Ha tudnánk, kik voltunk korábban, és milyen élményeink voltak, azok megzavarhatnák jelenlegi tanulási folyamatainkat. A teljes fókusz így az adott életleckére irányul – és ezáltal mélyebb tanulást tesz lehetővé.